Nem könnyű megfogalmazni, milyen egy jó vezető. Sokszor még ők maguk sem tudják igazán definiálni. De olyan ez, mint a remekmű a művészetben: felismerem, ha látom.
Vannak persze közhelyek. A jó főnök toleráns, de igényes és maximalista. Flexibilis, mégis szigorú. Tehetséges a saját szakterületén, mégsem szakbarbár. Emberi kvalitások és szakmai képességek egyaránt kellenek ahhoz, hogy valaki remek vezető legyen.
- Hiteles figurák. Nem olyanok, akik bort isznak és vizet prédikálnak.
- A legtöbbet, a legjobbat hozzák ki alkalmazottaikból. Megváltoztatják őket, de úgy, hogy az a javukra válik.
- Bizalmat keltő karakterek. És nemritkán rajongás veszi körül őket az alkalmazottaik körében.
- Jó szemük van a tehetséghez, akár még lappangó állapotban is. Többet látnak bennük, mint amit akár ők magukban. Felfedezik a másokban rejlő potenciált.
- Nagyokat mernek álmodni, de képesek ezeket a nagyratörő terveket meg is valósítani. És megmutatják az útját-módját a beosztottjaiknak, ők is hogyan tüsténkedjenek e célok megvalósítása érdekében.
- Jellemüknek integritása van, hűek maradnak a szakmai és etikai alapelveikhez. Amik tulajdonképpen hiedelmek, értékítéletek.
1. Segítenek, hogy alkalmazottaik fejlődjenek
Az átlagos főnökök félnek a legokosabb, legkeményebben dolgozó munkavállalóiktól, mert tudják, érzik, sejtik, hogy egy nap azok túlszárnyalják őket. Sőt bizonyos dolgokban már most többet tudnak náluk. És úgy érzik, ettől ők mint főnökök, kevesebbnek tűnnek.
A jó főnök viszont nem fél az okos munkaerőtől. Sőt bátorítja, hogy fejlődjön tovább.
Kutatások azt mutatták, hogy az álláskeresők első számú szempontja, hogy az új munkahelyén fejlődni tudjon. Felmérésekből azt is tudjuk, hogy ez a fejlődés 80 százalékban informálisan működik, a főnökökkel folytatott beszélgetések segítik elő. Ez a tudástranszfer. Menedzser és beosztott között.
A jó főnök maximalizálja a munkavállaló képességeit, új szakmai trükkökre tanítja meg, visszajelzéseket és iránymutatást ad neki.
2. A munkatársak egyének, nem klónok
Egy középszerű főnök egy kalap alá vesz mindenkit. Mindenkit ugyanúgy próbál motiválni, tanítani és jutalmazni, és nem ismeri fel, hogy minden személyhez más kulcsok működnek.
Egy kimagasló főnök egyéniségként kezeli az embereket és tisztában van vele, hogy mindenkinek mások a motivációi és a tanulási stílusa. Mindenki mástól inspirálódik, mindenkit más hoz lázba. A jó főnök kíváncsi rá, hogy kinél mi ez, mert tudja, hogy csak ezek ismeretében irányíthat hatékonyan.
3. Mozgásteret mindenkinek
Egy közepes kvalitású főnök úgy tekint a beosztottjaira, mint gyerekekre, akikre állandóan oda kell figyelni. Vallja, hogy neki az a dolga, folyton éberen ügyeljen, és észrevegye, ha bárki hibázik. Ezzel azonban feszélyez minden munkavállalót.
Egy remek főnök kollégáknak tekinti a cégnél dolgozókat, akik képesek egyedül meghozni a munkájukhoz szükséges döntéseket. Ezért választotta őket az adott munkakörbe.
Ahelyett, hogy állandóan vizslatná őket, csak akkor avatkozik be, ha mindenképpen muszáj.
4. Motiválni inspirálva lehet
A munkatársak motiváltságát inspirációval lehet megteremteni, nem pedig szenvedéssel. Az agónia nem motivál senkit.
A középszerű felettesek mégis meg vannak győződve róla, hogy a szigorú szabályok betartatása az egyetlen eszköz, hogy az alkalmazottak eredményesen dolgozzanak. A retorzióktól való félelem szerintük a legjobb motiváló erő. Ha az ember fél a főnök dühkitöréseitől, szidalmaitól vagy a kirúgástól, akkor tuti, hogy rendesen elvégzi a feladatait.
A jó vezető azonban tudja, hogy motiválni példamutatással, nemes célokkal, vagyis inspirációval lehet. A jó vezető lelkesedéssel, sőt szenvedéllyel végzi a munkáját, és hisz abban, hogy ez ragadós. Energiája, kreativitása, ötletessége, lendülete átragad másokra.
Ebből jön a következő alapszabály:
5. Dolgozni örömmel kell
Az átlagos főnökök olyasminek tekinti a munkát, mint ami szükséges kellemetlenség, kötelező elvégezni, akár szereti ezt a beosztott, akár nem. Neki mint főnöknek pedig az a dolga, hogy figyeljen rá, senki se vesz vissza a munkatempóból, nem lustul el.
Folyton korhol mindenkire, ilyesfajta szólamokkal: "Ha én nem dolgoznék, senki nem végezné el rendesen a munkáját itt."
Egy kiváló főnök azonban imádja a munkáját, és hiszi, hogy erre mások is képesek. Úgy osztja ki a feladatokat, úgy választja ki a különféle pozíciókra az embereket, hogy az illeszkedjen a tehetségeikhez, az erősségeikhez.
Tudja, a legfőbb dolga az, hogy amikor a munkatársak jól végzik a munkájukat, pozitív visszajelzéseket adjon nekik.
5. Sokszínűségben az erő
A közepes főnök olyan embereket választ a kulcspozíciókba, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint ő. Ezért pontosan azt fogják csinálni, amit ő mond. Eszükbe sem fog jutni, hogy valamit újítsanak.
6. A változás lehetőség
"Eddig így csináltuk, ezután is így fogjuk." Ez sok közepes vezető vesszőparipája. Szerintük a változás csak zűrök és zavarok okozója. Ezért kerülendő.
Egy jó vezető azonban lehetőségnek látja a változ(tat)ást, és mindig módosítja nemcsak azt, ahogy ő maga hogyan közelíti meg a feladatokat, problémákat és céges folyamatokat, hanem a cég működését is át-átalakítja időről időre, hogy le tudja hagyni a konkurenciát.
Az a főnök, aki nem ilyen alapelvek és megfontolások mentén működik, az valószínűleg rontja a cég termelékenységét, mert az alkalmazottak nem lesznek olyan motiváltak, mint egyébként lehetnének, kialakul náluk az érdektelenség, a nemtörődömség, sőt akár a fluktuáció is nőhet, hiszen egyre többen döntenek majd úgy, hogy kilépnek, mert nem bírják a főnököt.
Forrás: Entrepreneur
