Nem csak a termékek műanyag-csomagolása jut hulladékként a folyókba és tengerekbe. A ruhák nagy része már tartalmaz poliésztert vagy valamilyen más műanyagot, s ezek mikrorostjai szintén bekerülnek a vízbe, amit megiszunk, valamint az ételeinkbe, hiszen az ételek főzéséhez is használunk vizet. Már a tengeri só is ilyen mikrorostokkal szennyezett.

Tegyük fel, hogy az olvasó környezettudatos fogyasztó. Komposztálja a szemetét. Szelektíven gyűjti a többi hulladékát, hogy azok újrafeldolgozásra menjenek. Nem vásárol folyton ásványvizet, hanem a plasztikfogyasztását csökkentve újratölthető palackból issza a vizet napközben, jártában-keltében. Nem használ már olyan arctisztító krémeket és fogkrémeket, amelyek mikrobuborékokat tartalmaznak. De maradt még egy szennyező forrás, ami fogyasztásunk velejárója: az öltözetünk. Ez is az ökolábnyomunk része. Méghozzá elég szennyező eleme.

A divatiparnak hatalmas a környezetszennyezése. A textilanyagokhoz szükséges természetes rostokat adó növények termesztése gyom- és rovarirtó szerek használatával jár. A kelmék kezeléséhez és festéséhez is nagy mennyiségű kemikália kell. Ez mind ipari szennyvizként végzi, amit jó esetben megszűrnek szűrőkkel, mielőtt az üzemből visszaeresztik a közeli folyóba.

Fotó: Flickr/smittenkittenorig

Mostanában sok szó esik a tengerekben hömpölygő plasztikszemétről és arról, hogy ezek széttöredezve mikroplasztikként bekerülnek a táplálékláncba. De nem csak az élelmiszerek csomagolása, az italospalackok vagy a műanyag tárgyaink adják e hulladékot, amik bolygónk vizeibe kerülnek. Hanem a ruháink is.

Egyre több tudományos vizsgálat tanúsítja, hogy a ruháinkból kikerülő úgynevezett mikrorostok, melyek szintén műanyagból készülnek, szintén "előkelő" szennyező forrásai a vizeinknek. Tovább súlyosbítja a problémát, hogy ezek a mesterséges anyagú rostok hozzákötődnek egyéb szennyező anyagokhoz a környezetben, mint például a DDT (diklór-difenil-triklóretán, a rovarméreg) vagy a PCB (poliklórozott bifenilek, régen például hűtőszekrények hőszigetelésére használták).

Az sem segít, hogy a műanyag alapú ruhákat sokszor olyan vegyi anyagokkal kezelik, ami vízálló jelleget kölcsönöz nekik. De említhetjük, a festékeket, a folt- és tűzálló anyagokat, amiket szintén használnak a textilek előállításánál. Laboratóriumi tesztekben már kimutatták, hogy ezek a kemikáliák károsítják azokat a mikroorganizmusokat, melyek elfogyasztják őket.

Mi emberek is elfogyaszjtuk ezeket a mikrorostokat. Mit tehetünk? Arról nem nagyon szólnak a témában publikált cikkek, hogy a boltokban kapható vízszűrős kancsók vajon sikeresen kiszűrik-e a mikroplasztikot. De ha ez hatékony módszer, akkor is marad még egy támadási felület: a ruháinkból eredő műanyag mikrorostokat kimutatták már a levegőben is, s ha belélegezzük, a tüdőnkben is lerakódnak.

Folytatjuk.

(GreenBiz)