A lista előző részét itt olvashatja!
Autó, motor, bicikli, repülő
Francois Michelin (88), az autógumigyár vezetője
(fotó: michelin.hu)
Kevesen vannak, akik családnevüknek mondhatnak egy világhírű márkanevet. Így volt ezzel a gumiabroncsgyáros-famíliába született Francois Michelin (1926-2015), aki a nagypapa, Édouard által a 19. század végén indított családi bizniszt vitte tovább.
Amikor 1955-ben átvette az irányítást, a Michelin csak a 10. volt az eladási mutatók alapján, de újításuk, az X-küllős autógumi javukra hajtotta a bevételt, az újdonság ugyanis javította az autó érintkezését a talajjal és csökkentette a súrlódást. Michelin szorgalmazására a nagy teherautók számára is kifejlesztették egy verziót.
Bár a termék csak lassan terjedt el az USA-ban, amikor Michelin 2002-ben visszavonult, a cég már világelső volt az autógumipiacon. 1999-ben fiát, Edouardot pozicionálta utódaként (holott Carlos Ghosn volt az esélyes, aki megsértődött, kivált a cégből - ma a Rénault első embere).
Azonban Edouard -aki sok embert kirúgott, hogy növelje a profitot- 2006-ban horgászbalesetben meghalt. (Megfulladt.) Öt másik gyermeke túlélte a családfőt.
Főnökként a fülét tartotta a legfontosabb eszközének. Fontosnak érezte, hogy a cégvezető hallgasson az alkalmazottaira, különben nem értheti meg teljesen a megoldandó problémákat és helyzeteket.
Clérmont-Ferrandban halt meg, ahol létrejötte óta működik a Michelin vállalat.
Johanna Quandt (89), a BMW-mogul
(fotók: wikipedia)
Michelinhez hasonlóan ő is egy kerekes bizniszt továbbvivő örökös volt. Johanna Quandt (1926-2015) azonban nem szülei, hanem házastársa révén került a vállalathoz, hiszen ő volt Herbert Quandt harmadik felesége és egyben özvegye.
2007-ben az ARD német tévécsatorna firtatni kezdte a cég kapcsolatát a náci kormánnyal a világháború előtt és alatt. (Közismert, hogy a nagy német ipari vállalatok javarészt együttműködtek Hitler kormányával. A BMW például repülőgépmotorokat gyártott.) A műsor sugárzása után négy családtag bejelentette, hogy finanszíroznának egy független, semleges kutatást a témában.
Johanna 1955-ben még Detroitban dolgozott cselédként, egy év múlva Herbert Quandt titkárnőjeként vállalt állást. 1960-ban házasodtak össze. A férfi -aki a '60-as évek elején szerezte meg a kontrol a cég felett- 1982-ben halt meg. 1986-tól Johanna Quandt alelnöki tisztet töltött be.
Gyermekeivel együtt a világ legnagyobb luxusautógyártójának számító vállalat 47 %-át birtokolta részvényesként. Vagyonát 12 milliárd dollárra taksálták, ő számított a világ 77. leggazdagabb emberének.
Hitvallása volt, hogy a "vagyon társadalmi felelősséget is feltételez." Alapítványával a pénzügyi újságírást is támogatta. A BMW nem részletezte halála okait.
Scot Breithaupt (57), BMX-mogul
Scot Breithaupt (1957-2015), a BMX keresztapja talán a legtragikusabb mélyrepülések egyike: egy lakatlan telken lévő, összetákolt sátorban találták holtan a kaliforniai Indióban. Az üres telken 8 másik hajléktalan húzta meg magát.
70-es években az első között volt, akik BMX-versenyket szerveztek aszfalt nélküli pályákon Las Vegasban és másutt. A vircsaft nagy médiaeseménnyé vált, ő lett a feje, de crack kokain függősége miatt elvesztette az irányítást az üzlet felett.
Nem tudni, mennyi ideje volt halott, amikor megtalálták.
Sir Maurice Flanagan (86), az Emirates Airline alapítója
Sir Maurice Flanagan (1928-2015) eredetileg focistának készült, de egy szalagszakadás keresztülhúzta számításait. Abban az időszakban lett légikísérő, amikor a fedélzeti alkalmazottak még tisztelegtek a pilótának.
