– Ön részt vett a MAGYart, a franciaországi magyar kulturális évad indításán. Mi a benyomása, kamatoztatható kulturális megjelenésünk a gazdaság területén is?

– Felemelő volt a MAGYart megnyitója, Párizs magyar színekbe öltözött, s büszkeséggel töltött el, hogy mind Mádl Ferenc köztársasági elnök, mind Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter gyönyörű franciasággal mondta el beszédét. Meggyőződésem, hogy a kulturális évad nagy lehetőség, gazdasági és turisztikai hozadéka pedig hamarosan érzékelhető lesz. Külön öröm ez számomra, hiszen egyetemista korom óta, francia–angol szakosként szívügyem volt a kultúra és a turizmus ötvözése. Már első munkahelyem kiválasztásakor is az volt a célom, hogy ezen a területen dolgozzam; így lettem PR-menedzser az egyik magyar szállodaláncnál, amely elsőként jelent meg a külföldi piacon. Már akkor is úgy véltem, hogy a kapcsolatokat komplexen kell építeni, ötvözni kell az üzletet a kultúrával.

– Hogyan került a magyar–francia kamarához?

– A nyolcvanas évek végén az akkori Magyar Kereskedelmi Kamara francia–holland–belga szekciójának a titkára voltam. Amikor érezhetően szűkült a szervezet mozgástere, az ott dolgozók és a velünk kapcsolatban lévő franciák elhatározásából jött létre a Magyar–Francia Kereskedelmi és Iparkamara, amit az akkor érkező francia befektetők is igényeltek, hiszen Magyarország még ismeretlen terep volt a számukra. Ma Franciaország a harmadik legnagyobb befektető Magyarországon. A kamara nonprofit, független szervezet, ahol sem a magyar, sem a francia adminisztráció nyomása nem érvényesül. A francia üzletemberek számára fontos, hogy a helyi viszonyokról olyan információkat nyerhetnek, amilyenekhez más úton nem férhetnek hozzá, s a cégek is egyre inkább felismerik, hogy a kamara kapcsolatrendszere jól segítheti őket a helyi emberek révén például a lobbizásban, amely tevékenységünk egyik fontos színtere.

– Kikhez kötődik jobban, kiknek az érdekeit képviseli inkább a kamara, a magyar vagy a francia cégekéit?

– A tagok nyolcvan százaléka francia tőkével rendelkező cég, így elsősorban az ő érdekeiket. De fontos célunk, hogy segítsük azokat a magyar vállalkozásokat, amelyek Franciaországban keresnek hosszabb távra partnereket. A Futuralia rendezvénysorozat Poitier-ben például jó példa erre, a magyar cégek igen nagy kedvezménnyel vehetnek ezen részt, csak az útiköltség terheli őket. A vendéglátóknak olyan program áll a rendelkezésükre, amely nagyban megkönnyíti a kapcsolatépítést. Előzetes kérdőíves felmérések alapján nagy hatékonysággal hozhatók össze a leendő partnerek, s a célzott kapcsolatfelvétel során napi nyolc–tíz üzleti találkozóra is sor kerülhet.

– Ön most ismét visszatér az idegenforgalom területére, júliustól a Magyar Turizmus Rt. párizsi irodáját vezeti. Miért döntött így?

– A Gazdasági Minisztérium pályázatot írt ki erre a posztra, miután az rt. stratégiájában Franciaország idén kiemelt szerepet játszik. A Széchenyi-tervben is vannak olyan célok, mint a termál- vagy a lovasturizmus, a kastélyprogram, amelyekhez francia befektetőket szeretnének megnyerni. A kiírt pályázat eredménytelen volt, s az a döntés született, hogy felkéréses pályázaton keresnek jelöltet. Én tizenhárom évet dolgoztam turisztikai területen, közel áll hozzám a kultúra, szempont volt a franciaszeretet is. A gazdasági kapcsolatok fejlesztéséért felelős ITDH párizsi irodavezetőjével is kiváló munkakapcsolatom van, ő váltott engem annak idején a kereskedelmi kamarai szekciótitkári poszton, s azóta is nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Így kértek fel engem. S egy szubjektív szempont a döntésemben: a fiam, Palkó tizenegy éves, én is ennyi idős voltam, amikor a szüleim révén kikerültem hosszú évekre külföldre, és tudom, hogy ez, pozitív értelemben, meghatározó lehet a későbbiekben.

