Újabb hét, újabb iskolai lövöldözés. Cinikusnak hat ez a mondat, de sajnos nem áll messze a valóságtól: szinte alig telik el néhány nap, amikor ne történne valami, magyar vagy éppen európai ésszel szinte felfoghatatlan tragédia. Korábban már írtam az amerikaiak irracionális hozzáállásáról a fegyvertartáshoz, illetve arról is, hogy mik azok a belső tényezők, amelyek miatt a jelenlegi helyzet várhatóan fennmarad. Most egy kicsit más oldalról mutatjuk be az amerikai fegyverhelyzetet, hogy megérthessük ezt az országot megosztó konfliktust egy kicsit a belpolitikai kulisszák mögé is kell pillantanunk.
Donald Trump számára egy szimpla elnöki probléma változott át PR-rémálommá. Néhány nappal a floridai Parkland városában történt lövöldözés után, az áldozatok emlékére tartott gyászmisén szegezték neki a kérdést: „Hány gyereket kell még agyonlőni, amíg tesz valamit?” – hangzott el a kérdés és nem az elnök által sokat szidott újságírók egyike tette fel. Andrew Pollack, az egyik áldozat édesapja szegezte neki a kérdést. Az édesapa, akinek kislányát kilenc golyóval végezte ki az ámokfutó, az országos (és globális) nyilvánosság kereszttüzében szembesítette az elnököt álláspontjával.
Trump egyre nagyobb nyomás alá kerül ugyanis a fegyvertartás ügyében. A floridai mészárlás kapcsán egyre felháborodottabb a közvélemény, és már saját pártján belüli támogatói is mind gyakrabban teszik fel a kérdést: mit fog tenni azért, hogy mindez ne történhessen meg újra? Donald Trump ugyan tett néhány megjegyzést a fegyverhez jutás megnehezítésének irányába. Ezen a téren lenne is tennivaló, hiszen a 19 éves elkövetőnek nem okozott gondot fegyvert szereznie, habár egy sört még nem ihatott volna meg a helyi kocsmában (ez 21 éves korig tilos). De aki azt hiszi, hogy a legújabb tragédia a fegyvertartás korlátozása felé vezeti majd a világ legjobban felfegyverzett országát, az nagyon téved. Az elnök ugyanis éppen ezzel ellentétes gondolatokat forgat a fejében.
Felfegyverezni a tanárokat
Csak néhány azokból a javaslatokból és ötletekből, amely felmerült a washingtoni politika boszorkánykonyhájában. Az első mindjárt ezek közül, hogy növelni kell a biztonságot az iskolákban, ehhez pedig hordassanak fegyvert a tanárok is. Ezenkívül az iskolákat fegyvermentes erődökké, beléptetőkapus internátusokká változtatnák, fegyveres őrséggel.
Megnehezítenék azoknak az eszközöknek a beszerzését is, amelyekkel a félautomata fegyverekből, másodpercenként tucatnyi golyót kiköpni képes automatákat barkácsolhat bárki otthon. Persze véletlenül sem törvényi úton, „ne adj isten” betiltani az ilyen eszközöket, hanem a megrendeléseket kellene szigorúbban adminisztrálni.
Megemelnék a fegyvertartási korhatárt. Mint említettem a 19 éves ámokfutó már vehetett fegyvert, most az elnök fontolgatja (sic!) a korhatár felemelését 21 évre. Szigorítanák a fegyvervásárlók adatainak háttérellenőrzését is, amelyet most kötelezően el kell végeznie minden fegyverkereskedőnek. Persze arról szó sincs, hogy a háttérellenőrzést kiterjesszék a magáneladókra is: jelenleg ugyanis bárki szabadon eladhatja a vevő ellenőrzése nélkül az otthoni fegyverét – akár egy fegyverbemutatón, vagy vásáron is árusíthat.
Trump ezekkel a látszatintézkedésekkel (amelyektől azért az ember haja égnek mered) elsősorban a felháborodott országos közvéleményt akarja megnyugtatni, azonban saját támogatóit sem akarja elveszíteni. Márpedig ezek, az alabamai, texasi, vagy akár éppen floridai republikánus szavazók nem hisznek a fegyverkorlátozás hasznában. A nagy hatalmú fegyvertartók szövetsége az NRA pedig teljes mellszélességgel Trump mellett áll ki, a választási kampányban nem kevesebb, mint 30 millió dollárral támogatták az elnököt.
Ugyanakkor erősödik és most már nevet és arcot is kapott az ellenállás. A kislányát elveszítő édesapa mellett több, a mészárlást éppen csak túlélő diák állt ki a fegyvertartás korlátozása mellett. Emma Gonzales az egyik eladóteremben kuporodott agyonlőtt diáktársanak holttestei közé, míg David Hogg az egyik mosdóban bújt el. Ők a legnépszerűbb arcai annak a most egyre erősebb fegyverellenes ellenállási mozgalomnak, amely mind nagyobb tömegeket mozgat meg az Egyesült Államokban. És ez az a pont, ahol a történet ijesztővé válik. Mert egyre nagyobb tömegben áradnak feléjük a félrevezető állhírek, miszerint ők csak színészek, vagy az FBI által felbérelt bábok, akik eljátsszák a túlélőket.
Suttogó propaganda, nagy hangzavar
A sárdobálás alig néhány órával a tragédia után kezdődött, David Hogg alig mesélte el túlélése történetét a sajtónak, máris megjelentek róla az első híradások, miszerint a Szövetségi Nyomozóirodának dolgozik. A befeketítésükben élen járnak azok a szélsőséges, általában Trump-támogató portálok, mint például a „Gateway Pundit”, amely Hogg fotója fölé fotoshoppolta az FBI logót, és közzétette, hatalmas, „Lelepleztük!” felirattal. A pletyka alapja csak annyi, hogy David Hogg édesapja korábban valóban az FBI-nak dolgozott. De a közösségi oldalakon olyan erővel indult meg a suttogó propaganda – az elnök legidősebb fia, is osztott meg ilyen értelmű tartalmakat, - hogy mára már széles tábora van annak az összeesküvés-elméletnek, miszerint az egész lövöldözést csak megrendezték.
Hogy mi az igazság, és mi nem, ennek megkülönböztetése egyre több embernek okoz gondot az Egyesült Államokban, de globálisan is. Mind a mai napig az amerikaiak fele hisz valamilyen összeesküvés-elméletben, például abban, hogy az amerikaiak csak megrendezték a Holdraszállást, vagy hogy a Bush-adminisztráció rendezte meg a 2001. szeptember 11-ei merényleteket a World Trade Center ellen. A hamis hírekkel, hazugságokkal szemben azonban csak a bátor és őszinte kiállás használ, mint Emma Gonzales, aki gyűlöli a rá irányuló rivaldafényt, de az átélt borzalmak miatt hisz abban, hogy nemes ügyért harcol, és nem adja fel, csakúgy mint David Hogg.