1978-ban érkezett Dubajba a British Airways nevében és hamar beférkőzött az uralkodó Maktum dinasztia bizalmába: meggyőzte az uralkodócsaládot arról, hogy miniállamuknak saját légitársasággal kell rendelkeznie.
A cég 1985-ben kezdte működését és Flanagan irodáját a társaság első elnökével, az ifjú Ahmed bin Saíd Al-maktum (1958) sejkkel osztotta meg. A sejk szabad kezet adott Flanagannek, aki bevezette az összes fedélzeti alkalmazott pszichológiai tesztelését. Aki nem viselkedett kedvesen, nem vették fel. Irányítása alatt Dubaj a világ egyik legnagyobb forgalmú légi csomópontja lett, az Emirates pedig a világ legnagyobb légitársaságává nőtt, mely éves nyereségben jelenleg a 7. legnagyobb.
Amikor 75 évesen lemondott posztjáról, Flanagan jellegzetes humorával úgy indokolta lemondását, hogy ő a "legidősebb és legsüketebb" légitársaságigazgató a világon. Második emberként azonban még tíz éven át működött, amikor az alelnöki tisztet is végleg visszaadta.
Halála oka nem ismeretes. Hobbija volt a versírás. Egyik költeménye a Dubai Duty Free címet viseli...
Divat
Elio Fiorucci (80), olasz divattervező
Elio Fiorucci (1935-2015) a 70-es évek végén olyan híres volt, hogy még egy popsláger dalszövegébe is belekerült. A Sister Sledge He's the Greatest Dancer című daláról van szó. Később az Australian Crawl rukkolt elő egy "Hoochie Gucci Fiorucci Mama" című nótával, a Sister Sledge slágerére utalva.
A divatvilágban központi tényező, hogy hol kap helyet és milyen stílusú egy brand fő butikja (flagship boutique) a stratégiailag fontos városokban (mint amilyen New York, Párizs, Milánó, London, vagy Tokió). Fiorucci nagyon értett ahhoz, hogy templomokat építsen a diszkókorszak divatjának. Mire a 60-as évek közepén Milánóban, majd Londonban megnyitotta butikját, már pontosan tudta, mitől döglik a légy - elvégre 17 évesen nyitotta első boltját.
Az 1976-ban a New York-i East 59th Streeten nyitott boltja valóságos buliház lett: Keith Haring és Kenny Scarf graffitijeivel dekorálta a helyet, DJ-k szolgáltatták a zenét. Még a remete Greta Garbo és a spanyol király is eljöttek körülnézni. Jacqueline Kennedy-ről, Warholról és Madonnáról nem is beszélve. Más dizájnerek kollekcióit is árulta: sok fiatal tervezőt ő fedezett fel azzal, hogy felvette butikja kínálatába.
A 70-es években a sztrecsfarmerekkel lett ismert széles körben, de két kerubot ábrázoló logója számos excentrikus ruhadarabon is megjelent. Az 50-es és 60-as évek ruháit stilizálta modernné rikító színekkel és állatbőr-mintákkal.
1990-ben eladta cégét a japán Edwinnek. Később megbánta döntését. Milánói otthonában érte a halál, amit egy "gyors lefolyású" betegség okozott.
Arnold Scaasi (85), amerikai divattervező
Arnold Scaasinak (1930-2015) eredetileg Isaacs volt a családneve, de úgy érezte, ez nem cseng elég jól divatmárkanévnek. A kanadai születésű tervező főleg az amerikai First Lady-k öltöztetésével szerzett hírnevet. Ötnek kreált öltözeteket: Mamie Eisenhowernek, Jackie Kennedy-nek, Hillary Clintonnak, Barbara Bushnak és Laura Bushnak. Nem számolta ide Lyndon B. Johnson feleségét, akin úgy kötött ki egyik kreációja, hogy az elnöknek megtetszett és megrendelte a feleségének. (Scaasi sosem találkozott hát a Mrs. Johnsonnal.)
