Egy vállalat ösztönzéspolitikája fontos tényező a humánerőforrás-menedzsment stratégiájának kialakításában, megalapozását pedig nagyban segítheti, ha a cég tisztában van alkalmazottai véleményével és elvárásaival. Fontos információ a cég számára az is, hogy alkalmazottai mennyire ismerik ösztönzéspolitikáját, s milyen mélységig tájékozottak a humánstratégiai lépésekről, hiszen ez megmutatja, hatékony-e a vállalaton belüli kommunikáció. A HST.hu Kutató és Tanácsadó Kft. a kilenc legnagyobb hazai lízingcégnél vizsgálta a munkabéren felüli juttatások rendszerét.

A felmérésből kiderül, hogy a cégek alkalmazottai általában jól (49 százalék) vagy közepesen (21) ismerik cégük ösztönzési rendszerét; kevesen vannak, akik egyáltalán nem, vagy csak egy kicsit ismerik (utóbbiak főleg az értékesítők közül kerülnek ki). A középvezetők általában jól (64) vagy nagyon jól (22) tájékozottak e téren, de a csoportvezetők és az egyéb dolgozók között is a többség tisztában van a motivációs szisztéma működésével.

A válaszadók közül legtöbben közepesnek értékelik (41) cégük ösztönzéspolitikáját, 39 százalékuk tartja jónak, és csak minden tizedik szerint rossz. A kiemelkedően jónak ítélők között csak középvezetők és csoportvezetők szerepelnek. A középvezetők általánosságban (43) közepesnek tartják az ösztönzési rendszert, és a csoportvezetők fele is így van vele. Az egyéb területen dolgozók szerint közepes vagy jó a rendszer.

Az alkalmazottak többsége (60) saját cége ösztönzéspolitikáját a piac más szereplőihez képest átlagosnak tartja, 23 százalékuk szerint jobb, mint az átlag, s kevesebb, mint egyötödük érzi úgy, hogy az átlagosnál is rosszabb; ez utóbbiak elsősorban az értékesítők. Átlagon felülinek inkább a közép-, illetve a csoportvezetők tartják cégük motivációs rendszerét.

A vizsgált cégek alkalmazottai tehát átlagosnak tartják vállalatuk ösztönzéspolitikáját, ám a többivel összehasonlítva már nagyobb arányban ítélik rossznak saját cégüket, mint amikor csak általánosságban kell nyilatkozniuk.

Bérek és mobilok

A cégek bérpolitikáját a megkérdezettek fele közepesnek értékeli, és csak 30 százaléka - elsősorban középvezetők - ítéli jónak. Az alacsonyabb beosztások felé haladva egyre többen vannak, akik rossznak értékelik a bérezést. A felmérés azt mutatta, hogy a bérpolitikáról alkotott vélemény általánosságban megegyezik az ösztönzéspolitikáról alkotottal.

A térítésmentes céges juttatások típusa szerint a legtöbben (88) a cafeteria jellegű juttatásokban részesülnek. Ezt követi a térítésmentes mobiltelefon használata (60). Tehát a cégek ösztönzéspolitikájában elsősorban az eszközjellegű, tárgyi-anyagi juttatások vannak előtérben.

A céges mobiltelefont használók mindenféle beosztásban vannak: az értékesítők közül mindenki, a középvezetők közel teljes létszámban, a csoportvezetőknek a fele, az egyéb területen dolgozóknak 18 százaléka kap mobilt.

A telefon használatát a cégek többsége korlátozza, a legkevésbé a csoportvezetők körében. A középvezetők nagy többsége (82) azonban a csak meghatározott keretek között alkalmazhatja a céges mobilt.

A céges gépkocsi motivációs hatása igen nagy, és a cégek szívesen is alkalmazzák kompenzációs eszközként az autót. Ezt mutatja az is, hogy a megkérdezettek 40 százaléka részesül e térítésmentes céges juttatásban. A középvezetők többsége (61) számára biztosít a cég autót, a projekt- vagy csoportvezetők körében kisebb az arány (40), az értékesítők közül viszont mindenki kap vállalati autót. Az egyéb területen dolgozók nem részesülnek ilyen juttatásban.

Az autóval rendelkezők több, mint felének - a vállalati ranglétra szerint a középvezetők 88, a csoportvezetők 50, az értékesítők 40 százalékának - volt beleszólása autója kiválasztásába. A cégek részéről az elsőrendű kikötés az összeghatár (a megkérdezetteknek 71 százaléka szerint), majd a márka (29) következik.

A használat terén a legkevesebben azok vannak, akik csak munkára használhatják az autót (19), a válaszadók fele korlátlanul igénybe veheti magáncélra is. A korlátozott benzin- vagy kilométer-használatot egyik válaszadó sem említette.

Beosztás szerint a középvezetőknek több mint egyharmada korlátozottan, egyharmada pedig korlátlanul használhatja magáncélra a cégautót; csupán egyötödük az, aki csak munkára. A csoportvezetők többsége elviheti magáncélra a vállalati autót, de csak korlátozottan. Az értékesítőknek azonban a kétharmada veheti korlátlanul igénybe magáncélra is.

Reklámhordozó jellemzően nincs a vállalti autókon, a válaszadók 81 százaléka ugyanis nem említi a reklámhordozó jelenlétét.

A válaszadók között nincs olyan, aki elégedetlen lenne a céges gépkocsi használatával. Egyharmada nagyon elégedett, közel fele pedig elégedett a vállalat cégautó-politikájával, s csupán egyötöd nyilatkozta azt, hogy részben elégedett; közöttük csoportvezetőket és értékesítőket találunk, a középvezetők inkább elégedettek.

