A nemzetközi adóstruktúrákat sokszor úgy alakítják ki, hogy a struktúra mögött álló magánszemély, az ún. tényleges haszonhúzó rejtve maradjon. „A rejtőzködésre számos eszköz van: erre alkalmas lehet egy árnyéktulajdonossal vagy árnyékvezetővel működő cég, egyes országokban alkalmazott személyegyesülések, magánalapítványok, vagy a bemutatóra szóló részvényekkel alapított társaságok, illetve az olyan szerződéses konstrukciók is, amelyek lehetővé teszik, hogy a névleges tulajdonos elváljon a gazdasági tulajdonostól. Ezekben az esetekben sokszor egyáltalán nincs hiteles információ a tényleges haszonhúzóról, vagy ha van is, az nyilvánosan nem hozzáférhető” – mondta el Dr. Békés Balázs, a Ryan magyarországi és kelet-közép-európai régiójának vezetője. (Ne legyenek illúzióink: itthon minden negyedik cég érintett valamilyen adócsalásban.)
E struktúrák arra is alkalmasak, hogy különböző visszaélések – például adócsalás, vagy pénzmosás – elkövetőit elleplezzék. Egyes felmérések szerint több százmilliárd dollár is lehet az az összeg, amit rejtett haszonhúzókkal rendelkező struktúrákon keresztül csatornáznak át illegálisan. A G20-ak már tavaly elkötelezték magukat amellett, hogy fellépjenek a probléma megoldása érdekében. Kína korábbi ellenkezése miatt azonban az ennek alapelveit rögzítő politikai nyilatkozatot csak a november 15-16-án, Brisbane-ban tartott G20 ülésen sikerült elfogadni.
Az elvek között szerepel, hogy minden országnak olyan széles körben kell meghatároznia a tényleges haszonhúzó fogalmát, hogy abba minden olyan magánszemély beleférjen, aki valamely jogi személy vagy szerződéses konstrukció tulajdonosa, vagy azt ellenőrzése alatt tartja. Az országoknak fel kell tárniuk a kapcsolódó kockázatokat ás visszaélési lehetőségeket, és ezt egyeztetni az illetékes hatóságokkal, pénzügyi intézményekkel és más érintett szervezetekkel. Biztosítani kell azt is, hogy a haszonhúzókról pontos és naprakész információ legyen elérhető az országon belül, amit többek között központi nyilvántartások felállításával lehet megvalósítani.
A G20 nyilatkozata ugyan „csak” egy politikai kötelezettségvállalás, a következő lépés az, hogy a résztvevő államok – köztük valamennyi EU tagállam, így Magyarország is – konkrét intézkedéseket fognak tenni az elvek megvalósítása érdekében. Az elfogadott jogi, szabályozási és intézményi módosításokat az államok írásban osztják meg a többi részes állammal, hogy a példák alapján továbbfejlesszék a haszonhúzók átláthatóságát biztosító leghatékonyabb megoldásokat. Várhatóan még nagyobb felelősség fog hárulni ebben a pénzügyi intézményekre és a vagyonkezelő szervezetekre, amelyek - más jogszabályi kötelezettségeik miatt - többnyire már ma is rendelkeznek a tényleges haszonhúzóra vonatkozó lényeges információkkal.