Barbara Bush az elnökké avatás utáni bálon Scaasi kék kosztümjét viselte. Talán leghíresebb tervezése mégis Barbra Streisandhoz fűződik: a színésznő átlátszó flitteres kosztümöt viselt az 1969-es Oscar díjkiosztón. Popója is tisztán kivehető volt benne és a tangaszerű alsónemű. (Lábat emelni már nehéz volt benne. A művésznő kis híján fel is bukott, amikor fellépdelt a színpadra a lépcsőn.)
A katalóguson keresztül értékesítést és postai házhozszállítást (az a bizonyos home shopping) is az elsők között honosította meg a felső tízezer divatmárkái közül 2001-ben.
Tokája és középen szétválasztott hosszúkás haja jellegzetes megjelenést adott neki. Csipős nyelvével együtt sajátos alakja lett a New York-i társasági életnek. 2011-ben házasságot kötött a nála egy fejjel magasabb Parker Ladddel, amint az amerikai törvények lehetővé tették a melegek közti házasságot. 1962 óta éltek együtt. A telet Caprin, Palm Beachen és Acapulcóban töltötték. Caprin rendszerint jelmezbállal ünnepelték a Bastille Napját.
Dominick Dunne róla mintázta Leven alakját a People Like Us című regényében. Barátai és ellenségei szerint szókimondó volt és nyomulós. A New York-Presbyterian kórházban hunyt el. Szíve leállt.
Gasztro, egészség
Michele Ferrero (89), Nutella-mogul
Michele Ferrerónak (1925-2015) köszönhettük a nutellát és a Ferrero Rocher csokigolyót.
Olaszország leggazdagabb embere 26,5 milliárd dolláros vagyont hagyott maga után. Két fia 1997-ben vette át a vállalat vezetését, ám egyiküket, Pierót (47) 2011-ben biciklizés közben halálra gázolta egy autó Dél-Afrikában, így fivére, Giovanni kezében maradt a Ferrero márka.
A vállalkozás egy piedmonti cukrászdából fejlődött ki, amit Ferrero apja üzemeltetett a '40-es években. Ő azért hozta létre a Nutella szilárd, szeletelhető elődjét, mert kakaóbabhiány volt a világháború után, mogyoróbélből viszont akadt bőven és olcsóbban. Michele krémszerűvé alakította a terméket és 1964-ben dobta piacra. Amerikába 1983-ban kezdték exportálni.
Az 53 országban jelen lévő vállalat minden irodájában van egy Madonna szobor. (Nem a popdívűé.) Michele Ferrero minden évben ellátogatott a keresztény zarándokhelyre, Lourdes-ba, ahol állítólag látomásban megjelent a Szűzanya.
Vállalata gyártja a Tic Tacot és a Kinder Buenót is és 2014-ben 10 milliárd dolláros forgalmat könyvelt el. Monte Carlo-i otthonában hunyt el, nem tudni milyen betegségben.
Fred DeLuca (67), a Subway szendvicsbolt-hálózat társalapítója
Fred DeLuca (1947-2015) sikertörténete 1965-ben kezdődött a connecticuti Bridgeportban (gyerekkora és kamaszévei helyszínén), ahol megnyitotta első szendvics-gyorséttermét üzlettársával, Peter Buckkal, aki szakmáját tekintve atomfizikus volt.
Buck adta a 1000 dollár kölcsönt, amivel beindították a vállalkozást. Valójában azért vágtak bele az üzletbe, hogy pénzt keressenek DeLucának, mert nem volt pénze egyetemi tandíjra. Az ötletet az adta, hogy vasárnaponként egy helyi olasz szendvicsezőben dumáltak.
1974-ben franchise-zá bővítették az étterem-koncepciót. A hálózat ma már világszerte ismert, a franchise-ba belépni és boltot nyitni 15 000 dollárba kerül (4,35 millió forint). Továbbá a heti bevétel 8 %-át kell DeLucáéknak folyósítani jogdíjként.
Ma 42 000 egység működik a Subway logo alatt a világon. 2002-ben hagyták le a McDonald's-t az éttermek számát illetően. A hálózat jó hírét segítette, hogy többen bizonygatták reklámkampányokban, a Subway ételeivel sikerült lefogyniuk.
De Luca vagyonát 3,5 millárd dollárra becsülték. Leukémiában halt meg. 2013-ben hozta nyilvánosságra a Subway, hogy e betegséggel kezelik.
