Ez azt jelenti, hogy tényleges finomítási tevékenység már nem történt, de a megmaradt nyersolajat, illetve a fűtésre használt földgázt a rendszer üzemmeleg tartására fordították, hogy ha az utolsó pillanatban mégis sikerült volna nyersolajhoz jutni, akkor ne kelljen a finomítót teljesen nulláról újraindítani. Egy finomító újraindítása ugyanis hetekig tart, amihez jelentős mennyiségű energia és nyersanyag ráfordítás szükséges. A hírek szerint a NIS az utolsó pillanatban még közel két heti üzemeléshez szükséges kazah olajszállítmányt vitt Omisalj kikötőjébe, de ennek kirakodására és elszivattyúzására már nem került sor, mivel a Janaf nem akarta kockáztatni, hogy megszegi az amerikai szankciókat. A hírek szerint a Janaf még kéréssel is fordult az OLAF-hoz, de az amerikai hatóságok többször is megtagadták a kérést, így végül ez a közel 1 millió hordó nyersolaj egyelőre a tankerben marad.

A NIS helyzetét nehezíti, hogy már a dolgozók kifizetése is problematikus, mivel azok a bankok is másodlagos szankciók alá kerülhetnek, ahol az orosz tulajdonú cég bankszámláit vezetik. Vucic elnök engedélyt adott a december eleji bérek kifizetésére, de ez a veszély ezzel még nem múlt el.

A cég helyzete tehát egyre kritikusabb, a vállalat működőképessége kerül lassan veszélybe. Egy finomítót sem lehet hosszú hónapokra leállítani, mert az eszközök állaga gyorsan romlik használat nélkül. A kifizetések is akadoznak, elég, ha 1-2 szerbiai bank ellen indít másodlagos eljárást az OFAC, a szerb nemzeti bankról nem is beszélve. Emiatt a balkáni ország számára egyre sürgősebb az államosítás vagy egy nem-orosz vevő megtalálása a nemzeti olajtársaságra. Ez utóbbi lenne a jobb megoldás, de ehhez szükség van a Gazpromneft és a potenciális vevő megegyezésére és az OFAC jóváhagyására is. Lehet, hogy Szerbia már most kifutott az időből? Mindenesetre a következő napokban eldől a kérdés. (Erstemarket)