Mi a közük a gyerekmunkásoknak az elektromos autók akkujához?

A 2020-as évek kulcsfontosságú nyersanyaga lesz a kobalt, melyet az elektromos autók akkumulátorainak gyártásához használnak. Csakhogy az éves volumen nagy részét a Kongói Demokratikus Köztársaságból szerzik, ahol állandó jelenség a korrupció, a fegyveres zavargások és a gyerekmunkások foglalkoztatása.

Ugyan olyan korban élünk, amikor csökkennek a nyersanyagárfolyamok, a kobaltra alighanem mégis érdemes fogadni, mint olyan nyersanyagra, melynek ára emelkedni fog, ahogy egyre nő rá az igény. A Glencore a legerősebb ebben a tekintetben, mert alaptevékenységből eredő profitja (core profit) felét szerzi a kobaltkitermelésből. Ez félszer nagyobb, mint versenytársai kobaltból eredő nyeresége.

Kobaltbizniszét ugyanakkor a Kongói Demokratikus Köztársaságra alapozza. Ami azért necces, mert az ország zavargásokkal terhes, egyes területein káosz uralkodik, bányáiban gyerekmunkásokat is alkalmaznak – bár a Reuters elemzése arról nem szól, hogy a Glencore beszállítói hálózatában vannak-e olyan cégek, amelyek kiskorúakkal dolgoztatnak, vagy sikerült-e kiszűrni ezeket. (A gyerekek azok, akik a kis tárnákba is be tudnak mászni a bányákban.)

Az angol–svájci Glencore kongói jelenléte révén 2011 és 2016 között közel megduplázta kobaltkitermelését: 2011-ben 12 880, 2016-ban pedig 28 300 tonnát hozott felszínre. Ez már az éves globálisan kitermelt volumen egynegyede. A Glencore riválisai zömében tartózkodnak, hogy bizniszeljenek az országgal. A világ legnagyobb bányaipari óriáscégei, a BHP, a Rio Tinto és az Anglo American eltérő stratégiát követnek az elektromos autókban használható nyersanyagokkal kapcsolatban. A Glencore arra számít, hogy az elkövetkező években világszerte meglódul az elektromos autók értékesítése, s akkujaikhoz kobaltra lesz szükség.

Ezek az országok tiltják be a dízelautókat

A nagyvárosok lakói világszerte fulladoznak a szennyezett levegőtől. A kormányok a Volkswagen-botrány kapcsán katalizálták a közvélemény dízelellenességét: egyre több ország jelenti be, hogy betiltja a dízel- és/vagy benzinüzemű autókat.

Ez azonban nem tutibiztos tipp. A technológiai innovációknak köszönhetően más nyersanyag is átveheti a kobalt helyét. Ilyen például a cink, melyet nem úgy tartanak számon, mint az elektromos autógyártás technológiájának részét, de egyes kutatások szerint használható lenne az akkuk elkészítésében, ha más ércekből viszonylag kifogyunk, s azok túl drágákká válnak.

A Glencore versenytársai közül az Anglo American a hidrogéncellás autók gyártásába szállít be, és platinakészleteiből próbálja kipréselni a legtöbb profitot.
A Rio Tinto lítiumbányászatot indít Szerbiában, de ebből csak a 2020-as években lesz realizálható eredmény. A lítium egyébként is bőségesen hozzáférhető természeti erőforrás.
A BHP elemzői azonban úgy döntöttek, még nem koncentrálnak az elektromos autók számára beszállítandó nyersanyagokra, mert szerintük az ilyen típusú járművek igazán átütő érvényesülése a piacon még 2030-ig várat magára. Mégis a Glencore után a BHP profitjában játsszák a legnagyobb szerepet az elektromos autókban használható ércek, megközelítőleg 20 százalékot hasítanak ki.

Kína ebbe is belehúzott

Az óriási állami támogatások és az olcsó munkaerő segítségével a kínai elektromos autógyártás globális vezető szerepre törekszik. Idén már 295 000 elektromos autót adnak el Kínában – és csak 287 000-et összesen a világ többi országában, miközben Peking a legjobb külföldi szakembereket is megvásárolva tör az élre.

Véleményvezér