Carl Djerassi (91), a fogamzásgátló tabletta atyja
Carl Djerassi (1923-2015) élete több korszakot fogott át: a nácizmus alatt volt fiatal (szüleivel 1938-ban elmenekült szülővárosából, Bécsből), az 50-es évek Amerikájában volt a technológiai fejlődés résztvevője, majd a 60-as évek hippi-lázának egyik szellemi atyja - azzal, hogy sok férfinak segített abban, ne váljon gyerekek atyjává. Vallotta, hogy a 60-as évek szexuális forradalma nem jöhetett volna létre az általa felfedezett fogamzásgátló tabletta nélkül.
Sokoldalúságára jellemző, hogy számos tudóstól eltérően vállalkozóként, pedagógusként, sőt művészként is sikerült érvényesülnie.
A fogamzásgátló tablettát 1951-ben fedezte fel, tulajdonképpen más irányú kutatása véletlen melléktermékeként, hiszen a reumára próbált ellenszert találni Mexico City-ben úgy, hogy egy helyi yamgyökérből vont volna ki kortizont, ami kvázi-hiánycikknek számított, mert a vágóhídon elpusztított állatokból nyerték ki akkoriban.
Az Enovid fogamzásgátló forgalomba hozatalát 1957-ben engedélyezték Amerikában.
Djerassi fedezte fel az antihisztaminokat is. Már 1952-ben, huszas évei végén egyetemi professzor lett, hamarosan munkaadója, a gyógyszerkutató Syntex Research elnöki tisztjét is megkapta, de rövidesen továbbállt és saját firmát gründolt: a rovarirtás lett a Zoecon fő profilja.
Pályafutása során 1200 tudományos értekezést publikált szaklapokban és szívesen produkálta magát a nyilvánosság előtt. Szerepléseiből kiérződött, tisztában volt önnön jelentőségével.
Mindig foglalkoztatta a tudományos felfedezések társadalmi hatása. Hetvenes éveiben regényíróvá avanzsált, főleg a sci-fi műfajban alkotott. Költőként és drámaíróként ugyancsak kipróbálta magát. Imádta a színházat, az operát, a modern képzőművészetet. A kaliforniai Woodside-ban egy képzőművésztelepet is létesített.
Halálát máj- és csontrák okozta.
Donald R. Keough (88), Coca-Cola-elnök
Donald R. Keough (1926-2015) a 80-as években állt a Coca-Cola élén, amikor a vállalat egyik hibát a másikra halmozta. A New Coke piacra dobása 1985-ben rosszul sült el. A Pepsi jobb kapcsolatot ápolt a showbiznisszel (Michael Jackson volt a reklámarcuk).
Viszont Keough érdeme volt, hogy a cég visszatért az eredeti kólarecepthez. Rizikós húzása bevált: bár -a piackutatások szerint- egy alapvetően Pepsi-párti közönséget kellett meggyőznie, a váltás a Coca Cola javára döntötte a mérleget. Az eladási mutatók az egekbe íveltek.
Omahában nőtt fel, tévés személyiség szeretett volna, de egy haverjának jobban ment a szereplés: az illetőt Johnny Carsonnak hívták és Amerika egyik leghíresebb talk show műsorvezetőjeként vonult be a történelembe. Egy másik haverját is ő hozta be a Coca-Cola igazgatótanácsába. A pasas neve Warren Buffett.
Keogh egy kávécégnél helyezkedett el, amit 1964-ben megvett a Coca-Cola. 1981-ben kapta meg a COO -magyarra lefordíthatatlan, voltaképpen vezérigazgatóhelyettes- és az elnöki (President) tisztet. Roberto C. Goizuetával legendás teamet alkottak. Ő töltötte be a vezérigazgatói és a másik elnöki tisztet (Chairman).
Amikor az italgyár Hollywoodba kirándult 1982-ben, megvásárolva a Columbia Pictures-t, Keogh lett a stúdió elnöke. 1993-ben vonult vissza az italbiznisztől, s egy zárt körű befektetési bankot vezetett, ahol elitklienseket szolgált ki.
