Feljelentések, névtelen bejelentések vagy akár 2001 óta a pénzintézetek gyanús pénzmozgásokról tett jelentései alapján, de előfordulhat, hogy válóperes felek, üzleti partnerek eldurvult elszámolási vitái során a bíróság kéri fel az adóhatóságot a valós vagyon vagy jövedelem megállapítására, mert rendelkezésre álló információk hiányában maga ezt nem képes megtenni - sorolja a lehetőségeket dr. Nagy Norbert, aki korábban számos esetben képviselte az APEH-et a bíróságon. A közös vállalkozásban részt vevő magánszemélyek elszámolási vitái is vezethetnek hasonló okból hasonló eredményre.

- Az APEH-nek ebben az esetben a legkönnyebb dolga - jegyzi meg Nagy Norbert -, hiszen konkrét támpontok vannak, és csak be kell kérnie a megállapítás alapjául szolgáló adatokat az érintett bankoktól, brókerektől, utazási irodáktól vagy máshonnan. Más esetekben azonban vaktában kell keresgélni.

Hogyan folyik a vizsgálat?

Bármilyen meglepő, de a vizsgálatok igazi célpontjai nem a nagyvállalkozók, hiszen ők általában "rendben tartják" bevételeiket. Azok viszont, akik családi kft.-jükben minimálbéren vannak bejelentve, közben pedig komoly összegeket vesznek ki a cég kasszájából, vagy a magánfogyasztásukat is a céggel fizettetik ki, komoly bajba kerülhetnek. Általánosságban elmondható, hogy ha valaki egész évben a cég számlájára költ, majd év végén a bevételeket csak úgy tudja szintbe hozni a kiadásokkal, hogy tagi kölcsönt nyújt vállalkozásának, kénytelen lesz választ adni a tagi kölcsön eredetére utaló adóhatósági kérdésekre.

Ezt követően a revizorok szembeállítják a kiadásokat az adóbevallásban szereplő jövedelemmel, és ha jelentős a különbség, akkor a vizsgálat az ellenőrzött időszak elején meglévő vagyonelemekre - befektetések, bankszámlák, egyebek - és a bevallás alá nem tartozó jövedelmekre - mint például nyeremény - is kiterjed.

Az eljárás legnehezebb része az ügyfél számára az, hogy a bizonyítási eljárás itt megfordul, és őt terheli a bizonyítási kényszer. A bevételekkel és vagyonelemekkel nem fedezett kiadások összegét pedig az adózó terhére mint be nem vallott jövedelmet állapítják meg.

Lehetséges következmények

- Az adóhatóság által a fedezethiány összegéből megállapított eltitkolt bevétel nem bizonyított az adóhatóság részéről, viszont az eljárási szabályok miatt ennek bizonyítására nem is köteles - magyarázza Nagy Norbert, aki számos esetben képviselt sikeresen ügyfeleket vagyonosodási ügyekben is az adóhatóságok és a bíróságok előtt. Az eltitkolt bevételek összegét az ilyen eljárásokban az adóhatóság csupán valószínűsíti. Az ügyvéd szerint az eljárások legfőbb problémája, hogy Magyarországon nem létezik vagyonbevallás. A vagyon gyarapodását ennek hiányában csak a magánszemély kiadásaiból lehet megbecsülni, ami nemritkán torz eredményhez vezet. A becslés eredményét befolyásolhatja az is, hogy az adóhatóság tetszőlegesen választhatja ki a vizsgálat alá vont éveket.

A bizonyítottan be nem vallott jövedelem után meg kell fizetni az elmaradt személyi jövedelemadót, az adóbírságot - ami a törvény szerint a megállapított adó 50 százaléka - és a pótlékot is; ennek mértéke pedig a mindenkori jegybanki alapkamat duplája. Így az elévülési időszak elejére megállapított adóhiány esetén a fizetési kötelezettség az adóhiány összegének közel a duplája is nőhet.

A vagyonosodási eljárásban az adóhatóság bevételeltitkolást állapít meg, és erre vonatkozóan szabja ki az 50 százalékos adóbírságot is. A bevételeltitkolás megvalósítja az adócsalás törvényi tényállását is, ami büntetőjogi kategória, de Nagy Norbert még nem találkozott olyan esettel, amelyben a vagyonosodási eljárás büntetőügybe fordult volna.#page#

Mit tehet az adózó?

- A könyvelők eddig nem sok vagyonosodási eljárással találkoztak, és ritkán tudnak tanácsokkal szolgálni - beszél tapasztalatairól az ügyvéd. A vagyonosodási ügyekre vonatkozóan nem is lehet általános tanáccsal szolgálni, hiszen nincs két egyforma eset.

