Hányan, de hányan panaszkodnak folytonosan arról, hogy nincs idejük semmire, hogy a munkájukat nem tudják befejezni soha időben és mennyivel jobb lenne, ha 30 órából állna egy nap. Az időhiány azonban a legtöbb ember esetében nem igaz. Egyszerűen csak nem védik eléggé a drága idejüket, amely így könnyen a rablók áldozataivá válik.
De kik azok, akik így rabolják az időnket? Azok, akiket a hétköznapi életben a legfontosabbak az életünkben: főnökök, kollégák, barátok, a család. "Van egy perced?" - kérdik és ha udvariasságból nem áll ellen, hamar észreveszi majd, mennyi értékes idejét rabolják el - újra és újra.
Megdöbbentő adat, de a legtöbb ember életéből napi 3-5 órát vesznek el az ilyen típusú megszakítások. A legrosszabb pedig az egészben, hogy észre sem veszi, hogy meglopják nap, mint nap. Ereje határán teljesít és mégis minden nap elcsodálkozik: hogy lehet, hogy olyan sok időt töltött a munkahelyén és mégis csak olyan keveset végzett el. (Így pedig elég nehéz lesz megbízhatónak mutatni magunkat.)
A válasz: a sok félbeszakítás vitte el. Ha szeretné magának megtartani az idejét, hogy a lehető leghatékonyabban tölthesse el, íme három szabály, amit jó, ha szigorúan betart és betartat.
- Számolja össze. Addig nem fogja elhinni, milyen fontos is, hogy a saját kezébe vegye az ideje irányítását, amíg nem kerül vele tisztába, mennyibe is kerül ez Önnek. Adja össze az időt, amennyit elveszteget a megszakítások miatt, nap mint nap. És ne legyen kíméletes, ne dőljön be a "van egy perced"-típusú kérdéseknek: számolja össze, mennyi időre zökkent ki, mennyi idő kellett, hogy újra összeszedje a gondolatait, hogy újra felvegye a fonalat. Aztán ott van a frusztráció, amit a kizökkentés okozott, az energia, amit leszívtak Önről a felesleges megszakításokkal. Az addicionális fáradtság és stressz. Ezeket mind számolja össze, amikor kiszámolja, mennyibe került Önnek a napi többszöri megszakítás.
- Vegye kezelésbe a tolvajokat. Hogyan tudja ismerőseit, családját és munkatársait leszoktatni arról, hogy folyton megszakítsák? Ha egy életen keresztül ehhez szoktak hozzá, hogy kezdjen el nekik nemet mondani anélkül, hogy meg ne sértse őket? Egyszerű. Magyarázza el nekik, miért áll az ő érdekükben is, hogy a feladatokra koncentráljon. El kell érnie, hogy ne is akarják megszakítani. De nem üres fenyegetésekkel, hanem értelmesen elmagyarázva: az ő érdekeiket (is) szem előtt tartva nem szeretné, hogy állandóan megszakítsák. Ha ezt sikerül velük megértetni, nem hogy nem sértődnek meg, de örömmel együtt is működnek. Csak válogassa meg a szavait és gyakorolja, hogyan állítja meg idejekorán a támadásaikat. A változás az egész életére ki fog hatni, szóval érdemes gyakorolni a megfelelő technikát!
