Pedig nem biztos, hogy egy 200 fős cégnél minden dolgozó a babzsákoktól lesz boldog, vagy az összes munkatárs uszodabérletre vágyik. A siker titka tehát abban rejlik, képesek-e a vezetők individuumként kezelni a munkatársakat és minden egyes embernek azt adni, amit ő az akkori élethelyzetében szeretne. Azaz egy klasszikus tökéletes és mindenkit befogadó rendszer helyett egy olyan rendszert építeni, amelyikhez mindenki tud csatlakozni és amelyben megkapja azt a dolgozói élményt, amelyre neki szüksége van. A panel tagjai kiemelték a közvetlen vezető jelentőségét is, rámutatva, hogy a közvetlen vezetőnek nem jó fejnek kell lennie elsősorban, hanem olyannak, akitől tanulni lehet, aki fejlődési lehetőséget nyújt a fiatalok számára.
A munkáltatói márka kapcsán megjegyezték, hogy szét kell választani a fehér és a kékgalléros dolgozókat. Az irodai dolgozóknak általában fontosabb a márka – ezért döntő jelentőségű, hogy egy cégnek milyen a vállalati és a munkáltatói márkája – a Z-generáció esetében pedig megjelent elvárásként a Purpose, azaz a „mit teszek a világhoz és mit tesz hozzá a cégem” gondolat. A fizikai dolgozóknál hatványozottabban jelenik meg az anyagi juttatás, ők elsősorban a munkabér és a munkahely közelsége alapján választanak, így a toborzásban kevésbé jelenik meg a márka, mint a fehérgallérosoknál. A megtartásban azonban már ugyanazok az attribútumok lesznek fontosak a tiszta munkakörnyezettől az emberi kapcsolatokon át a kommunikációs rendszerekig.