A legtöbb áruházlánc 90, 100 vagy akár 120 napra fizet a beszállítóinak. A kisvállalkozóknál viszont, akiknek naponta kell biztosítaniuk cégük mûködését, komoly likviditási problémák lassítják a fejlôdést, vagy éppen teszik lehetetlenné, miközben a piacaik meglennének. A nagyvállalatok alkupozíciójából és az éles versenybôl fakadóan a hosszú átfutási idô okozta pluszköltségek az eladási árban érvényesíthetetlenek. A bankhitel sem megoldás, pedig a legtöbb cég még ma is ez után vagy baráti kölcsönért kuncsorog. Eközben létezik egy pénzügyi szolgáltatás, amely kifejezetten e célra fejlôdött ki: a faktoring.

Látens piac

A fejlett országokban a faktoring a cash-flow biztosításának régen bevált módszere. Nálunk azonban a szakma – ahogyan Martinkó Károly, a Magyar Factor Rt., az egyetlen hazai, kizárólag erre a tevékenységre szakosodott pénzintézeti tulajdonú cég elnök-vezérigazgatója fogalmaz – még Csipkerózsika-álmát alussza. Még akkor is, ha a statisztikai adatok azt mutatják, nô az ágazat teljesítménye.

A szakember szerint azonban a piac potenciális nagysága alapján a forgalom akár a jelenlegi ötszöröse is lehetne, hiszen 2001 végén a körülbelül 1500 milliárd forint egy éven belüli lejáratra kihelyezett hitelhez képest mindössze 10 milliárd forint faktorállományt tartottak nyilván, tehát az összes vállalati hitelezés egy százalékát sem érte el, miközben az Európai Unióban több mint 2,5 százalék ez az arány. Ráadásul 2002-ben – bár tényadatok még nem állnak rendelkezésre – a növekedési ütem tovább lassult.

– A klasszikus, vagyis a szállítói követelések megvásárlásán alapuló faktoring a mai napig nem alakult önálló üzletággá Magyarországon. A fejlôdést lassítja, hogy mindeddig a próbálkozások ellenére sem sikerült érdekvédelmi szervezetbe tömöríteni a piac szereplôit, mivel nem volt tíz olyan társaság, amellyel megalakulhatott volna a magyar faktorszövetség – állítja az elnök-vezérigazgató.

Pedig több mint száz vállalkozás rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges felügyeleti (PSZÁF) engedéllyel, csakhogy legtöbbjük kizárólag lejárt követelések megvásárlásával, vagyis behajtással foglalkozik. S bár körülbelül tíz cég faktorál a nemzetközi terminológiában használt értelemben, ám közülük is csak mintegy öt tekinthetô a piac érdemi szereplôjének.

Passzív bankok

A klasszikus faktoring, vagyis követelésfinanszírozás esetében a faktoráló cég vagy bank – vagyis a faktor – megveszi ügyfele belföldi vagy exportszállításból eredô követeléseit oly módon, hogy a számlaérték jelentôs részét azonnal kifizeti számára. Ezért faktordíjat és kamatot számít fel. Az eladó ezután a faktorra engedményezi követelését, amely a továbbiakban gondoskodik a tartozás beszedésérôl.

A nyugati világban a kereskedelmi bankok teremtették meg az üzletág feltételeit, és hoztak létre önálló faktorintézeteket. A kilencvenes évek elején nálunk is több bank – például a Budapest Bank vagy a Postabank – elindította faktoringszolgáltatását, ám az ebben rejlô lehetôségeket nem aknázta ki. Ma elsôsorban a Raiffeisen Banknál és a Magyar Külkereskedelmi Banknál van mód faktorszerzôdések megkötésére, leginkább a saját ügyfelek részére. És bár például a neve alapján az OTP Faktoring Rt. is e körbe tartozhatna, mint megtudtuk, a cég kizárólag kétes követelések behajtásával foglalkozik.

