Magyarországon az elmúlt évtizedekben a semmiből kellett kinőnie egy új vállalkozói rétegnek, nem voltak kapaszkodók. Az iparosok korábbi tudása 50 év alatt elenyészett, és mivel nálunk nincsenek olyan kisboltok, ami 70-150 éve a „mi családunk tulajdonában van”, ezért három kiindulási alap van ahhoz, hogy valaki vállalkozóvá váljon. Az egyik, hogy már úgy vált felnőtté, hogy mindvégig volt egy erős vállalkozói szemlélete, és ez területtől függetlenül célt ér. A másik, ha valakinek van egy nagyon erős üzleti ötlete, ami mindent és mindenkit húz magával. A harmadik – és valószínűleg ők vannak a legtöbben –a kényszerből vállalkozó munkanélküliek, akik azért vállalkoznak, hogy legyen miből megélniük. Utóbbi csoport motivációiról és esélyeiről lesz most szó.
A kényszervállalkozókat gyakran sajnálattal emlegetik, holott ha máshonnan nézzük, ők a táradalom legéletképesebb rétege, akik hajlandók erőt és energiát fektetni abba, abba, hogy maguknak teremtsenek lehetőségeket, ha máshol nem találnak. Pont ők azok, akik munkát teremtenek, ha elsőként csak saját maguknak, de idővel sok esetben másoknak is. Ők lennének a modern társadalom alapjai, ha a bürokráciával, az adókkal és a közvetlen közegből érkező irigység nem lenne erősebb, mint sokak energiája mindehhez.
De mi a gond?
A gond viszont sok esetben az, hogy a kényszervállalkozók valójában állást kreáltak maguknak, nem céget. A szó pszichológiai értelmében nem vállalkozók, szakemberek szeretnének maradni, és a vállalkozást nem önálló szakmának, hanem „állapotnak" tekintik. Ha pedig arra koncentrál valaki, hogy mikor lesz már vége a „vállalkozósdinak” és titokban az álláshirdetéseket böngészi minden nap, nehezen lehet innovatívnak, kreatívnak és kitartónak lenni.
Ráadásul a kényszervállalkozók jelentős része elutasítja, sőt lenézi a vállalkozási ismereteket, a marketinget az emberek becsapásának, az értékesítést pedig valami mocskos, hozzájuk nem méltó dolognak tartja. Nem csoda hát, ha legtöbbjük csak vergődik az üzleti életben, hiszen mind tudásuk, mind szemléletük, mind képességeik alapján máshol lenne a helyük.
Nagyon fontos, hogy aki vállalkozásra adja a fejét, az lássa nem csak egy jogi formáról, de más gondolkodási- és életmódról is van szó.
Mielőtt még becsapná magát valaki, aki épp most tervezi a váltást, először csukja be a szemét és tegye fel magának a következő kérdéseket: Milyen életet élne sikeres vállalkozóként! Hogyan élne? Milyen ritmusban? Mivel foglalkozna? Kik vennének körbe?
Azok, akik mindig is alkalmazottak voltak egészen biztosan "visszahúznának" minket, míg vállalkozó ismerőseink magukkal húznának inkább. Válasszuk ez utóbbit!
De nem elég a bizakodás, a túléléshez elengedhetetlen, hogy mindent alaposan megtervezzünk. Ha már eleve konkrét elképzelésekkel, tervekkel, céltudatosan kezdjük felvázolni a jövőnket, sokkal nagyobb lesz az esélye, hogy sikerre fogjuk vinni a vállalkozásunkat. Muszáj tervezni, folyamatokban gondolkodni és azok összefüggéseit egymáshoz illeszteni, az egyes nagy folyamatot pedig részekre bontani.
A gond ott kezdődik a kicsi kényszervállalkozásoknál, ha ezt a tervezési részt kihagytuk, vagy félvállról vettük. Egy kicsi vállalkozás nagyon sebezhető, a piac legkisebb megingása is érzékenyen érintheti. Fontos tehát a gondos alapozás, a rugalmas reagálás és az is, hogy megtanuljuk, a kudarc egy vállalkozó számára nem a világ vége. Épp ellenkezőleg: egy újabb lehetőség tanulásra.
