A kis üzleti fogyasztókon belül is mindenképp külön kell választani két kategóriát: az egyetemes szolgáltatásra jogosultak, illetve versenypiaci vételezésre kötelezettek körét.
Az egyetemes szolgáltatásra jogosultak, az állam (illetve nevében a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, MEKH) által rendeletekben szabályozott módon juthatnak hozzá akár a földgázhoz, akár a villamos energiához. Sem olcsóbban, sem drágábban, sem másik kereskedőtől (csak a területileg illetékes, egyetemes - úgynevezett inkumbens - szolgáltatótól). E kategóriánál a kötöttségekért – többek között - a MEKH által ellenőrzött árakat és szabályozott ügyfélszolgálatot kapnak cserébe az üzleti fogyasztók (is).
Az egyetemes szolgáltatás igénybevételéről a jogosult vállalkozás szabad akaratából lemondhat. Ekkor lép ki a versenypiacra és választhat bármely neki ajánlatot adó versenypiaci energia kereskedő közül. Ezek a kereskedők már tisztában vannak az egyetemes szolgáltatásból kiléptetés szabályaival és erről részletesen tájékoztatják is az ügyfeleket. Sőt, jellemzően át is vállalják a teljes körű adminisztrációt, mivel saját érdekük is az ügyfél biztos „elhozása”.
Mennyit lehet megtakarítani az árampiacon?
A villamos energia szolgáltatásoknál egyre több kis- és középvállalkozás (kkv) lép ki a versenypiacra, mivel ebben az üzleti szegmensben is egyre kedvezőbb díjakat adnak az energia kereskedők. A jelenség magyarázata röviden annyi, hogy a kereskedők versenypiaci fogyasztókra jutó kiszolgálási költségei jóval alacsonyabbak, a MEKH által szabályozott szigorú adminisztrációs keretek között vételező ügyfeleknél. (Versenypiacon nem olyan szigorú az ügyfélszolgálatokra, számlaképekre, egyéb szerződéses feltételekre vonatkozó feltételek)
A különbözőségekből eredően jellemzően 5-8 százalékos megtakarítás is elérhető a villamos energia díjából.
Érdemes figyelni a számlák tartalmára!
Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy az egyetemes szolgáltatást igénybe vevők minden esetben egy számlát kapnak, amely az összes díjelemet tartalmazza. A versenypiacról vételezőknél ugyanakkor, már nem biztos, hogy ez így van.
A villamos energia számla ugyanis az adókon kívül két nagy tételre bontható: az energia kereskedőnek fizetendő energia díj (áramdíj), illetve az úgynevezett rendszer használati díjak (RHD), melyeket a hálózatos elosztó cégeknek kell megfizetnünk. (További részletes tételeket és magyarázatot itt találhat!)
Az RHD díjak az adott fogyasztási területen szinten MEKH által szabályozottak, így azok egységesnek tekinthetőek. Kereskedők közötti versenyeztetés ezért kizárólag az energia díjban lehetséges. A adott energia kereskedő dönthet úgy, hogy az ügyfelének csak az áramdíjat számlázza le, ekkor az RHD-ról az elosztó társaságtól érkezik a számlázza (így kaphat valaki 2 számlát), de van arra is példa, hogy a kereskedő rendezi a hálózatos elosztó cégekkel az RHD díjakat, s az általa kiállított számla már tartalmazza ezt.
A versenypiacra kilépésnek az alacsonyabb ár mellett előnye lehet a határozott (általában 1 éves) áramvásárlási szerződés, amelyből eredően a vállalkozásnak nem kell számolnia áramdíj emeléssel, mivel az adott időszakon belül erre nincs mód.
Az előnyök mellett kockázata is van ugyanakkor egy ilyen lépésnek. Ezek egyike lehet a szerződések gondatlan kezelése.
Hasonlóan más szolgáltatókhoz, más iparágakban, itt is szeretnék minél jobban magukhoz kötni az ügyfeleket a kereskedők. A megállapodásokban lehetnek erre irányuló klauzulák: mint például speciális felmondási feltételek, de egyre népszerűbb az úgynevezett „last call” opció alkalmazása is. Ez utóbbi annyit jelent, hogy az ügyfél egy esetleges későbbi versenyeztetés esetén nem szerződhet le a legjobb ajánlatot adó céggel, mivel ezzel a hívási jogával élve a kereskedő nem engedi el. Ez az „utolsó hívási” jog ráadásul elkényelmesíti a kereskedőt, és hiába keressük meg jobb ajánlatért, egyszerűen nem érdeke a díjainak önkéntes csökkentése.
Bencsik László Energiadiszkont.hu
