A szabadúszók gazdasága (angolul „freelancers”, vagy „gig economy”) arra épül, hogy egyre többen választják szabad döntésként az alkalmazotti lét helyett a projektalapú munkavállalást hosszú távon, életformaként.
Az Európai Független Szakemberek Fóruma (European Forum of Independent Professionals – EFIP) 2017 tavaszán kiadott statisztikái szerint a szabadúszók adják a kontinens munkaerejének leggyorsabban növekvő szegmensét. 2004 és 2013 között a számuk 45 százalékkal gyarapodott – Hollandiában 93, Lengyelországban 88, Franciaországban 85 százalékkal –, 8,9 millióan vannak az Európai Unióban. Az Egyesült Államokban még nagyobb a növekedés: a Princeton Egyetem 2016-os tanulmánya szerint a 2005 és 2015 közötti nettó munkahely növekedés (létrejött munkahelyek, mínusz a megszűnt munkahelyek) 94 százaléka „alternatív” volt – vagyis szabadúszó, határozott idejű munkavállaló stb. A Freelancing in America 2017-es felmérése szerint egy évtizeden belül az Egyesült Államok munkavállalói között többségben lesznek a szabadúszók, az Y generáció esetében pedig már ma is közel vagyunk ehhez - hívta fel a figyelmet legfrissebb bejegyzésében a BudapestLab, a Budapesti Gazdasági Egyetem Vállalkozásfejlesztési Központjának blogja.
A csak részidőben dolgozó önfoglalkoztatottak számának növekedése az országok zömében általános trenddé vált. A részmunkaidős önfoglalkoztatás aránya jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedben, ami részben az ún. „hakni gazdaság” kínálta új lehetőségeket tükrözi, vagyis azt, hogy egyre többen dolgoznak olyan rugalmas foglalkoztatási formákban, amelyek kiegészítik vagy helyettesítik a teljes idős foglalkoztatást. Bár a hakni mint olyan, természetesen nem új jelenség (a szórakoztatóipar például mindig is támaszkodott rá), ma emberek egyre szélesebb és sokszínűbb csoportja kínálja és igényli a haknikat, és azok minden korábbinál szélesebb szolgáltatáskört fednek le – áll az OECD 2017-es Vállalkozási Körkép (Entrepreneurship at Glance) tanulmányában.
„Apámnak egy munkahelye volt egész életében, nekem hat, az én gyerekeimnek ugyanennyi lesz egy időben.” (Robin Chase, a ZipCar alapítója)
Bár kétséges, hogy ezek a szellemi projektmunkások mennyire tekinthetők valódi vállalkozóknak, annyi bizonyos, hogy jelentős részben nem az a Magyarországon ismert kényszervállalkozói pályáról van szó. A Pew Research 2016-os felmérése szerint a legtöbben az életminőségük javítása érdekében döntenek úgy, hogy legalább részben szabadúszóként folytatják. Az ilyen típusú munka ugyanis növeli a bevételeket. Egyrészt azért, mert projektmunkásként aki többet dolgozik, többet kereshet, másrészt 2018-as Freelancer Income Report adatai szerint a szabadúszók átlagos óradíja sokkal magasabb, mint az alkalmazottként dolgozóké. Így, mivel a kutatás szerint 80 százalékuk átlagosan 30-50 órát dolgozik hetente, valóban úgy tűnik, a hagyományos alkalmazotti létnél magasabb bevételeket érhetnek el. A „haknizás” előnye az is, hogy nagyobb kontrollt biztosít a munkabeosztás fölött, de persze vannak árnyoldalai is a dolognak: a szabadságért cserébe a szabadúszók elveszítik a munkáltató által biztosított juttatásokat, a fizetett betegszabadságot, vagy éppen nyugdíjra való esélyük csökken (még tovább). Összességében a Freelancers Union (FU) 2016-os riportja szerint a szabadúszók sokkal pozitívabban nyilatkoznak a munkájukról, motiváltabbak, erősebbnek és tiszteletreméltóbbnak érzik magukat az alkalmazottként dolgozóknál.
A szabadúszók úgy fest, a világ változásaival szemben is védettebbek. Sok szó esik arról, hogy a ma létező állások jelentős része hamarosan egyáltalán nem létezik majd – vagy robotok fogják elvégezni a munkát. Éppen ezért különösen fontos a folyamatos képzés az emberek számára, a szabadúszók pedig ebben is jobban teljesítenek: valószínűleg a folyamatos versenyhelyzet miatt, de a Freelancing in America tavalyi adatai szerint a szabadúszók 55 százaléka a felmérés előtti fél évben részt vett valamilyen továbbképzésen, szemben az alkalmazottak 30 százalékával.
Ők is vállalkozók?
