A hiány azokban az időkben értéket teremtett és értéket teremt ma is. Ami ritka volt, amihez nehezen lehetett hozzáférni, annak súlya, becsülete volt. Egy-egy kazetta, képregény vagy film nemcsak szórakozást jelentett, hanem közösségi élményt, beszélgetést, összekapcsolódást is.

Ma, negyven évvel később, egészen más világban élünk. Szinte bármi elérhető egyetlen kattintással. A zenék, amelyekért korábban hónapokat kellett várni, fillérekért vagy ingyen hallgathatók online. A filmek és sorozatok tömkelege áll rendelkezésünkre több száz televíziós csatornán, streaming szolgáltatáson keresztül. Képregények, könyvek, videójátékok – minden elérhető, sokszor egyetlen előfizetés részeként. A bőség kényelmes, de egyben problémát is szült: az érték, amelyet egykor a ritkaság adott, mára feloldódott a dömpingben. Azonban a régi szabály, hogy a “hiány értéket teremt” nem változott. Csak épp ma másból van hiány.

A kultúra és a fogyasztás körüli zaj megsokszorozódott. A marketing soha nem látott mértékben nyomul, minden pillanatban új impulzusok érnek minket. Reklámok, hirdetések, ajánlások, algoritmusok irányítanak bennünket, és sokszor nehéz megkülönböztetni, mi az igazi érték, és mi csupán a pillanatnyi figyelemért folyó küzdelem része.

Ebben a zajban a valódi érték kommunikálása óriási kihívássá vált. Hiába léteznek minőségi termékek és szolgáltatások, ha azok nem tudnak áttörni a folyamatosan zúduló marketing-üzenetek falán. A fogyasztó fáradt, telített és sokszor közönyös.