Média
Satoru Iwata (55), Nintendo-vezér
Sokszázmilliós rajongótábor rendült meg Satoru Iwata (1959-2015) halálakor, holott nem tartozott a sztárinnovátorok közé, mint Steve Jobs. 2002-ben nevezték ki a Nintendo -szám szerint negyedik- elnökévé. Ő volt az első vezére a cégnek, aki a Jamaucsi családon kívülről került ki.
A 80-as években kezdte emelkedését a szamárlétrán a Nintendo HAL laboratóriumában, ahol a Balloon Fights és a EarthBound játékok fejlesztésén segédkezett.
Többször hangsúlyozta, hogy alapvetően videojáték-rajongónak, játékosnak tartotta magát, csak másodsorban játékfejlesztőnek és fontossági sorrendben ezután cégvezetőnek. Irányítása alatt jelentek meg a Nintendo DS és a Wii platformok.
Szándékában volt elérni a kevésbé játékőrült, mondhatni laikusabb felhasználókat is - a Brain Training és a Nintendogs révén ez sikerült is. A Sony Playstation Portable ellenében kellett elérnie e célját.
2014-ben bocsánatkérő levelet írt a cég részvényeseinek, amiért betegsége miatt távol kellett maradnia a részvényesi közgyűlésről. Élete utolsó napjaiban gyorsan romlott az állapota. Halálát epevezeték-tumor okozta, amit ugyan korai stádiumban fedeztek fel, tünetmentes időszakban - a rák mégis tovább fejlődött.
Michael King (67), tévéproducer
Michael King (1948-2015) a szindikált, vagyis több csatornára is eladott tévéprogramok királya volt, vagyis voltaképpen tartalom-forgalmazó. Ő tette világhírűvé 1986-ban Oprah Winfrey beszélgetős műsorát, a Szerencsekerék és a -Mindent vagy semmithez hasonló- Jeopardy vetélkedőket, s kereste rongyorsa magát rajtuk. De az ő cége produkálta a Roseanne Show-t, a Candid Camera nevű kandi kamerás műsort, a Dr. Phil-t és a Kis gézengúzok tévésorozatot is.
Fivérével, Rogerrel a 70-es évektől vitte a vállalkozást, a King World Productions, melyet apjuk, Charles King alapított az '50-es években, hogy azon keresztül régebbi műsorokat értékesítsen a helyi tévéknek Amerikában.
Már fiatal koruktól egyértelmű volt, hogy a tévébizniszben helyezkednek majd el. Abban az érában vágtak bele a műsorforgalmazásba és -gyártásba, amikor a külföldi tévéállomások körében megnőtt az igény az amerikai szórakoztató műsorok iránt, s a tévécsatornák a világon mindenütt nagy számban kezdték felvásárolni ezeket.
A kis chicagói tévéállomásnak dolgozó Oprah-t egy alkalmazottuk tanácsára "vették meg". Beszélgetős műsora azonnal országos siker lett az USA-ban. A legtöbb pénzt -évente többszáz millió dollárt- azonban alighanem Merv Griffin vetélkedőmogul programjainak forgalmazásával keresték (Szerencsejéták, Jeopardy).
A siker kicsit fejükbe is szállt, a szakmában köztudottan öntörvényű, kivagyi alakokként ismerték a testvérpárt. Kettejük közül Roger volt a nyilvánosság felé játszó, meghatározóbb egyéniség. Ő értékesítette a műsorokat, míg Michael inkább a háttérben maradva a gyártásra és a marketingre ügyelt.
Miután 2000-ben eladták a céget a CBS-nek 2,5 milliárd dollárért, Michael King visszavonult a tévézéstől. Hátralévő éveit bokszmeccsek szervezésével és népszerűsítésével töltötte Los Angeles-ben. (Roger 2007-ben 63 évesen hunyt el agyvérzésben. New Jersey-ben nőttek fel, összesen hatan voltak testvérek.)
Nelson Doubleday, Jr. (81), amerikai könyvkiadó
Ő is beleszületett a karrierjébe. Nelson Doubleday, Jr. (1933-2015) 1980-ban vette át a könyvkiadót, ám nem az apjától: az idősebb Doubleday ugyanis 1949-ben meghalt. (Nelson Jr. egy évvel fiatalabb húgának férje volt a cég elnöke 1963-tól.)