Az azonban általánosságban is elmondható, hogy nem célszerű az adóhatóság felkérésére bármilyen nyilatkozatot tenni, főleg nem átgondolatlanul, könyvelő vagy ügyvéd jelenléte nélkül. Igaz, az adóhatóság nem kedveli a nyilatkozatot megtagadókat, és gyakran hivatkozik törvényben foglalt együttműködési kötelezettségre. Az ügyfél a nyilatkozat megtételét az eljárás bármely szakaszában megtagadhatja, emiatt nem érheti joghátrány. Ennek egyértelmű következménye, hogy az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján tesz megállapítást, amelyet jegyzőkönyvbe foglal, és átad az ügyfélnek. Csak ezt követően érdemes nyilatkozatot tennie a vizsgált személynek - tanácsolja az egri jogász.

Nagy Norbert elmondása szerint a vagyonosodási eljárásokban az adóhatóság "nem szokott finomkodni", saját tapasztalatai alapján jelzi, hogy eredménykényszerük miatt a revizorok nemritkán már az első adózói meghallgatáskor kemény keresztkérdéseket tesznek fel. Nem csoda, ha számos adózó meggondolatlanul nyilatkozik, a fedezet forrásául különböző neveket sorol fel, akiktől kölcsönt vagy ajándékot kapott, örökölt és a többi. E nyilatkozatok valóságtartalmát az adóhatóság ellenőrzi: okiratokat, egyéb bizonyítékokat kér, tanúkat hallgat meg, sőt akár a nyilatkozatban hivatkozott személyekre is kiterjesztik a vagyonosodási vizsgálatot.

Buktatók

Nagy Norbertnek a fedezetet igazoló teljes bizonyító erejű - saját aláírással ellátott, tanúkkal igazolt, esetleg ügyvédi, közjegyzői ellenjegyzéssel ellátott - okirattal kapcsolatban is felemás tapasztalatai vannak, hiszen sok esetben az adóhatóság ezeket sem fogadja el "életszerűtlenségre" vagy a részletekre vonatkozó ellentmondásokra hivatkozva.

Vannak azonban olyan életszituációk, amikor a bevételek igazolására nincs okirat, pedig a bevétel Magyarországon amúgy "életszerű": egy esküvőn nem ritka, hogy több millió forintot is kap az ifjú pár nászajándékul. Ezt bizonyítani egyrészt lehetetlen, másrészt rendkívül kellemetlen a rokonokat a későbbiekben arra kérni, hogy az adóhatóság előtt nyilatkozzanak a jegyajándék összegéről és eredetéről.

A gyakorlatban nem ritka, hogy az adóhatóság a becslés módszereinek kiválasztásánál eljárási hibákat vét, amelyek hatással vannak az adóhiány összegének megállapítására. Az ilyen eljárásijogszabály-sértéseket - illetve azt, hogy ezek az eljárási hibák érdemben befolyásolják és helytelenül valószínűsítik a megállapított adót - általában nehéz bizonyítani a bíróság előtt. Ilyenkor ajánlatos szakértő kirendelését kérni, ám ennek költségeit szintén az ügyfélnek kell állnia, illetve megelőlegeznie.

Ki kell józanítani az ügyfeleket

A vizsgálatba vont személyek gyakran háborognak vélt vagy valós sérelmek miatt az eljárással kapcsolatban, miközben gyakran még eljárási jogaikkal, fellebbezési, keresetindítási lehetőségeikkel sincsenek tisztában.

Fontos tudni, hogy első lépésben az APEH köteles jegyzőkönyvbe foglalni a tényállást, az indokokat, a bizonyítékokat és az ezek alapján megállapított adóhiányt. Ezt követően az eljárás alá vont ügyfélnek 15 napja van észrevételeit közölni, amelynek kapcsán az adóhatóság probléma nélkül módosíthatja a megállapítást, és kiegészítő jegyzőkönyv keretén belül akár a megállapítás összegét is módosíthatja. Ha az észrevétel(ek) nem vezetnek eredményre, az elsőfokú határozat - amely már tartalmazza az adóhiány mellett a bírság és a pótlék összegét is - ellen fellebbezést lehet előterjeszteni a másodfokú adóhatósághoz, 30 napos határidővel. Az ügyvéd tapasztalatai szerint a másodfokú adóhatóság ritkán változtat az elsőfokú határozaton.

A másodfokú adóhatósági határozat a kézbesítéssel már jogerős, és egyben végrehajtható is. Ellene a közigazgatási (megyei) bíróság előtt lehet keresetet előterjeszteni, hivatkozva a határozat, illetve az eljárás jogszabálysértő voltára. A bírósági eljárásban az ügyfél a felperes, és ismételten neki kell a bíróság előtt egyértelműen bizonyítania, hogy mivel követett el jogszabálysértést az adóhatóság a határozatok meghozatala során. Sokszor sérelmezik az ügyfelek, hogy az eljárásijogszabály-sértéseket figyelmen kívül hagyja a bíróság. Az adóhatósági határozatok felülvizsgálatára irányuló perben a bíróság csak olyan eljárásijogszabály-sértésekre figyelemmel helyezheti hatályon kívül az adóhatósági határozatot, amelyek az ügy érdemi elbírálására kihatással voltak.