A MiCA önálló ökoszisztémát alakított ki a kriptoeszközök és a kriptoeszköz-szolgáltatók regulációjára. Továbbra is vita tárgya lehet természetesen, hogy a sebesen változó digitális iparágakat mennyiben lehet lassan mozgó, gigantikus jogszabályokkal időálló formában szabályozni. Az viszont egyértelműen kimondható, hogy a rendelet körüli hosszas vitafolyamat végére sikerült azonos megértésre jutnia az uniós jogalkotónak a kriptopiaci szereplőkkel. Kikristályosodtak az alapvető elvárások és felállt a pénzügyi eszközök, tevékenységek világából már jól ismert rendszer: léteznek különböző kategóriájú kriptoeszközök, kijelölésre került a felügyeletet gyakorló hatóság, kötelező a MiCA engedély megszerzése, működhetnek az engedélyezett kriptoeszköz-szolgáltatók. Átlátható kritériumok a belső piacon, ahogy azt a nagykönyvben megírták.
Új fogalmak és jogi fordulatok
Hirtelen azonban mégsem ennyire egyértelmű a helyzet. A semmiből most olyan, a piaci szakértők számára egyelőre nehezen elhelyezhető jogi fordulatokkal kell megismerkedni, mint a „kriptoeszközzel visszaélés”, a „kriptoeszköz-átváltási szolgáltatás” vagy a „kriptoeszköz-átváltást validáló szolgáltató”. Az eredetileg kizárólag a MiCA végrehajtását segítő magyar Kriptotv. bővelkedik az ilyen és ehhez hasonló újdonságokban, de a változásokkal összhangban módosultak a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (a Btk.) és a 2021. évi XXXII. törvény a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságáról (az SZTFH tv.) rendelkezései is.
