Nem lehet könnyű a biztosítótársaságok élete. Száz az egyhez a munkájukra vonatkozó negatív vélemények aránya a pozitívokhoz képest. A biztosítási díjakról szóló beszélgetésekben általában a "fizetem, de minek?" reakció hallható a leggyakrabban, a biztosítási ügynökök pedig számtalan vicc témájául szolgáltattak már alapot. Mindezek ellenére a biztosítók díjbevétele töretlenül emelkedett az utóbbi évek folyamán mind az életbiztosítási, mind a nem életbiztosítási ágazatban. Az előbbi kategória legnagyobb slágerét évek óta a unit-linked, vagyis a befektetési egységekhez kötött biztosítások jelentik. Ezek esetében - szemben a klasszikus életbiztosításokkal - a szerződő megválaszthatja, hogy az általa befizetett díj egy részét, az életbiztosítási díjtartalékot milyen típusú és kockázatú befektetésekbe helyezze el a biztosító. A vegyes életbiztosításokkal szemben azonban itt a biztosító jellemzően nem vállal tőke- és hozamgaranciát a befektetésekre, vagyis előfordulhat az is, hogy befektetéseink értéke csökken, csakúgy, mint a magasabb kockázatú befektetési alapok esetében.
Rugalmas konstrukciók
Amint az a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adataiból is kiderül, tavaly a folyamatos díjas biztosítások állománya mintegy 300 milliárd forint körüli összeget tett ki, s ennek mintegy harmadát jelentették a unit-linked szerződések, amelyeknél a megtakarítási cél dominál. Az egyszeri díjas biztosításokból a piac díjbevétele 2005-ben 69 milliárd forint volt, ennek közel 80 százaléka származott unit-linked termékekből, vagyis ezen a piacon gyakorlatilag dominánssá váltak a befektetéshez kapcsolódó biztosítások.
Az Aegon Biztosító tapasztalatai szerint az ügyfelek elsősorban a nagyfokú rugalmasság miatt keresik a befektetésekhez kapcsolódó biztosításokat. Ezek jellemzője a modulszerű működés, így az érdeklődők nagy szabadságot élvezhetnek az életbiztosítási csomag összeállításában. A megtakarítási termékeknél eldönthetik, hogy garantált hozamot biztosító konstrukcióban vagy unit-linked formában kívánják megtakarításukat elhelyezni. Fontos tényező, hogy a futam alatt a változtatás lehetősége mindig fennáll, így az ügyfelek unit-linked formából garantált hozamú formára is tudnak váltani. Ennek oka lehet a kockázattűrő képesség változása az életpályával, de jelentősége lehet lejáratkor is, hiszen az adott időpontban egy esetleges tőzsdei bessz negatív következményeit tudják azzal a lehetőséggel kiküszöbölni, hogy ha lejárat előtt bizonyos idővel váltanak a garantált hozamot biztosító formába.
Az átváltásokra gyakorlatilag semmilyen megkötés sincs. A befizetések felosztása az alapok között bármikor megváltoztatható, és az eddig felgyülemlett tőke is már a következő értéknaptól átváltható más eszközalapba. A portfólió megbolygatása természetesen költségekkel jár, a váltásoknak szolgáltatónként eltérő az árazása. Általában néhány ezer forintra rúgó összeggel számolhatunk, azonban nem ritka, hogy évi egy-két változtatást ingyen kínál ügyfeleinek a biztosító.
Nyitott elmék
Bár befektetési iskolánk korábbi írásaiban már sokat ostoroztuk a magyar befektetők konzervatív látásmódját, a legújabb adatsorok árnyaltabb hozzáállásról tesznek tanúbizonyságot. A Generali adatai szerint a különböző eszközalapokba 2005-ben végrehajtott új befizetések szerint - az ügyfelek választása alapján - a következő a rangsor.
A - konzervatívnak számító - kötvényeszközalapot 23 százalék választotta, ám rögvest utána következett a külföldirészvény-eszközalap 17 százalékos aránnyal. A tortából az ingatlan-eszközalap 13, a 2011-es kifutású garantált eszközalap 11 százalékkal részesedik. A pénzpiaci eszközalap 10, a magyar részvény 9 százalékot ért el, míg a biztosító két vegyes eszközalapja az ügyfelek 9, illetve 4 százalékát csábította el. Érdemes megjegyezni, hogy a teljesítmény tekintetében a magyar és külföldi, illetve a részvénytúlsúlyos vegyes alap teljesített a legjobban, a sor végén a kötvény, illetve a pénzpiaci eszközalap kullog.
