Tavaly januártól jelentősen átalakult az uniós és a hazai K+F forrásokat kezelő pályázati-támogatási rendszer. A 2014-2020 közötti időszakban rendelkezésre álló 750 milliárd forint társfinanszírozott európai uniós forrás mellett a 2016. évi Programstratégia keretében idén mintegy 80 milliárd, míg 2017-ben előreláthatólag közel 83 milliárd forint lesz elérhető a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból a kutatás-fejlesztés és innováció támogatására.
Többen fejlesztenének
„Az elmúlt hat évben első alkalommal többen tervezik a K+F ráfordítások növelését a következő 1-2 évben, mint ahányan a K+F ráfordítások szinten tartását tervezik. Ez elősegítheti a GDP arányos vállalati K+F ráfordítások további növekedését. A vállalati K+F ráfordítások növelését a válaszadók szerint leginkább befolyásoló külső tényező a sokféle támogatási lehetőség, azaz a vissza nem térítendő és visszatérítendő támogatás, illetve adókedvezmény elérhetősége. Mivel a vissza nem térítendő támogatások a vállalati K+F ráfordításokon belül jelentős részt képviselő nagyvállalatok számára egyre korlátozottabban lesznek elérhetőek, a visszatérítendő támogatások pedig kevésbé vonzóak számukra, fennállhat annak a kockázata, hogy a relatív forrásbőség nem feltétlenül járul hozzá a vállalati K+F ráfordítások arányos méretű növekedéséhez. A Deloitte éves felmérésének célja a 2020-ra tervezett, 1,8%-os GDP arányos K+F ráfordítás megvalósulása érdekében olyan szabályozási és támogatáspolitikai környezettel kapcsolatos javaslatok megfogalmazása, ami minél inkább a K+F+I területen érdekelt közép- és nagyvállalatok véleményén és várakozásain alapszik” – hangsúlyozta dr. Márkus Csaba, a Deloitte Zrt. Kutatás-fejlesztési és Állami támogatások üzletágát vezető partnere.
A 2016-os eredmények alapján, az előző évekhez képest, a válaszadók között jelentősen kisebb arányt képviselnek azok a vállalatok, amelyek egyáltalán nem költöttek kutatás-fejlesztésre 2015-ben (11,5%). Ezzel szemben növekedett azoknak a száma, akik árbevételük 3 és 10% közötti értékét fordították K+F-re. Középtávon, vagyis a következő 3-5 évben, a válaszadók közel 60%-a a tervezi a K+F ráfordítások növelését 2015-höz képest.
Támogatások és adókedvezmények
Pozitív eredmény, hogy 2016-ban már a válaszadók 73%-a jelezte, hogy ismeri a K+F adókedvezményeket, ráadásul közülük bő 40% hangsúlyozta, hogy tökéletesen tisztában van velük – ennek ellenére a válaszadók alig 50%-a veszi igénybe őket.
Azon válaszadók közül, akik szerint a cégük folytat K+F adókedvezmények igénybevételére jogosító K+F tevékenységet, a legtöbb válaszadó (23,9%) számára a kapcsolódó adójogszabályok egyértelműségének a hiánya jelenti a legnagyobb kockázatot. Ezt követi szorosan az adóhatóság K+F adókedvezményekre vonatkozó álláspontjával kapcsolatos bizonytalanság (19,6%), illetve a K+F tevékenységekhez kapcsolódó költségeket alátámasztó belső elszámolások (17,4%) kialakítása.
Dr. Márkus Csaba kiemelte: „Az elmúlt két évhez képest növekedett azon válaszadók aránya, akiknek nincsenek megfelelő erőforrásai a pályázati lehetőségek nyomon követésére, illetve a pályázatok elkészítésére, azaz látható piaci igény lenne a képzett szakértők jelenlétére. A pénzügyi eszközök, például kedvezményes kamatozású hitelek, garanciaeszközök használata pedig még összetettebb megközelítést kíván.”
Ugyanakkor míg 2015-ben a válaszadók 25%-a, 2016-ban immár 34%-uk jelezte, hogy a támogatás bármely részének visszafizetése esetén nem pályázna. Emellett, ha a visszatérítés a K+F projekt eredményes befejezésétől, vagy ha a projekt eredményéből származó bevétel nagyságától és felmerülésének időpontjától függ, 2016-ban mindössze a válaszadók 3,6%-a pályázna ilyen feltételekkel (szemben a 2015-ös 25%-kal).
„Ezek a válaszok nem megnyugtatóak a jelentős volument képviselő pénzügyi eszközök felhasználását illetően. Fennállhat annak a kockázata, hogy a forrásfelhasználás érdekében a feltételrendszert túlságosan „fel kell puhítani”, vagy a K+F jelleg helyett a kizárólag innovációs célú projektek támogatására kell fókuszálni. Utóbbiak esetén viszont az innovációs jelleg megfelelő alátámasztása számos esetben komoly nehézségeket okozhat” – fűzte hozzá dr. Márkus Csaba.
A felmérés alapján közel 40%-ra növekedett azon válaszadók aránya, akik szerint a K+F támogatások jelenlegi rendszerében a legnagyobb probléma a támogatások és adókedvezmények adóhatóság és más hatóság általi elbírálása körüli bizonytalanság. A K+F támogatásokra és adókedvezményre jogosító tevékenységek beazonosítása (34%) szintén kiugróan magas arányt képvisel a válaszadók szerint, és e két probléma adja a válaszadók által megjelölt nehézségek közel 75%-át.
Együttműködés külső vállalkozásokkal a K+F projektek során
Az elmúlt három évhez hasonlóan, a K+F projektek végrehajtása során a válaszadók többsége (közel 64%) együttműködik más vállalkozásokkal. Azonban a vállalatok több mint 80%-a – különösen, ha van dedikált K+F központja – csak akkor működik együtt más vállalkozásokkal, ha az kifejezetten szükséges a K+F projekt megvalósításához. A vállalatok jelentős hányada azonban kizárólag magasabb támogatási összeg vagy a támogatásra való jogosultság miatt tervez együttműködést harmadik felekkel, és félő, hogy az együttműködést gyakran nem a megvalósítandó projektek iránti valós piaci igény, hanem a támogatások maximalizálása motiválja.
A Deloitte idén először arra is rákérdezett, hogy miként lehetne a vállalatok és felsőoktatási intézmények közötti K+F együttműködést tovább fejleszteni. A válaszadók legfontosabb tényezőként a felsőoktatási hallgatók gyakorlatorientáltabb oktatását nevezték meg (33,9%), továbbá kiemelték a felsőoktatási intézményi döntéshozatal felgyorsításának fontosságát (16,1%), illetve egyforma arányban (14,3%) szorgalmaznák a felsőoktatási intézmények kutató-, illetve laborkapacitásainak fejlesztését és a rendszeres egyeztetésre, a kapacitások és igények jobb felmérésére lehetőséget nyújtó platform kialakítását.
„A nagyvállalatok, valamint a kkv-k kutatás-fejlesztési együttműködését tekintve a válaszadók a leghangsúlyosabb tényezőnek a projekt keretében keletkező szellemi tulajdonjog, illetve tudás hasznosíthatóságának nehézkes kezelését tartják, illetve azokat a problémákat emelték ki, miszerint egy kkv nehezen tud érvényesülni egy ilyen együttműködésben. Több KKV együttes bevonása viszont gyakran aránytalanul nagy energiaráfordítást igényel egy nagyvállalat részéről” – mutatott rá dr. Márkus Csaba.