Vállaljuk a felelősséget saját sorsunkért! Ha valaki sikert ér el, ne magyarázzuk azzal, hogy azért, mert apu alátette, vagy mert szerencséje volt. Értékeljük a kemény munkát mögötte. Munka nélkül ugyanis soha nem lesz eredmény, bárhonnan is indult valaki.
Sokan állítják, hogy szerencsétlen sorsukért, azért, hogy nem érték el az álmaikat, a vágyott sikereket, a külső körülmények okolhatók. Ezen azonban ideje lenne túllépni! Lehet amiatt is keseregni egész életünkben, hogy másnak mennyivel könnyebb, mert a szülő segített, de ezzel nem jutunk előrébb. Ideje lenne már megérteni, hogy egyenlőség nem létezik. Valaki ide születik, valaki oda: ebből a helyzetből kell kihozni valamit és kész! Igaz az a mondat, hogy az élet nem igazságos, és ez nagyon sok embernek áldás.
Gondoljunk inkább arra, hogy ha segítség nélkül, a magunk erejéből oldottunk meg mindent, milyen büszkék lehetünk magunkra, mennyit erősödtünk és tanultunk! Erre épülhet aztán az önbizalom! Így lesz a hátrányból előny, ha nem is azonnal, de 15-20 év távlatából bizonyosan.
Bár a véleményük elsőre nyersnek hathat, azért nem lehet elvitatni a dolog valóságtartalmát. Mindenkinek van apja és anyja. Felmerül a kérdés, ők miért nem segítették ugyanígy gyereküket, ahogy egyesek? Hogy nincsenek olyan helyzetben? Akik ma egy sikeres vállalkozást adnak át gyermekeiknek, egyszer ők is a semmiből indultak. Vagy ha nem ők, akkor az ő szüleik. Akármeddig visszamehetünk az időben, az egyik szülőnek egyszer a semmiből kellett indulni!
Gondoljunk hát inkább arra, hogy mi magunk lehetünk azok, akik megteszik az első lépést, hogy a gyerekeinknek, unokáinknak már legyen mire építenie.