Az ENSZ prognózisa szerint a jelenlegi 7,4 milliárdról 2050-re 9,5 milliárd főre fog nőni az emberiség létszáma. Szakemberek úgy vélik, hogy ekkora embertömeget nem leszünk képesek ellátni élelemmel a jelenleg használatos mezőgazdasági és élelmiszer-termelési módszerekkel, mert e módszerek fenntartásához nem rendelkezünk elegendő termőfölddel és édesvízzel. Magyarán vagy elharapózik az éhezés, vagy kimerítjük az ökoszisztémákat, ha minden marad a régiben.
A megoldás ezért az lehet, ha új termelési módszerekhez folyamodunk, illetve már létező és hatékonyabb, de nem kellőképp elterjedt praktikákat helyezünk előtérbe.
Mi az akvakultúra?
Az akvakultúra nem más, mint élelmiszertermelés a vízben. Ez ugye leginkább haltenyésztést jelent. Szinte minden tengerparti közösségnél nagy potenciál van arra nézvést, hogy erőforrásként használja ki az óceánok vizét, s ezzel megalapozza egy új globális szektor felemelkedését.
- Hatékonyan használja az erőforrásokat (tápanyag, tér).
- Nem kell hozzá szárazföldi termőtalaj.
- Csak minimális édesvíz-ráfordítást igényel.
- Egy akvakukltúrás telep vertikális farmnak tekinthető, mert függőlegesen többrétegű termelés folytatható. Így nagy az egy négyzetméterre jutó megtermelt állati fehérje.
Számos kormány már a tervezési fázisnál tart, és hamarosan megkezdi a tengeri területek fel- és kiosztását üzleti tevékenységre. Az üzleti érdekeltségű zónák kijelölésénél és kialakításánál figyelembe kell venni, hogy az ilyen farmok létrehozására a mangroveligetektől, a korallszigetektől és a sziksófű-termőhelyektől távol elhelyezkedő területek a legalkalmasabbak ökológiailag. (A szíksófűről, vagyis a salicorniáról lásd „csodanövényekről” szóló írásunkat.)
Sőt annak a gondolata is felmerült, hogy e három típusú helyszínről talán érdemes lenne elhozni az ott élő halakat, és kontrolláltabb körülmények között tenyészteni őket.
Az akvafarmok azért is lehetnének hasznos helyek, mert a halakon kívül kagylót is tenyészthetnének bennük, továbbá hínártermesztés is folyhatna. A hínárt a fejlesztők a bioplasztik egyik alapanyagaként pozicionálják a körforgásos gazdaságban, tehát nagy igény lesz rá a jövőben!
Helyi étel
A globális népességnövekedés meghatározó trendje a városiasodás: egyre nagyobb létszámú lakosság fog összpontosulni a metropolisokban. A mega-gigavárosok nagy része tengerparton található. A közeljövő kihívása az, hogyan lássuk el ezeket a nagy embertömegeket a város közelében megtermelt élelemmel. Az akvakultúrás haltenyésztés kézenfekvő megoldás.
A The Nature Conservancy már több pilotprojektet is üzemeltet Amerikában, ami azért is fontos, mert az amerikai fogyasztók esznek a leginkább „madárlátta” élelmiszereket. Az amerikai polgárok által elfogyasztott élelem átlagosan legalább 1500 mérföldet, azaz 2414 kilométert utazik, míg eléri a fogyasztót.
E téren mi sem vagyunk igazán példamutatók. Az EU, az USA és Japán is importálja tengeri eledelei és herkentyűi nagy részét, pedig mindegyik régiónak vannak tengerei bőven. A tengeri konyha hozzávalói a legtöbbet utazó alapanyagok közé tartoznak.