A női nem képviselői számára nem könnyű megfelelni vezető szintű munkakörben, mivel Magyarországon egyelőre kevéssé elfogadott, hogy nő vegye a kezébe az irányítást. E szerepkörben a nők a kisebbséghez tartoznak. Az előítéleteket egy módon győzhetik le a munka világában: ha folyamatosan bizonyítanak, még többet és még jobban dolgoznak, mint ha a többséghez tartoznának. Egy nőnek bizonyítania kell, hogy esze, tehetsége miatt van az adott pozícióban, és alkalmas rá, ez pedig folyamatos koncentrációt igényel.

Nem kevésbé megterhelő az egyensúlyozás a magánélet és a karrier között. Dr. Valló Ágnes pszichológus szakértő szerint még ma is a nő felelőssége a család életének mindennapos menedzselése, így ha energiáit a munkájára fordítja, az óhatatlanul lelkiismeret-furdalást okoz számára. Még a nyelvünkben is kifejezésre jut a családi kötelességek elosztása. Azt mondjuk: a férj segít a házimunkában, a gyermeknevelésben a nőnek. A felelősség tehát nem az övé. Ebben a kultúrkörben az anyának kell vállalnia az otthonteremtés munkáját.

A legtöbb nő - teljesen természetes módon - nem akar lemondani a hagyományos feladatokról, hogy családjukat ellássák, és a gyerekeiket neveljék akkor sem, ha fontos számukra a karrierjük. Azonban ha vezetői szinten dolgoznak, általában kénytelenek időben későbbre tolni a gyerekvállalást, miközben sem környezetük, sem ők maguk nem fogadják el könnyen, hogy életük "nőies" dimenzióit nem teljesíthetik ki. Olyan partnert sem könnyű találniuk persze, akivel a magánéletet konfliktusmentesen élhetik akkor is, ha esténként napi 10-12 óra munka után találkoznak. Egy férfi partner kevésbé felkészült arra a szerepre, amelyet egy felelős állásban dolgozó "családfő" barátnője, felesége inkább magára vállal: hogy támogassa, meghallgassa, minden tekintetben tolerálja partnerét.

Komoly stresszfaktor lehet az irányítói pozícióban tevékenykedő nők számára az is, hogy elfogadtassák magukat környezetükkel. A Hewitt Inside 2004-ben a magyarországi munkahelyeket vizsgáló felmérése során számos adatot mutatott fel azzal kapcsolatban, melyek a legfőbb akadályok a magyar nők karrierjének útjában. De mint a válaszadók véleményéből kiderült, maguk a nők sem igen hisznek abban, hogy van közülük a magasabb szintű feladatkör ellátására alkalmas személy. A megkérdezett, versenyszférában dolgozó nők egyharmada egyetlen olyan nemtársat sem ismer, aki elismerésre méltóan dolgozik, 56 százalékuk pedig - egy esetleges változás esetén - csak azt tudná elfogadni, ha férfi főnöke lenne.

A nők között komolyabb rivalizálás folyik, mint a férfiak körében, ám a férfiak sem kíméletesek egy, a karrierlétrán felfelé törekvő hölggyel. A szociálpszichológiai szakirodalom a "kettős kötés csapdájának" nevezi azt, hogy a magas pozícióban levő nő túl férfiasnak bizonyul, ha férfiként igyekszik fellépni, azonban ha nőiesen viselkedik, nem érvényül, és éppígy elutasításra talál.

Dr. Valló Ágnes szerint a probléma gyökere ott van, hogy a nőknek a munkahelyen egy férfiak által megalkotott és rájuk szabott világban kell helytállniuk, és óriási energiával kell fellépniük, ha el akarnak mozdulni a számukra kiszabott helyről.

Az együttműködés fontosabb

Az előrejutásban a nemileg bizonyos fokig determinált személyiségképe sem támogatja a nőt. A nőkben általában jóval kevésbé van meg a versengés igénye, sokkal inkább jellemző rájuk az önmaguk elfogadtatására való törekvés és az együttműködés vágya. S míg a férfi számára rendkívül fontos a hierarchiában elfoglalt hely, ők arra figyelnek oda jobban, hogyan ítélik meg, mennyire szeretik őket mások.

Dr. Valló Ágnes felidézett egy kísérletet, melyben egy férfiakból és egy nőkből álló csoport munkához való hozzáállását vizsgálták meg. A csoportnak karácsonyi ajándékokat kellett készíteniük, és erre néhány napos határidőt kaptak, egyéb instrukciókat viszont nem. A női csapat tagjai számára a kísérlet során az együtt töltött idő és a kapcsolati háló vált elsődlegessé: kisebb társaságokra estek szét, és kellemes beszélgetés közepette csinálgatták az ajándékokat. A férfiak csapata merőben máshogy állt a feladathoz: rögtön szervezni kezdték a munkát, versengés indult meg a tagok közt a szerepekért, és a kutatók megfigyelése szerint az ő számukra a hierarchia felállítása vált elsődlegessé.

A nő számára tehát alkatilag okoz feszültséget, ha másokkal kell rivalizálnia. A pénz, a rangsorban betöltött pozíció nem motiválja, a megbecsülésért és egy szerethető, számára fontosabb munkáért inkább dolgozik. Ha egy kolléganő a munkahelyen harcolni kezd például a drágább céges autóért, az a legtöbbször neki is idegen szerep, de a többiek sem tolerálják túlzottan.

Semlegesnem a munkahelyen

A szakértő szerint rendkívül nehéz megtalálni az egyensúlyt a férfias és a nőies viselkedés között. Ha valaki háttérbe szorítja a nőies oldalát, az komoly stresszt okoz, ám az sem megoldás, ha valaki a nemi szerepének megfelelően kedves, simulékony, megengedő. Az USA-ban indult el az a fajta egyenjogúsítási kezdeményezés, aminek eredményeként "nem nélküli" munkatársak dolgoznak együtt, és egy rossz mozdulat is szexuális zaklatásnak minősül. A pszichológus szerint azonban ez nem megoldás, hiszen semlegesnemű emberek nem léteznek. A nemi szerep elnyomása frusztrál férfiakat és nőket egyaránt.

A vezetői szerep egyik legmegterhelőbb része az állandó döntéshozási kényszer. A pszichológusok megfigyelése szerint a férfiak gyorsabban döntenek, nem rágódnak lépéseik emberi következményein, ezért vezetőként sokkal könnyebben határoznak például az elbocsátásokról. A nők ellenben körülményesebben, de átgondoltabban mondják ki a végső szót, és azt is látják, annak milyen negatív utóhatása lehet: például elfordulnak tőlük a szimpatizánsaik egy-egy ellenszenves lépés hatásaként.

A vezetővé válás "küldetése" tehát cseppet sem könnyű a számukra. Támogató - magánéleti és munkahelyi - légkör, nagyfokú önbizalom és belső harmónia kell ahhoz, hogy valaki sikeresen környezete tudomására hozza, nőként is jól teljesít, akár a legmagasabb szinten is.