Amikor az olaj hordónkénti ára rekordmagasságokba szökik -mint például 2008-ban, amikor a válság hatására 147 dollárra emelkedett- a gazdasági szereplők visszafogják energiafogyasztásukat és igyekeznek legalább részben kiváltani a fosszilis energiahordozókat megújuló energiákkal. Amikor túlságosan a mélybe zuhan az olaj ára, az olajexportőr országok megszokott, természetesnek vett bevétele leapad. Nincs (kész)pénz finanszírozni az állami deficitet. Ez történik most Oroszországgal.
Fél év alatt (2014 nyarától decemberig) 115 dollárról 60 köré esett a hordónkénti ár, majd január elejére továbbkúszott 50-re. Mindez -hirtelen tőzsdekrach hiányában- kissé váratlannak, sőt akár túlzottnak is tekinthető. Ez persze nézőpont kérdése: vannak, akik a 115 dollárt tartották irreálisan magasnak, amit most végre korrigált a piac. Ha gyorsan, hát gyorsan. Na és?
Miközben az Egyesült Államokban sorra buktatja le az FBI az orosz kémeket, sőt kémhálózatokat -2010-ben Anna Chapmant és 10 "alvó ügynökből" álló körét leplezték le, 2015 január végén a Evgenyij Burjakov manhattani orosz bankárt vádolták gazdasági kémkedéssel-, a Kreml és az orosz felső tízezer bűnbakot keres az olajár csökkenésére.
Nem elég, hogy Putyin ukrajnai hadi ténykedései miatt a nyugat pénzügyi szankciókkal sújtotta az orosz politikusokat és egyes vállalatokat, az orosz elit dúl-fúl. Hiába írja azt a szaksajtó, hogy az olajár a kereslet hiánya miatt zuhant le, nekik más teóriájuk van.
Annyi bizonyos, a szaúdiak nem fogták vissza az olajkitermelést. Az oroszok sem. Utóbbiak be is ismerték a logikájukat: ha visszafognák a kitermelést, akkor valamely más olajkitermelő ország rögvest a helyükbe lépne és piacra dobná ugyanazt a mennyiséget. Akkor is, ha nincs kereslet rá! Ez a látszólag illogikus magatartás izzította be az orosz fejekben az összeesküvés elméletet. De igazából van itt logika: mindenki körömszakadtáig ragaszkodik a piaci részesedéséhez.
A közel-keleti és orosz olaj iránti kereslet csökkenésébe az is bejátszik, hogy az amerikai energiaigényeket nemcsak külföldi szállítmányokkal, hanem egyre inkább belföldi palagázzal és -olajjal elégítik ki - hiába drágább ennek a kitermelése.
A The Wall Street Journal érdekes teóriával állt elő, ami nem alaptalan: a szaúdiak azért hagyják leszállni az olajárat, hogy ezzel kiszorítsák a piacról a palaolajat, melynek kitermelése jóval költségesebb, mint a hagyományos (pl. szaúdi) kőolajkészleteké. Ha alacsony az olaj hordónkénti világpiaci ára, az nem jelent mást, minthogy nem gazdaságos a föld alól felhozni a palaolajat. (De ugyanez vonatkozik a kanadai olajhomokra is.) Ennek az árcsökkenésnek pedig az orosz is megisszák a levét, nemcsak az USA. Egyes megfigyelők úgy látják, szó sincs a palaolaj és a hagyományos olaj harcáról, a szaúdiak igazi ellenfelei az övékével egyező olajfajtát gyártó országok (pl. Irán, Irak).
Ahogy azt Robert Bear, a Syriana című mozifilm alapjául szolgáló, valós történetet feldolgozó könyv írója (maga is ex-kém) elmagyarázta a CNN műsorában, az oroszok ellenségképe a következő: az arabok az orosz olajexport-bevételeket akarták megcsappantani az alacsony olajárral, hogy ezzel csődbe taszítsák az orosz gazdaságot és beszüntetni a kiváltságos oligarchák jólétét. Baer úgy tudja, hogy az orosz kémek alternatív energiaforrásokra irányuló K+F eredmények után is érdeklődnek, mivel Oroszországnak most már érdeke, hogy legalább részben kiváltsa a fosszilis energiahordozókat, melyek -per pillanat- nem hoznak annyi pénzt a konyhára, mint kellene.
