A svájci jegybank 2004 júniusa óta 0,50-ről 2,50 százalékra emelte irányadó kamatát, s mára az euróövezetben is a hajdani 2-ről 4 százalékra nőtt az alapkamat. A további emeléseket a piac már beárazta, a svájci frank 3,5, az euró 5 százalékra emelkedhet nemsokára. A kamatok mozgását egy másik tényező is elősegíti: a tőkepiacok liberalizációja révén a nemzetközi tőke rendkívül mobilan változtatja helyét, ami a rövid és hosszú lejáratú kamatok jelentékeny ingadozását eredményezi. Rosszul kiszámítható környezetben pedig nem lehet pontosan megtervezni a vállalatok gazdálkodási költségeit.
Az árfolyammozgás fedezéséhez hasonlóan a kedvezőtlen kamatmozgások elkerülésére is léteznek azonban technikák, amelyek a kereskedelmi bankok termékpalettáiról elérhetők.
Érdeklődő cégek
Az erős hazai és nemzetközi verseny hatására a magyar vállalatok egyre hatékonyabb költséggazdálkodást folytatnak. Az árfolyamkockázatok fedezése mára gyakorlatukká vált, a kamatmozgások elleni védelem kialakítása pedig mostanában kezdi felkelteni érdeklődésüket. A multinacionális cégek után most a magyar középvállalati szektor is bekapcsolódik a kamatkockázatra érzékeny adósok körébe.
A kamatfedezeti termékeknek többféle fajtáját kínálják a magyar bankok. Hogy milyen időtávra és mekkora összegre szól egy-egy megbízás, az a vállalatok egyéni igényeitől és piaci várakozásaitól függ. Fedezeti ügyleteket általában treasury limit (vállalatoknak szóló hitelkeret treasuryszolgáltatások igénybevételéhez) keretére kötnek. Ekkor a banki finanszírozást igénylő cég hitelképessége és hiteligénye alapján kialakítanak egy limitstruktúrát, amelyben meghatározzák, hogy a különböző termékfajtákat mekkora összegben veheti igénybe. Így a fedezeti ügyletek kockázataira az ügyféltől megkövetelt ingó- és ingatlanfedezet nyújt biztosítékot. Bizonyos esetekben persze elképzelhető fedezet nélküli limit is. Van, ahol elegendő külön csak a treasuryvel - a bankok többek között ilyen ügyletekre is szakosodott divíziójával - szerződést kötni, például a CIB Banknál treasuryszerződés keretében a megszokott értékpapírügyletek mellett kamatderivatívákra is adhat megbízást az ügyfél.
Mivel a fedezeti termékek mögött a nemzetközi bankközi piacokon kötött ügyletek állnak, a szolgáltatások csak meghatározott minimális összegtől érhetők el: ez 50 millió forint vagy ennek megfelelő deviza, ez alatt az ügyfélnek sem származik érdemleges nyeresége az ügyletből. A termékek jobbára 2-10 évre vehetők igénybe, optimálisnak mégis a 4-5 éves szerződések mondhatók, mert ez az a táv, amelyre kiforrott piaci várakozások vannak.
A díjazást általában az alaptermék kamatába építik a bankok, így az elosztva nem jelent nagyobb terhet az igénybevevő számára.
Határidő és cserebere
A legegyszerűbb termék a határidős kamatmegállapodás (Forward Rate Agreement - FRA), ami a határidős devizaügylet kamatoldali megfelelője. Az ügyfél egy előre meghatározott jövőbeli időpontra és összegre megállapított kamatot vásárolhat, így a fizetés időpontjában ezt a kamatot kell fizetnie, nem pedig az előre nem ismert, változó kamatot. A forward kamatláb megvételének természetesen díja van, és egyáltalán nem biztos, hogy kedvezőbb fizetési kondíciókat nyújt, mint a hitelből adódó valóságos, változó kamat. Viszont a kamatláb esetleges ingadozásai kiküszöbölhetők vele, így jövőbeli pénzáramlás kockázat nélkül kalkulálható. Ha a vállalat a nemzetközi környezet hirtelen változására számít, akkor már 3 hónapra is köthet FRA-t, de egy-két éves határidős kamatmegállapodás is létesíthető.
A kamatswap keretében - alapértelmezésben - változó kamatozású hitel cserélhető fix kamatozásúra, vagy fordítva, de köthető fix-fix és változó-változó ügyletre is. A csere iránya mindig attól függ, hogy emelkedő vagy csökkenő hozamokra számítunk-e. Emelkedő hozamgörbe mellett a változó kamatozás helyett fixet választunk, és a törlesztőrészletet a csere keretében megállapodott fix kamatnak megfelelő összeggel fizetjük. Alapvetően ez a termék is a jövőbeli pénzáramlások meghatározását könnyíti meg. Attól függően, hogy milyen várakozásaink vannak a piaci kamatok változásával kapcsolatosan, rugalmasan változtathatjuk kamatkockázati pozíciónkat anélkül, hogy a tőkeösszegeket is mozgatni kellene, így a hitelek szerkezete nem változik. Kamatswap általában 2-15 évre köthető, negyed- és féléves kamatfixálással választható.
