Az amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ (NCAR) a Colorado állambeli Boulderben található. Székházában működik az IBM Bluefire szuperszámítógép, amely másodpercenként 77 trillió számítást végez. (Összehasonlításképpen: Neumann János első számítógépe Princetonban 1950-ben másodpercenként 5000 számítást tudott elvégezni, ami 64 000 emberi agy munkájával volt egyenlő.) A masina működtetése olyan hatalmas energiafogyasztással jár, hogy külön folyadék-rendszer hűti. A gépteremben jéghideg van, s a hűtőrendszer olyan zajos, hogy fülvédőt kell feltenni annak, aki ide belép, írja a New York Times.
Megfigyelt minták
A számítógépes modelláláson azonban továbbra is kifognak a viharok középpontjai: a bennük keletkező légnyomás ismérveit nehezen találják el a gépek.
A meteorológusok évezredeken át konkrét történelmi adatokból próbálták kikövetkeztetni a holnap időjárását. Ha például Párizsban januárban a napok 45 %-ában esik, akkor biztos ezentúl is úgy lesz. De az ilyesfajta statisztikák használhatatlanok olyan váratlan és drasztikus eseményeknél, mint az 1888. január 12-én történt hőmérséklet-csökkenés. A melegnek induló napon 24 fokról hirtelen mínusz 6 Celsius fokra zuhant a hőmérséklet. A lecsapó hóviharban több száz gyerek fagyott halálra Fort Niobrara-ban. A szakembereket a januári átlaghőmérséklet adatai aligha segítette volna hozzá egy ilyen esemény megjóslásához.
Az időjósok kisebb egységekre igyekeznek lebontani a légkört és ezek viselkedésének alapos megismerésével próbálnak rájönni, hogyan viselkedik a légkör holnap. És holnapután.
Mint a tőzsde
Legfeljebb esélyeket, lehetőségeket mutathatnak ki, mint ahogy a szerencsejátékos vagy a bróker is valószínűségekkel kalkulál, amikor döntéseket hoz. Innen ered az amerikai meteorológusok által nap mint nap használt szófordulat: ”20 % az esélye, hogy X. Y. városban esni fog.”
Az időjósok ma már szünet nélkül chat-elnek és üzeneteket küldenek egymásnak okos telefonjaikon, hogy a más régiókban állomásozó kollégák megfigyeléseivel pontosítsák a prognózisokat. A meteorológusok munkája tulajdonképpen egész napos korrigálgatás.
2007 novemberében a Survey of Professional Forecasters közgazdászai 45 000 gazdasági adatközpontot tanulmányozva arra jutottak, egy az ötszázhoz az esélye, hogy gazdasági válság következik be. Vagyis képtelenek voltak megjósolni az éppen küszöbön lévő összeomlást, ami 2008 őszén be is következett.
Statisztikákból kimutatták, hogy ha Kansas City-ben 100 % biztonsággal esőt jósolnak, az esetek egyharmadában az esőcseppek messze elkerülik a várost. A Weather Channel időjósai éveken át tartózkodtak attól, hogy 50 %-os valószínűséget nevezzenek meg egy esemény előfordulásának esélyeként (tehát: vagy-vagy), mert a nézők ezt túl óvatoskodónak találták. Ezért hajlamosak voltak 60 %-os és 40 %-os esélyű zivatarokat bejelenteni, még akkor is ha 50 % volt a valós esély. Ha pedig csak 5 % volt az eső lehetősége, 20 %-ot mondtak. Döntésüket azzal indokolták, hogy a néző még mindig hálásabb egy elmaradt zuhé után, mintha váratlanul zúdul rá a zivatar.
- Ismerve a számítógépes programok hibáit és hiba-tendenciáit (vagyis hogy miben vétenek leginkább), a meteorológusok módosításai rendszerint 25 %-kal javítják a csapadék-előrejelzések pontosságát és 10 %-kal az időjárás-prognózisok hitelességét.
- 1940-ben annak esélye, hogy egy amerikait agyoncsap a villám egy volt a négyszázezerhez. Ma ez egy az egymillióhoz. A változás oka egyrészt az, hogy a meteorológusok jobban képesek előrejelezni a viharokat, másrészt irodai munkánk révén több időt töltünk beltérben, mint a szabadban.
- 25 éve a hurrikánokat három nappal előre tudták jelezni, de hogy hol éri el a szárazföldet, annak zónáját 350 mérföldes (217 kilométeres) körzetre tudták behatárolni, pontosabban nem. A földrajzi pontatlanság a jóslásban ma átlagosan 100 mérföld. 2005-ben a Kathrina hurrikán becsapódását 60 órával annak megtörténte előtt már teljes pontossággal jelezték. A halálesetek száma azért nőtt olyan magasra, mert a hatóságok elszúrták a város kiürítését.