A haknizó munkavállalók, vagyis a magasan kvalifikált önfoglalkoztatók, akiknek nincsenek saját alkalmazottai, megjelenése új kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy az önfoglalkoztatási ráták megfelelően tükrözik‑e a vállalkozói szféra méretét, mivel a „hakni gazdaság” és a vállalkozói tevékenység közötti kapcsolat egyáltalán nem egyértelmű – vélik az OECD elemzői. A haknigazdaság résztvevői ugyan kisvállalkozók is lehetnek, de számos szabadúszó olyan feltételek mellett kínálja szolgáltatásait, amelyek a hagyományos munkavállalói léttel mutatnak erős hasonlóságot, különös tekintettel a vállalkozói kockázat hiányára. Ugyanakkor az önfoglalkoztatás kínálta rugalmasság gyakran szemben áll a hagyományos munkaviszonnyal, és arra ösztönözheti a kezdő vállalkozókat, hogy valósítsák meg az induló vállalkozással kapcsolatos ötleteiket úgy, hogy közben a haknikból finanszírozni tudják megélhetésüket.
Ezek miatt a szabadúszók vállalkozói tevékenységhez való hozzájárulásának mérése komoly kihívást jelent. Vannak olyan bizonyítékok, amelyek arra utalnak, hogy a hakni gazdaság esetenként csökkentheti a vállalkozói tevékenységet, különösen akkor, ha a haknialapú platformok az alacsony színvonalú vállalkozói tevékenységet helyettesítik ahelyett, hogy a magas színvonalú vállalkozói tevékenységet egészítenék ki – írja az OECD elemzése.
„Szembe kell néznünk vele, hogy nincsenek már sztenderdek. Nincs átlagos munkavállaló, sztenderd szerződés – a jogrendszer, a szabályozási környezet mégis ilyenekben gondolkodik, ami állandó feszültséget jelent, amit csak a szabályozói, munkáltatói oldal sokkal nagyobb rugalmassága oldhat fel. Rugalmasságot többek között abban is, hogy egy munkavállalót nem sajátíthat ki egy munkáltató, a jövő sokkal inkább a munkák kombinációjáé” – mondta Annemarie Muntz, a World Employment Confederation elnöke 2017 nyarán, a közeljövő munkaerpiaci trendjeit elemezve.
A szabadúszókkal való munka egyik oldalról szemlélve komoly költségmegtakarítást jelenthet a cégeknek, hiszen csak a szükséges időre kell megfizetniük egy-egy szaktudást, és ahogy fent említettük, a munkaadói terhek jelentős részétől is megszabadulnak. Másrészt viszont fel kell készülniük arra is, hogy nem tudják magukhoz kötni azokat az embereket sem, akiket szeretnének. Legalábbis biztosan nem a hagyományos módszerekkel.
A digitális gazdaság terjedésével számos olyan, mára gigavállalat épület fel, amely szinte kizárólag projektmunkásokra épít. A Brookings Intézet jelentése szerint a „nem-alkalmazó cégek” száma 69 százalékkal nőtt 2010 és 2014 között, leginkább a városokban, ahol olyan cégek fejlődnek, mint az Uber vagy az Airbnb. De a világ vezető vállalatai között is sokan vannak, amelyeknél még mindig cél, hogy hosszú távon kössék magukhoz a legjobb szakembereket. Ehhez viszont valami extra kell. Mint például a Facebook Willow Campus névre keresztelt projektje. A cég Menlo Park-beli központja mellett építi fel az irodák mellett lakásokat, plázákat, parkokat magába foglaló teljes kis települését. A 2021-es átadással tervezett beruházás nem titkolt célja a cég imázsának vonzóbbá tétele a minőségi munkaerő megtartásáért, illetve más cégektől való elcsábításáért. Hogy ez miért segíthet? A régióban éppen a technológiai robbanás miatt gyakorlatilag megfizethetetlenné váltak az albérletek, aminek eredményeként sokan már konténerekben laknak, bár menő cégeknek dolgoznak. A „vállalati otthon” ezért valóban vonzóvá teheti az alkalmazotti létet sokak számára.
Nem csak megvenni lehet őket
A vállalkozók számára a szabadúszók dinamikus növekedése ugyanakkor nem csak munkaerő szempontból érdekes, hanem azért, mert fizetőképes új célcsoportot is jelenthetnek számos termék és szolgáltatás számára. A haknizóknak távoli közös munkát támogató eszközökre éppúgy szükségük van, mint helyekre, ahol dolgozhatnak – hiszen nincsenek egy irodához kötve. Hosszabb távon pedig igény lesz rájuk szabott pénzügyi termékekre, biztosításokra és persze ehhez tartozó tanácsadásra is. Nem is beszélve a platformokról, amely segít megtalálni a következő projektet.
Forrás:
