A nyugdíjkérdéssel előbb-utóbb minden államnak szembe kell néznie, 2050-re a 60 évnél idősebbek lélekszáma 2 milliárdra nő, azaz a világ teljes lakosságának 21,1 százalékát fogja kitenni. Ez pedig alapjaiban forgatja fel az állami társadalombiztosítási rendszer eddigi működési modelljét. Ugyanakkor az emberek egyre tovább élnek egészségesen, megőrzik fizikai és szellemi aktivitásukat, és hosszabb ideig tudnak és szeretnének is munkában maradni.
A munkavállalók 51 százaléka 65 évesen vagy azt követően, vagy egyáltalán nem szeretne nyugdíjba menni. A hagyományos nyugdíjkorhatáron túli munkavégzés gondolata eltérő a világ különböző pontjain. Japánban a válaszadók 43 százaléka szeretne a nyugdíjkorhatár elérése után is dolgozni, míg ez az arány Franciaországban csupán 15 százalék. A megkérdezett munkavállalók több mint felének (56 százalékának) az az elképzelése, hogy rugalmasan lép át a munka világából a nyugdíjas évekbe; ugyanez az arány az 55 év felettiek körében 55 százalék, és még ennél is magasabb a fiatalok körében. A legtöbben ennek okaként az aktív életmódot, a munka élvezetét, és anyagi természetű érveket neveztek meg – derül ki az Aegon 2015. évi nyugdíjfelkészültségi kutatásából.
Hogyan látják a rugalmas nyugdíjazást Magyarországon?
A rugalmas nyugdíjazás ma Magyarországon még szinte nem is beszédtéma, bár a magyar válaszadók fele szívesen lépne át fokozatosan a nyugdíjas évekbe, 57 százalékuk nyilatkozta ezt, míg 65 éves koruk előtt 29 százalék menne nyugdíjba. Hazánk a munkavállalók átképzésében is elmarad a kutatásban részt vevő országoktól, nálunk csak a munkavállalók 4 százaléka kap átképzési lehetőséget.
„Már hazánkban is történtek olyan kormányzati intézkedések, amelyek segítik a munkavállalók öngondoskodását, ilyen az önkéntes nyugdíjpénztári tagság és a nyugdíjbiztosítások után járó adójóváírás” – mondta el Zatykó Péter, az Aegon Magyarország Zrt. elnök-vezérigazgatója. „Ugyanakkor fontos lenne a munkaadóknak is felismerniük, nemcsak kihívás, de rengeteg lehetőség is van az idősebb kollégák továbbfoglalkoztatásában.”
A törvényhozók, a munkáltatók és a munkavállalók mind fontos szerepet játszanak a nyugdíjazás, a nyugdíj, és a munkáltatói gyakorlat újradefiniálásában, ha lépést akarnak tartani az egyre hosszabb várható élettartam és az elöregedő társadalom következményeivel.
Az állam olyan társadalombiztosítási reformokat vezethet be, amelyek kedvezően befolyásolhatják a munkavállalók nyugdíjhoz való hozzáállását. Például felemelhetik az állami nyugdíjellátásra való jogosultság korhatárát, és kedvezőbb juttatásban részesíthetik azokat, akik későbbre halasztják a nyugdíjba vonulást. Az állam sokat tehet a társadalombiztosítási rendszer azon elemeinek eltörléséért, amelyek ellentétesek a nyugdíjkorhatár utáni munkavállalással. Például a munkavállalók megkaphatják a nyugdíjukat, miközben tovább dolgoznak.
A munkáltatóknak elő kell segíteniük az idősbarát környezet és kultúra elterjedését, hogy a munkavállalók bármely életkorban megtalálják a számításukat. A rugalmas munkaidő és a folyamatos továbbképzés megfelelő egyensúlyt teremt a munkahely és a magánélet között, és segít a munkavállalóknak naprakésznek maradni. A munkáltatók felmérhetik, hogy a változó demográfiai trendek mennyiben érintik a munkavállalóikat, és felbecsülhetik az idősebb korosztály megtartásának előnyeit a tudás és tapasztalat megosztása, valamint a jövőben várható munkaerőhiány megoldása szempontjából.