– Mostanáig egyetlen hazai kereskedelmi bank sem jelezte, hogy tervezi az üzletág fejlesztését, és megfelelô humánerô- és infrastruktúra-beruházással önálló tevékenységként folytatná a faktorálást. Pedig szakértelemmel végezve jövedelmezô üzletág lehetne – hangsúlyozza Martinkó Károly.

A Magyar Factor Rt. évek óta vezeti a hazai piacot. A cég egyik 50 százalékos tulajdonosa az osztrák Intermarket Bank, a másik pedig hamarosan a lengyel BRE Bank, amely a K&H Banktól vásárolta meg annak 50 százalékos társaságbeli üzletrészét. A régión belül Cseh- és Lengyelországban, valamint a balti államokban a nyugati fejlôdési utat járta a piac, így ott már számos faktoringgal foglalkozó társaság mûködik. S forgalmuk sokszorosa a hazainak.

Igény lenne, kereslet még nincs

Egy kisebb cég is huszonnégy órán belül megkapja kinnlevôségét, ha a vevôjét a faktor megbízhatónak találja, miután számára a vevô bonitása a meghatározó. Így forráshoz juthatnak olyan vállalatok is, amelyeket bank eltanácsolt, akár a kellô fedezet, akár a szükséges számú lezárt üzleti év hiányában. A faktor ugyanis akár olyan finanszírozási szintet is elvállalhat, amely ügyfele saját tôkéjének a sokszorosa, persze akkor, ha az értékesítésbôl származó követelésforgalom ezt lehetôvé teszi. Az ehhez szükséges kockázatelemzési szempontok azonban nem illeszthetôk bele a hagyományos banki adósminôsítési modellbe, ezért is szükséges a két tevékenység különválása – magyarázza az elnök-vezérigazgató.

A kevés szereplôs piac ismeretlen a legtöbb vállalkozás elôtt, még az rt. intenzív marketingtevékenysége ellenére is. Pedig igény lenne a faktorálásra, hiszen az egyre élesedô versenyben a vevô az úr, s a multik, tudva ezt, egyre kedvezôtlenebb fizetési konstrukciókat szabnak meg a szállítók számára. Így potenciális ügyfél lehet egy faktorcég számára bármelyik, a hipermarketeknek beszállító nagykereskedelmi cég vagy a más termelôegységek számára alapanyagot biztosító iparvállalat, sôt bizonyos elvégzett szolgáltatások számlái is benyújthatók elôfinanszírozásra.

Nem a bankhitel alternatívája

A faktorálásnak természetesen ára van. Sok kisvállalkozást talán éppen ez riaszt vissza a szolgáltatás igénybevételétôl. Pedig ha elkezd számolni, rájön, hogy a külsô forrás bevonásának ez a formája nem olyan drága, ráadásul az a kör is igénybe veheti, amely folyószámlahitelhez még magas kamat mellett sem jut. És míg a bankkölcsön aligha biztosítja a folyamatos finanszírozást, a faktoring igen.

A faktoring árát jelentôsen befolyásolja, hogy mennyi idô telik el a követelés megvásárlása és a vevô fizetése között; a kamat (általában 1–3 havi Bubor – lapzártánkkor ez 6,4–6,8 százalék volt – plusz 2,5–6 százalék) pedig a szereplôk adósminôsítésének függvénye, elsôsorban a vevôé, bár a szállító bonitása sem mellékes, miután a nemfizetés kockázatát továbbra is neki kell vállalnia. Minél több vevô között oszlik meg a szállító forgalma, annál kisebb lesz a szolgáltatásért felszámított kamat, miután ilyenkor a faktor kockázata is kisebb.

Hatvannapos követelés faktorálásának díja körülbelül a bruttó számlaérték 1,5–3,5 százaléka. Ezért az árért azonban a vállalkozó nemcsak pénzhez jut, hanem számos adminisztrá-ciós munka, sôt a kintlevôségek beszedésének terhe is lekerül a válláról.