Több kritika is éri a magyar adórendszert az adófajták széttagoltsága miatt. Megszámoltuk, jelenleg 60 adófajta van hatályban Magyarországon. Első hallásra kicsit soknak tűnik. De sok-e vajon a nemzetközi viszonylatban? „Külföldi példák azt mutatják, hogy más országok sem képesek feltétlenül adórendszerüket hatékonyabban működtetni. Bár nehéz e körben hiteles forrásokat találni, ismereteink szerint, az Egyesült Államokban 97, Németországban pedig 59 adófajta létezik. Az adófajták nagyságrendje tehát hasonló, de figyelemmel ezen országok méretére és közigazgatási tagoltságára a 60 darab magyarországi adónem ebben a tekintetben soknak tűnik” – foglalta össze Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje.
Ezzel szemben, ha a szintén széttagolt, de mégis mindössze húszmillió főt számláló Ausztráliát vesszük figyelembe, akkor a magyarországi termés már nem is tűnik annyira bőségesnek. Ausztrália ugyanis a legfrissebb számítások alapján 125 különböző adóból termeli ki a költségvetés bevételét.
A húzó adónemek
Az adófajták elemzésénél nem utolsó szempont azt figyelembe venni, hogy azok milyen mértékben járulnak hozzá a központi adóbevételekhez. Ebből a szempontból messze a legjelentősebb az általános forgalmi adó, amely a központi költségvetés adóbevételeinek több mint 25%-áért felel. Az áfát messze lemaradva követi a személyi jövedelemadó (13,5%-os részaránnyal), valamint a jövedéki adó (7,8%-kal).
Közismertségéhez viszonyítva sokaknak meglepő lehet, hogy a társasági adó alig több mint 3%-ot hozott a konyhára. Ez azonban csalóka viszonyítás, mivel legtöbb központi adónemünknek az adóbevételekben játszott szerepe nem haladja meg az 1%-ot. Erről az oldalról nézve már kimondottan jelentős adónemnek minősül például a pénzügyi tranzakciós illeték, amely az adóbevételeknek több mint 2%-áért felel.
A 60 adófajtába több olyan is tartozik, amelyek a nemzetgazdaság szempontjából kimutathatatlannak tűnnek. Itt van mindjárt a háztartási alkalmazottak után fizetendő havi 1.000 Ft-os adó. Ebből az adóból a zárszámadási törvény és a KSH statisztikák alapján 2014-ben 26 millió Ft, 2015-ben pedig 29 millió Ft bevétel származott. Ha ezeket a számokat elosztjuk az egy alkalmazottra eső éves összeggel (ami 12.000 Ft), megkapjuk, hogy 2015-ben csupán 2.400 fő után fizettek ilyen adót. Vagyis nem csak a bevétel kevés, de valószínűleg az ilyen típusú foglalkoztatás kifehérítésére irányuló célt sem érte el az az adónem. Annak ellenére, hogy az adófizetők oldalán az adó adminisztrálása nagyon egyszerű, feltételezhető, hogy a NAV oldalán azért jó pár millió forintot felemészt az adó beszedése és adminisztrálása. Emiatt az adónem megtartása nem tűnik indokoltnak.
Hasonló eredményre juthatnánk a pornográf tartalmakra kivetett kulturális adóval kapcsolatban. Ez az adónem 2014-ben 145 millió Ft-ot, 2015-ben pedig 126,5 millió forintot hozott a költségvetésnek, miközben a külföldről, interneten szolgáltatott tartalom után egyrészt senki sem fizet adót, másrészt az ilyen tartalomra vágyók legfőbb beszerzési terepe is nyilvánvalóan az internet. Azaz ezen adó megtartása mellett is kevés racionális érv hozható fel. (Miközben a jogalkotó kreatívnak tűnik a felesleges adónemek kiagyalásában, arra még nem jött rá, hogyan lehetne az Uberhez, vagy az AirBnBhez hasonló, a megosztás gazdaságán alapuló vállalkozásokat megadóztatni. Pedig nem lenne egy agysebészet.)
Akkor most sok vagy kevés?
Bár a nemzetközi összehasonlítások nagyon hasznosak, minden ország saját maga kell, hogy a mércét felállítsa: hány adóval tud egy hatékony és az arányos és igazságos közteherviselés elvét megvalósító adórendszert működtetni. Megfontolandó továbbá azon céloknak a köre is, amelyeket az adórendszer keretein belül érdemes érvényre juttatni.
A magyarországi adófajták számának felméréséhez természetesen nem mindegy, hogy mit minősítünk adónak. A mindennapi tapasztalat, továbbá az adózási elmélet egyaránt egyértelműsítik, hogy nem minden, az állam irányában fennálló fizetési kötelezettség tekinthető adónak. Egyrészt, vannak olyan befizetési kötelezettségek, amelyek közvetlenül meghatározott szolgáltatásokra vagy előnyökre jogosítanak – ezek nem adók. Így például egy eljárási díj nem minősülhet adónak, miként pl. az autópálya-használati díj sem.
Ugyanígy, a klasszikus társadalombiztosítási járulékok szintén nem adók, mert azok tipikusan maximáltak, vagyis mértékük elvben igazodik az értük kapott szolgáltatáshoz. Más kérdés, hogy ma Magyarországon a tb-járulékok már nem így működnek, így ezeket adónak tekintettük. Végül, a bírságok, pótdíjak és egyéb szankciók szintén nem minősülhetnek adónak, bármennyire is ilyen érzése van az egyszeri befizetőnek.
Másik oldalról ugyanakkor adónak tekintettünk bizonyos olyan befizetéseket, amelyek ugyan nem közvetlenül az államnak fizetendők, de mégis államilag kikényszerített olyan befizetésről van szó, amely ellenszolgáltatásra nem jogosít. Ennek tipikus példája jelenleg a kötelező kamarai regisztrációs díj.