Doubleday Sr. is az apjától örökölte a vállalatvezetést, Frank Nelson Doubleday 1896-ban alapította a nevét viselő könyvkiadót.
Miután dzsunior végigjárta a szamárlétrát a családi cégben, 1973-ban kapta meg apja, '78-ban az anyja részvényeit. Mihelyst a vállalat élére került 1980-ban, rögtön végigvitt egy merész húzást: a könyvkiadásban szerzett anyagi forrásokat használva megvette a szebb napokat látott, a mezőny végén kullogó New York Mets amerikai baseballcsapatot. A team tulajdonjogának 80 %-át vásárolta meg 21,1 millióért a csapatot alapító Payson családtól. 20 milliót fektetett a team fejlesztésébe, s 1986-ban meg is nyerték a World Series-t, és ezzel együtt nyereséget is termeltek.
Nem kedvelte a felhajtást maga körül, inkább a háttérban maradt és mindig igyekezett komptens menedzsereket szerződtetni a feladatok végrehajtására.
Imádott a szabadban lenni, golfozni, vitorlázni, vadászni és másokat megviccelni. Ő volt a könyvkiadó, aki nem igazán érdekeltek a könyvek. 1985-re könyvkiadója profitrátája hatalmasat csökkent. Eladta hát 500 millióért a Bertelsmannak, ami sokként érte a szakmát. 2002-ben 135 millió dollárért adott túl a Mets-en - de előtte jót vitatkozott a nyilvánosság előtt a vevőkkel azon, vajon mennyit ér a csapat.
Tüdőgyulladásban halt meg Locust Valley-ben lévő otthonában.
Bruce Sinofsky (58), dokumentumfilmes
Többször is foglalkoztunk a klímablog hasábjain Bruce Sinofsky (1956-2015) és élethossziglani rendezőtársa, Joe Berlinger Crude című dokumentumfilmjével, mely leplezte a Texaco-Chevron olajmulti környezetszennyezését a brazíliai esőerdőkben, valamint a jogi procedúrát, melynek folyamán az erdő őslakosai perre mentek a nagyvállalat ellen hazai földön és kártérítést nyertek.
A nagy hatású film utóélete talán több publicitást kapott, mint maga az alkotás - azon okból kifolyólag, hogy a Chevron a filmben látott bírósági szabálytalanságokat arra próbálta felhasználni, hogy semmissé tegye az ellene hozott ítéletet.
2006-ban egy amerikai bíró arra kötelezte a rendezőpárost, hogy szolgáltassák be 600 órányi felvételüket, amiből a filmet készítették. Az eset azért vált precedensértékűvé, mert megnehezíti az oknyomozó újságírók és dokumentumfilmesek számára, hogy rábírjanak embereket, tárják fel a multik túlkapásait és jogtiprásait - elvégre egy bírói ítélet miatt bármikor kiadható lesz az anyag, s fény derülhet a bizalmasan beszélő informátorok kilétére.
Sinofsky és Berlinger nemcsak öko-témákban alkottak. A Metallica együttes diszfunkcionális belső dinamikáit szintén kivesézték.
Híresek voltak arról, hogy éveken át követik alanyaikat. Paradise Lost-trilógiájukkal sikerült elérni, hogy felmentsék a második osztályos kölykök meggyilkolásával vádolt három különc tinit (a West Memphis Three-ként elhíresült fickókat), akiket leginkább azért ítélt el első körben az esküdtszék -kettejüket életfogytiglanra, egyiküket halálra!-, mert kicsit punkosan öltözködtek és kiríttak a szuburbiai miliőből. (A helyi szóbeszéd szerint sátánisták voltak.) A helyszíni nyomokból vett DNS-teszt bebizonyította, hogy nem ők voltak a gyilkosok. Ma mindhárman szabad lábon vannak. De annak árán, hogy a vádalkut kellett kötniük és ennek keretében bűnösséget vallaniuk...!
A két rendező 1986-ban került össze, amikor a legendás dokumentumfilmes páros, David és Albert Maysley cégénél dolgoztak. Első közös filmjüket maguk finanszírozták hitelkártyás pénzfelvételekkel és egy lakás jelzálogosításával.
Sinofsky súlyosbodó cukorbetegsége szövődményeibe halt bele.