A szellemi, képzési-oktatási típusú juttatások elmaradnak a tárgyi-anyagi kompenzációk mögött: nyelvtanfolyamokon a dolgozók 42, szakirányú továbbképzéseken 37 százaléka vesz részt, a felsőfokú szakirányú továbbtanulást pedig mindössze 19 százalékuk említi. Igaz, ezek erősebben kötődnek a munka jellegéhez, mint az eszközjellegű béren kívüli kompenzációs elemek.

Érdemes azonban megvizsgálni, kik azok, akik a juttatásoknak ezt a fajtáját igénybe veszik: a vállalat által finanszírozott nyelvtanfolyamokon főleg a közép- és a csoportvezetők vesznek részt, és a szakirányú továbbképzések tekintetében is ez a tendencia figyelhető meg.

Az utazással kapcsolatos juttatások közül elsősorban a helyi közlekedésre vonatkozó kedvezményt veszik igénybe a munkavállalók, 14 százalék nyilatkozott így. A távolsági bérlet költségtérítését ennél sokkal kevesebben igénylik, hiszen a megkérdezetteknek csupán 7 százaléka említette.

A kedvezményes dolgozói hitel szintén a cégek kompenzációs rendszerének egyik fontos, ösztönző eleme. A megkérdezett alkalmazottak nagy többsége (91 százalék) igénybe is veszi ezt a fajta motivációs eszközt. Az alkalmazottak közül az értékesítők azok, akiknek a többsége - kétharmada - nem vehet igénybe kedvezményes dolgozói hitelt. (Ennek feltehetőleg az az oka, hogy a nagy fluktuáció következtében az értékesítők nagyobb része nincs még egy egész éve a cégnél, mert a dolgozói hitelnek ez az egyetlen feltétele.)

Fontos információ a cég számára az is, hogy alkalmazottai mennyire ismerik ösztönzéspolitikáját, hiszen ez megmutatja, hatékony-e a vállalaton belüli kommunikáció.

A vizsgált cégek alkalmazottai átlagosnak tartják vállalatuk ösztönzéspolitikáját, ám a többivel összehasonlítva már nagyobb arányban ítélik rossznak saját cégüket, mint amikor csak általánosságban kell nyilatkozniuk.

Kiket vizsgáltak, és miért?

A kutatásban a következő cégeket vizsgálták: BNP Paribas Hungária Rt., Budapest Lízing Rt., CIB Lízing Csoport, Erste Lízing Rt., HVB Leasing Hungary Rt., K&H Lízing Rt., LeasePlan Hungária Rt., Lombard Pénzügyi és Lízing Rt., valamint a Raiffeisen Lízing Rt. A felmérésbe még további három céget is igyekeztek bevonni - a CitiLeasinget, a Merkantil Bank Rt.-t, illetve az MKB Euroleasing Rt.-t-, ezek azonban nem vállalták az együttműködést.

A kutatás célja az volt, hogy felderítse a dinamikusan bővülő lízingpiacon jelen lévő szereplők ösztönzésmenedzsmentjét. A felmérés alapvetően a cégek alkalmazottainak véleményét igyekezett feltárni azzal kapcsolatban, hogy mennyire tájékozottak a vállalat ösztönzéspolitikáját illetően, illetve hogy mennyire elégedettek a kompenzációs és motivációs rendszer működésével. A vizsgálatban az alkalmazottak beosztását is figyelembe vették, hogy összehasonlítható legyenek az egyes munkakörben dolgozók béren kívüli juttatásának típusai és az is, hogy ki mennyire elégedett a motivációs rendszerrel. A megkérdezett alkalmazottai közül azok vannak a legtöbben (egyharmad-egyharmad arányban), akik középvezetői beosztásban, illetve egyéb területen dolgoznak. A projekt- vagy csoportvezetők a megkérdezettek egynegyedét, az értékesítők az egytizedét képviselik.

A konkurensek megítélése

A cégeknek általában fontos, hogy munkatársai mennyire ismerik a konkurens cégeket, illetve hogyan viszonyulnak a többi cég kínálta előnyökhöz. A kérdezettek szerint az alkalmazottak a többi cég ösztönzéspolitikáját inkább átlagosnak ítélik.

A munkavállalók mindössze négy vállalat - CIB Lízing Csoport, Lombard Pénzügyi és Lízing Rt., Raiffeisen Lízing Rt., valamint a Budapest Lízing Rt. - esetében említették, hogy kiváló véleménnyel vannak a vállalat ösztönzéspolitikájáról, és a válaszok átlagai a pozitív véleményt jelző értékek felé tolódnak el a többi céget értékelő válaszok átlagaihoz képest. Akik a CIB Lízing Csoportot jelölték, azok közül senki sem a CIB munkatársa, jellemzően a HVB Leasing Hungary Rt. dolgozói ítélték kiválónak a CIB ösztönzéspolitikáját. A Lombard Pénzügyi és Lízing Rt. ösztönzési rendszerét kiválónak értékelők mind e cég munkatársai.

A felmérés arra is választ keresett, hogy a munkavállalók melyik cégnél dolgoznának a legszívesebben. A válaszok átlagaiból kiderül, hogy a legszívesebben a Budapest Lízing Rt.-hez, a CIB Lízing Csoporthoz, valamint a Raiffeisen Lízing Rt.-hez mennének dolgozni a megkérdezettek.