Nem dőlt meg az országos melegrekord hétfőn, habár nem sokon múlott: 39,7 Celsius fokot mértek Pakson augusztus hatodikán, ami így néhány tizedfokkal elmaradt az 1905-ben mért országos csúcstól: akkor 40,02 Celsius fokot mutattak a hőmérők. Hőhullámokra, kánikulákra ugyan eddig is volt példa Magyarországon, azonban idén már a negyedik forró időszakon vagyunk túl: májusban, júniusban és júliusban is több napos időszakon keresztül meghaladta a napi középhőmérséklet a 27 Celsius fokot. Emellett igen komoly hőingásokat is megértünk: míg 2012. május 2-án 33,3 fokkal megdőlt a hatvanéves melegrekord, május 18-án már -2 fok alatti, 39 éves hidegrekordot mérhettünk.
A jelenség globális szinten is érezteti hatását: 2003-ban Franciaországban, 2010 nyarán Moszkvában, tavaly az Egyesült Államok déli részén, Texas államban heteken keresztül tartott ki a hőség. Idén az USA lakosságának megint szokatlanul meleg tavasszal és nyárral kell szembenéznie, csak március és május között négyezer melegrekord dőlt meg Észak-Amerikában, miközben 1956 óta nem látott szárazság sújtja a vidéket. Az aszályra mi sem panaszkodhatunk: míg 2010 a mérések óta a legcsapadékosabb év volt, (egyes területeken 1550 mm csapadék hullott, országos átlagban a éves csapadékmennyiség elérte az 950 millimétert) addig 2011 pedig 110 éve a legszárazabb, az országos csapadékátlag 404 milliméter volt. A jelek szerint az idei év sem lesz sokkal jobb a mezőgazdaságnak: az eddigi adatok alapján az országos csapadékátlag az első negyedévben csak a sokéves átlagmennyiség 40-60 százaléka.
Azonban fel kell készülnünk arra, hogy ez a tendencia folytatódni fog: a "Proceedings of the National Academy of Sciences" szaklapban megjelent tanulmány szerint ugyanis az időjárási anomáliák gyakorisága bizonyíthatóan összefügg az ember okozta klímaváltozással. A Columbiai Egyetem kutatói összevetették az 1951-1980 illetve az 1980-2011 közötti időszak időjárási adatait és a végeredmény szerint a globális hőmérséklet-emelkedéssel párhuzamosan nőtt az időjárási extremitások száma is. A James Hansen vezette kutatócsoport szerint az elkövetkező években-évtizedekben a klímaváltozás velejárójaként fel kell készülnünk a szokatlanul hosszú, forró nyári időszakokra az északi féltekén.
Hasonló eredményeket tettek közzé a Potsdam-i Klímakutatási Intézet (PIK) munkatársai is a „Nature Climate Change" szaklapban: eszerint ugyan nem zárható ki, hogy a globális felmelegedés részben természetes okok miatt történik, azt azonban a számításaik alapján egyértelműen bizonyítottnak látják, hogy az időjárási anomáliákat a hőmérséklet emelkedés okozza. A további hőmérséklet emelkedéssel pedig a forró nyarak is gyakoribbak lesznek. „Olyan ez, mint cinkelt kockával játszani" - mondta Dim Coumou a PIK munkatársa a Der Spiegel napilapnak. „Elvileg harminc százalékos gyakorisággal kellene az átlagosnál forróbbnak, vagy hidegebbnek lennie a nyárnak, ezzel szemben a forró időszakok gyakorisága az utóbbi évtizedekben eléri, vagy meghaladja az ötven százalékot."
Hasonló tendenciát sem a PIK, sem a Columbia Egyetem kutatói nem tudtak felfedezni a viharok gyakoriságának esetében, az intenzitásukban azonban igen. nagyjából tehát ugyanannyi vihar csap le ránk, mint száz évvel ezelőtt, a lehulló csapadékmennyiség azonban átlagosan 15-30, a szélsebesség pedig 5-10 százalékkal nagyobb.
Ráadásul a Kárpát-medence - és benne hazánk - fokozottan megérzi majd a hőmérséklet-emelkedés miatti aszályok és viharok okozta károkat. Amíg Európa jelentős részén az átlaghőmérséklet emelkedés 0,7 Celsius fokos volt, az elmúlt száz évben, addig nálunk már a 2000-es évek elején meghaladta az 1 Celsius fokot. A PIK számításai szerint ráadásul a hőmérséklet emelkedés nem áll meg: 2025-ig újabb 07-1 Celsius fokot, 2055-ig pedig még az optimista forgatókönyv szerint is 2 Celsius fokot emelkedik a Kárpát-medence átlaghőmérséklete.
A klímaváltozást tehát nem tudjuk elkerülni: fel kell készülnünk és tűrni.
