Szinte minden bank csökkentette a lakossági betétek kamatát 2001 utolsó negyedévében, válaszlépésként a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki kamat, az állampapírhozamok – és persze a bank saját forrás- és számlavezetési költségeinek – alakulására. A tendencia idén folytatódott. Az OTP Bank például a pénzpiaci változások miatt januárban újból felülvizsgálta a lakossági betétek hozamait; ennek eredményeképpen február elején a látra szóló betétek kamatát 0,25 százalékkal, a lekötött betétekét átlagosan 0,75 százalékkal csökkentette. A Postabank sokáig a banki átlagot meghaladó betéti kamatokat fizetett, de mára ez a különbség eltűnt.

Kamat és szolgáltatás

A fogyasztói árindex csökkenése az alacsonyabb nominálkamatokon keresztül érezteti hatását a lakossági kamatokban. És bár a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatainak elsősorban hatásközvetítő szerepük van, a kereskedelmi bankok kamatdöntéseinek összhangban kell lenniük a jegybanki trendekkel. Most még a hozamgörbe az inflációs gazdaságokéhoz hasonló: rövid távon magasabb hozam realizálható. A stabilan csökkenő fogyasztói árindex hatására azonban itt is a kamatok további mérséklődése várható. Még legalább kétszázalékos teljes kamatcsökkentésre van kilátás – állítják az elemzők –, már csak az alacsonyabb inflációs várakozások miatt is.
Minél nagyobb, diverzifikáltabb betétesi körrel rendelkezik egy bank, illetve minél több olyan területen van jelen, ahol kevés a versenytársa, annál szabadabban alakíthatja kamatait. Az éles verseny hatására azonban az egyes kereskedelmi bankok kamatai egyre inkább közelítenek egymáshoz. Sőt bizonyos termékekben egyáltalán nem a kamatverseny dominál. Az ügyfelek megszerzéséért folyó harcban a kínált termékskála és a szolgáltatás minősége lép az első helyre. Ilyen például az átutalási betétszámla, ahol az árnál sokkal meghatározóbb a kínált szolgáltatás rugalmassága, gyorsasága.
Ahol viszont a kamatok szerint dönt az ügyfél, ott lassan a környező országokbeli konkurensekkel is számolni kell – vallják a hazai bankárok.

Zuhanó devizakamatok

Akik pénzüket 3–5–10 évre lekötött bankbetétekben tartják, azok száma Magyarországon elenyésző; a jelenlegi kamatkondíciók mellett ez érthető. Intézmények részéről viszont egyre gyakrabban mutatkozik igény a hosszú távú projektek, mint amilyen például az autópálya-építés, finanszírozására. Ez jó üzlet a bankoknak, azonban ilyen esetben általában 10 éves futamidőre kell kihelyezniük a pénzüket. S bár a magyar banktörvény ugyan kevésbé szigorú likviditási megfelelést ír elő, mint az sok európai országban szokásos, a konzervatívabb bankok a hosszú távú kihelyezéseiket igyekeznek hosszabb futamidejű betétekkel „támogatni”. Ahhoz viszont, hogy magukhoz tudják csalogatni az ügyfelek pénzét, kénytelenek a – különböző általuk kidolgozott konstrukciókon keresztül – piaci átlag feletti hozamot biztosítani.

Az sem mindegy, hogy a betétes hogyan értesül a kamatváltozásokról. Az egyik bank ügyfele például az idei első számlakivonatát kézhez kapva tudta meg, hogy míg az egy hónapra folyamatosan lekötött dollárszámlája egy évvel korábban 4 százalékot kamatozott, tőkéje ma már csak 0,9 százalékot hoz. Persze ez egyáltalán nem meglepő a 10 százalékos forinterősödés és a csökkenő nemzetközi kamatok fényében, mint ahogyan az sem, hogy – tisztelet a kivételnek – a nominálisan nyomott devizakamatok mellett a bankok devizaszámla-állománya csökken.

Drága fogyasztási hitelek

Az ügyfelek pénzéért folyó verseny persze a hiteloldalon is jelentkezik, szűkítve a kamatrést.
A legdinamikusabban az ingatlanhitelek kamata csökken. Az MNB statisztikája szerint a piaci feltételű lakáskölcsönök átlagos kamata 2000. november és 2001. november között 17,43 százalékról 14,9 százalékra esett; ezzel együtt sem tudták piaci részesedésüket megőrizni az állam által egyre nagyobb mértékben támogatott új- és használtlakás-vásárlási kölcsönök mellett. Miközben a hitelpiacon a rövid távú kamattrendek miatt ritka a rögzített kamatozású konstrukció (ilyen hitelt ma csak az állam hajlandó felvenni), az állam otthonteremtő programja az ingatlanhitelek kamatát valójában fixálta.