– Milyen konkrét elképzelései vannak az új helyén?

– A Szonda-Ipsos nemrégiben készített egy felmérést, hogy az átlagfrancia szemében hogyan fest a magyar nép. Hát, az eredmény a mi szempontunkból nem valami rózsás. Amúgy is, a franciák elsősorban otthon, az országukban utazgatnak, ezenkívül az egzotikus utak jelentenek számukra vonzerőt. A nagy francia cégek itteni vezetőit jól ismerem, az ő segítségükkel szeretném felvenni a kapcsolatot az anyavállalatoknál azokkal, akik az incentív túrákkal, szakmai utakkal foglalkoznak. Ebben az üzletágban nagy lehetőségek vannak. Ma már kiválóak a magyar szállodák, s ha érdekes programokat ajánlunk számukra, úgy vélem, jó esélyeink vannak. Biztató számomra, hogy feladatul kaptam, keressek az iroda számára új helyet. Jelenleg az Victor Hugo sugárúton van a székhelyünk, ahol az ITDH-é is, elegáns környezetben, de az emberek számára nem könnyen elérhető helyen. A városközpontban utcára nyíló irodánk lesz, ahol az érdeklődőknek folyamatosan tudunk majd friss információs anyagokkal szolgálni Magyarországról. A MAGYart gyönyörű nyitánya Magyarország ismertté tételének, és úgy vélem, ez az iroda lesz a csodálatos folytatás.

*

Francia befektetések Magyarországon

Magyarország a régió országai közül tartósan a legtöbb egy főre jutó külföldi működőtőkét vonzza, és a térségbeli francia beruházások több mint 40 százaléka is hozzánk érkezett. Franciaország ma a harmadik legnagyobb befektető Magyarországon, a francia beruházások 1999 végén meghaladták a 2,1 milliárd USD-t, 2000 végére pedig megközelítették a 2,2 milliárd dollárt, ami a hazánkban működő külföldi tőke több mint 10 százalékát teszi ki.

A beruházások mind a magyar gazdaság ágazatait, mind földrajzi megoszlásukat tekintve diverzifikáltak. Míg korábban a francia befektetők főként a privatizációban voltak érdekeltek, addig a kilencvenes évek második felétől jelentős zöldmezős beruházásokat valósítottak meg. 1999-ben a francia érdekeltségű vállalatok árbevétele elérte a 680 milliárd forintot, és közel 41 ezer főt foglalkoztattak, közülük mindössze 200 a francia.

A magyarországi francia beruházásokat a kilencvenes évek végéig főleg a nagy vállalatcsoportok hajtották végre, a privatizáció keretében. Az utóbbi években a zöldmezős beruházások kerültek előtérbe (először a kereskedelmi láncok, 1998-ban a Société Générale, 1999-ben a Valeo, 2000-ben a Framatome).
Mára a középvállalatok is megjelentek, elsősorban költségkímélő célzattal, illetve a már megtelepedett vagy megtelepedni szándékozó nagyvállalatcsoportok alvállalkozóiként. A francia beruházásokat két éve a közepes méretű fejlesztések jellemzik. Mivel Magyarországon lényegében befejeződött a privatizáció, a további beruházások is zömében – az ország előnyeiből fakadóan: kvalifikált és olcsó munkaerő, stratégiai helyzet Közép-Európában, stabil politikai helyzet és piacgazdaság – zöldmezős beruházások lesznek.