A piacon tehát felzárkóztak a nyitottabb gondolkodású - adott esetben kockázattűrőbb - befektetők, a hagyományos értékeket valló ügyfelek mellé. A változást a biztosítók is észlelték, hiszen - a befektetési alapok fejlődési modelljét követve - a biztosításhoz kapcsolódó befektetések is egyre színesedő palettával kívánják elcsábítani az ügyfeleket. A korábbi slágertermékek - kötvény, részvény, ingatlan - mellett megjelentek az olyan termékek is egyes biztosítóknál, mint a technológiai eszközalap vagy a legnagyobb kockázattal járó, ám nagy növekedési potenciállal kecsegtető kis cégek papírjaiba fektető eszközalapok.
Ráadásul a forintban fizetendő biztosítások mellett megjelentek az euróalapú termékek is, amelyeknél a befizetés, a nyilvántartás és az elszámolás is euróban történik - ezzel azonban külön költségek nélkül válnak elérhetővé egyes euróelszámolású termékek. Az ING Bank Euro alap elnevezésű biztosításán keresztül például olyan termékek válnak elérhetővé, mint az európai magas osztalékú részvényekbe fektető eszközalap, az európai egészségügyirészvény-eszközalap vagy a presztízs- és luxusmárkák részvényeszközalapja.
#page#
Költséges megtakarítás
A unit-linked biztosítás - hiába befektetési forma - jelentősen különbözik a sima befektetési alapoktól, hiszen a megtakarítási funkció mellett szolgáltatásokat is nyújt. Ha egy ügyfél úgy dönt, hogy biztosítását megtakarítási céllal is köti, fontos mérlegelnie, mert a biztosításokat terhelik olyan költségek - a biztosítási kockázat fedezete miatt -, amelyek egyéb megtakarítási eszközök hozamához képest csökkentik a versenyképességet a hozamok területén. (A költségekről lásd Életben maradni, Piac és Profit, 2006. október.)
Ám a biztosítás hosszú távú biztonságot ad, hiszen már a tartam kezdetén bekövetkező tragédia esetén is garantálja a család anyagi biztonságát, ellentétben egy induló rendszeres megtakarítással, amely csak hosszú évek múlva érné el a kívánt szintet. A befektetéssel ellentétben a biztosítások szolgáltatási összege teljesen mentes az örökösödési illetéktől, így éppen a legkritikusabb helyzetekben nyújt gyors hozzáférhetőséget a kedvezményezetteknek, akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá.
Bár halál esetén minden unit-linked biztosítás fizet, természetesen nem áll meg itt a szolgáltatások köre. Érdemes végiggondolni, milyen eseményekre és milyen biztosítotti körre szeretnénk kiterjeszteni a védelmet. Egyes szolgáltatóknál több biztosítottra, biztosítottanként eltérő fajtájú és biztosítási összegű kiegészítő biztosítások köthetők az ajánlattételkor vagy a tartam alatt tetszőleges időpontban. A kiegészítő biztosítások a tartam alatt változtathatók: új biztosított vehető fel, új kiegészítő fedezet választható az új vagy a meglévő biztosítottakra, a biztosítási összegek módosíthatók, meglévő fedezetek vagy biztosítottak törölhetők. De kínálnak a biztosítók rokkantsági segélyt is, konstrukciótól függően egy összegben, illetve járulékként is.
Tíz évre olcsóbb
A unit-linked termékre a biztosításokra jelenleg érvényes adójogi szabályozások vonatkoznak, és ezek alapján vehetők igénybe az adókedvezmények is. Legalább tízéves (nyugdíjbiztosításnál 3 év) tartam esetén a befizetett díjra vonatkozóan a törvény keretein belül adókedvezmény vehető igénybe.
A 2006. augusztus 31-éig megkötött szerződések teljes mértékben mentesülnek a kamatadó alól, az ezt követően megkötött szerződések pedig abban az esetben, ha tartamuk legalább tíz - nyugdíjbiztosítás esetén három - év, és ha a biztosításból kifizetés kizárólag biztosítási eseményből kifolyólag történik.
Az adókedvezmények kihasználhatósága miatt a unit-linked biztosítások elsősorban azoknak ajánlhatók, akik nem túl kapkodósak, hiszen legalább tíz évre kell elkülöníteni egy jókora összeget, illetve havonta valamennyit, konstrukciótól függően. Szintén fontos elem a biztonság iránti igény, hiszen a járulékos szolgáltatások költsége komoly összegeket emészthet fel a halmozódó profit terhére. Vagyis rövid távú profitszerzésre nem alkalmasak a konstrukciók, de jól beilleszthetők az öngondoskodás már sokat hangoztatott elvei közé, amelyeknek egyre nagyobb szerepet kell kapniuk a felelősségteljes életpálya kialakítása során.