A fogyasztási és egyéb – folyószámla-, jelzálog-, személyi, áru- és gépkocsi-vásárlási – hitelek átlagkamatlába az elmúlt évben kevesebb mint egyszázalékos csökkenéssel 20,4 százalékra módosult. Az éven túli lejáratra felvett fogyasztási hitelért pedig – a csökkenő kamatkörnyezet ellenére – tavaly novemberben már magasabb kamatot fizettünk, mint egy évvel korábban.
A folyószámlahitelek kamatai az elmúlt évben szinte alig változtak, még mindig jóval 20 százalék felettiek. E magas kamatra a bankok magyarázatként azt mondják, hogy ez a hiteltípus a jól beárazott kockázat miatt ilyen drága, bár ezt az állítást számokkal alátámasztani nem tudják. A törvényi előírásnak megfelelően létezik a nem fizetők „feketelistája”: ide automatikusan felkerül a minimálbér kétszeresével három hónapnál hosszabb ideje tartozó adós. Ám ezen a listán az nem szerepel, hogy milyen típusú kölcsönből származik a hátralék.

Növekvő hiteldíjmutató

A jelenlegi 2,5–3 százalékos kamatrés még mindig magas, bár ha a fogyasztási hiteleket kivesszük, és csak a lakás-, a gépjárműhiteleket és a személyi kölcsönöket vizsgáljuk, már jelentős esésről beszélhetünk, ami elsősorban a túltelített magyar pénzpiacon kialakult éles versennyel magyarázható. Az ilyen hiteligénylések megnövekedett száma pedig azt mutatja, hogy így sokkal szélesebb kör számára válik elérhetővé a szolgáltatás. Bankárok szerint az elkövetkező pár évben ez lesz az egyik legdinamikusabban növekvő terület.

Hiába csökkennek a lakossági hitelek kamatai, a fogyasztó a végén mégis sokat fizet. A Magyar Nemzeti Bank kimutatása szerint a teljes hiteldíj mutatója (THM) 2001 novemberében az októberi 24,28 százalékról 24,49 százalékra emelkedett. Az az Európai Unió tagállamaira is igaz, hogy csökkenő kamatrés mellett a jutalékjellegű bevételeknek jut nagyobb szerep, ám ez nem feltétlenül kell jelentse a THM növekedését, vagyis a hitel drágulását.
Az új pénzmosási törvény, az egyes uniós előírásokhoz való igazodás azonban rendkívüli módon drágítja a hazai bankok tevékenységét, és az új pénzintézeti törvény sem maximálja a bankfelügyeleti díjat. A bankok növekvő költségei következtében pedig a kamatrés nem csökkenhet bizonyos szint alá. Ez pedig oda vezet, hogy a bankok egy része kénytelen lesz lemondani az univerzális bank szerepköréről, és szűkíteni a termékskáláját.

Javuló takarékszövetkezeti kondíciók

A takarékszövetkezetek – a bankokhoz hasonlóan – jó évet zártak 2001-ben. Az előzetes adatok alapján, reálértéken 10 százalékkal nőtt az integrált takarékszövetkezeti kör mérlegfőösszege.
Az elmúlt évben az ügyfélkövetelések nőttek a leggyorsabb ütemben. A lakossági hitelek tömege 34,2 százalékkal gyarapodott; az e hitelek 43 százalékát kitevő lakáshitel-állomány több mint 60 százalékkal növekedett. A jelenlegi 118,6 milliárd forintos lakossági hitelállománnyal az integrált takarékszövetkezetek piaci részesedése 20 százalék, a lakáshitelezésben – a 2001 végi, 50 milliárd forintot meghaladó állománnyal – a második helyet foglalják el az OTP mögött. A december 31-éig a mezőgazdasági szektorba juttatott 38 milliárd forintos hitelállománnyal pedig – 12,7 százalékos piaci részesedést elérve – piacvezetők.

A szektor betétállománya az elmúlt egy év során 22 százalékkal nőtt, itt is a lakossági szegmens részaránya volt nagyobb, viszont a vállalati ügyfélkör növekedési üteme dinamikusabb volt.
A betéti kamatok csökkenésének trendje a takarékszövetkezeti szektort is érinti. A megnövekedett betétállomány javította a szektor piaci érzékenységét. Szőke András, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnök-ügyvezetője elmondta, hogy betéti kamataik kialakításakor elsősorban az OTP Bank kondícióit figyelik. Így az utóbbi időszakban jelentős kamatcsökkentésekkel a legközelebbi vetélytárs kamatszintjén vagy annál fél százalékkal magasabb hozammal kínálják betéteiket.

A betéti kamatoknál meredekebben csökkent a takarékszövetkezetek által kínált kölcsönök ára, különösen a kis- és középvállalati szektorban. Ma már csak a vetélytárs nélküli régiókban – különösen az északi országrészben, ahol a bankosítottság aránya alacsonyabb – van 13–15 százalékos hitelkamat. Míg a kereskedelmi bankok egyértelműen a kamatrés szűküléséről számoltak be, a takarékszövetkezetek esetében a megnövekedett volumen a marzsok bővülését eredményezte.