Plafon és gallér
Létezik olyan megoldás is, ahol díj ellenében az ügyfél maximalizálhatja a fizetendő kamatát, ilyenkor egy előre megállapított kamatplafon felett akkor sem kell többet fizetnie, ha a kamat magasabb szintre emelkedne. A termék lényege, hogy a bank opciós díj ellenében meghatározott időszakra és tőkeösszegre vonatkozóan kötelezettséget vállal arra, hogy a meghatározott kamatplafonszint feletti kamatrészt az opció vevője helyett megfizeti. Így az ügyfél védelmet élvez a kamatláb nem várt növekedése ellen. Ha a várakozásainál kevésbé emelkedett a kamatszint, akkor az opciós díjat egyfajta biztosításként könyvelheti el. Az opció igény szerint 1-10 évre köthető.
A kamatplafonhoz hasonló, de általában olcsóbb megoldás a kamatgallér alkalmazása. Ebben az esetben küszöb- és plafonértéket is meghatároznak előre, ezeken kívülre nem kerülhet az ügyfél által fizetendő kamat. Ha a plafon fölé megy a kamat, akkor az ügyfél jár jól, hiszen a bank kifizeti a kiugró részt, ha a küszöb alá, akkor a pénzintézet könyvelhet el nyereséget, mert a valósnál magasabb előre meghatározott küszöbértéken fizeti a hitelkamatot az ügyfél. Ez a konstrukció két opció kombinációja: az ügyfél vesz egy opciót arra, hogy ne kelljen egy maximumszint fölött kamatot fizetnie, és elad egyet, amelyben egy minimumszint alatt lemond a csökkenő kamatból származó nyereségről. Optimális estben a két opció díja kiegyenlíti egymást, és a vállalat kiszámítható kamatkockázati pozíciót teremthet külön díjfizetés nélkül.
#page#
Opciót kamatcsereügyletre is lehet adni-venni, ez a swaption. Mivel a kamatcsereügyletben - ami az opció alapterméke - a vevő az, aki fix kamatot fizet változóért cserébe, az eladó pedig kapja a fixet, és változót fizet, ezért az ügyletfajtát payer és receiver swaptionnak nevezik. Így kétféle kamatcsereopció létezik: a payer swaption esetén az opció vevője opciós díjért jogot szerez arra, hogy egy előre meghatározott kamatláb és lejárati idő mellett fix kamatot fizessen változó helyett, a receiver swaption jogosultja pedig az opciós díjért változót fizethet fix helyett. Attól függően tehát, hogy emelkedő vagy csökkenő kamatokra számít az ügyfél a jövőben, kamatkockázat ellen biztosítani tudja magát.
Nem nyereség a cél
Nyereség elérése nem alapvető feladata a kamatfedezeti termékeknek. Az alapvető cél mindig a kamatingadozások elleni védettség, a kiszámítható pénzügyi környezet megteremtése. A díjat azonban - amit jobbára a hitelbe építve rónak ki a pénzintézetek - mindenki szeretné minimalizálni.
Ezért is strukturálnak több alaptermékből szolgáltatásokat a bankok, lehetővé téve, hogy alacsonyabb költségen vonzó ajánlatokat tudjanak tenni a kamatérzékeny vállalatok számára.
A Raiffeisen Bank egyik strukturált terméke például a kamatswapet egészíti ki devizaopcióval. A lényege, hogy az ügyfél köt egy kamatswapet, ahol az emelkedő hozamgörbe miatt változó kamatozású hitelét cseréli el fixre. A kamatswappel egy időben devizaopciók sorozatát eladja el a banknak, amelyben arra vállal kötelezettséget, hogy ha az árfolyam egy bizonyos szint fölé megy a kamatfizetés időpontjában, akkor néhány százalékkal több kamatot fog fizetni, mint a swapben megállapított fix kamat. Az opciós díjbevétellel tehát csökken az ügyfél kamatswapköltsége, így olcsóbb a kamatkockázat fedezése, feltéve, hogy az árfolyam az opcióban kikötött szint alatt marad.
A Volksbanknál olyan strukturált hitelt fejlesztettek ki, amely a forinthitelek kamathátránya ellen nyújt védelmet. A termék a forinthitelek alacsony árfolyamkockázatát ötvözi a devizahitelek alacsony kamatával. A háttérben itt is egy opció húzódik meg, amit az ügyfél ad el a banknak a hitel indulásakor. Az alaptermék egy Bubor-alapú változó kamatozású forinthitel, amibe beleépítenek egy devizaopciót, így az ügyfélnek Bubor-X kamatozáson tudják a hitelt biztosítani. A mögöttes devizaopció lényege, hogy a pénzintézet díj ellenében lehetőséget szerez arra, hogy ha egy előre meghatározott EUR/HUF árfolyamot kamatfizetés napján elér a forint, akkor a teljes futamidő alatt egyszer a hitelt devizahitellé átváltsa. Ha beáll az opcióban kikötött árfolyam, és konvertálják a hitelt, akkor az ügyfél egy eddiginél kedvezőbb Eurlibor-X százalék kamatú kölcsönnel rendelkezik. Eddigi zéró árfolyamkockázata helyébe ugyan keletkezik némi kitettsége, de kedvező átváltási árfolyam mellett. Ezzel a termékkel az ügyfél kivédi a devizahiteleknél igen aktuális kockázatot, nevezetesen, hogy induláskor alacsony átváltási szinten állapítják meg a hitelösszeget, majd a gyengülő forint hatására megugranak a költségek.
A kamat- és árfolyamkockázatok együttes fedezésére a Commerz Banknál is nyújtanak lehetőséget, de megfelelő összeg felett egyedi igényekre a CIB és az Unicredit Banknál is ügyfélre szabják a szolgáltatást.
Holecz Noémi
