Akit kiskorában riogattak szellemekkel és a rossz gyerekeket elvivő zsákos bácsival, viszonylag hamar megtanulta, hogy amitől fél, az nem mindig valós. Néha nem is létezik, néha pedig sokkal kevésbé ijesztő, mint a valóságban. Az aggódás nem ér semmit.
Ugyanerre a mentalitásra van szükség az üzleti életben is. A félelem – vagy a túlzott aggodalom, vagy az önbizalom hiánya, nevezzük, ahogy akarjuk –sokszor lebénít, és meggátol olyan üzleti lépések meghozatalában, amiről tudjuk, hogy szükség lenne rájuk. Aztán már csak későn döbbenünk rá, hogy mégiscsak tennünk kellett volna, mielőtt kicsúszik a lábunk alól a talaj. Adunk néhány tippet, amivel csökkentheti a félelem eluralkodásának kockázatát, és megakadályozhatja, hogy kicsússzon a kezéből a kormány.
– Szélesítse vevői bázisát. Ne ragaszkodjon egyetlen nagy partnerhez sem kizárólagosan, mert az ő bukása automatikusan az Öné is lesz. Ha egy cégnek mindössze egy vagy két partnere van, az inkább megrendelő–beszállító kapcsolatot jelent, mint valódi kereskedő–ügyfél együttműködést. Hiába tűnik biztosnak az ügymenet, ha legbelül folyton attól rettegünk, hogy elveszítjük az egyetlen ügyfelünket.
– Koncentráljon a hosszú távú célokra. Ne az egyik napról a másikra élés foglalkoztassa: gondolja át a döntései hatását hosszabb távon, keressen példákat, amiket beemelhet az üzletmenetbe.
– Takarékoskodjon. Addig tegyen félre, amíg van miből. A gazdaság ciklikussága miatt előbb-utóbb úgyis bekövetkeznek a szűk esztendők, a kérdés csak az, mikor. Ha vannak megtakarításai, amikre nehéz időkben számíthat, a jövőtől való félelem kevésbé fogja megbénítani a gondolatait.
– Ne hagyja eluralkodni a cégben a félelmet. A szorongás nemcsak a saját gondolatait és tevékenységét bénítja meg, de hamar eluralkodik majd a kollégákon is. Az önbizalomhiány gyorsan terjed, és végül menthető cégek is menthetetlenül omlanak össze a saját félelmeik terhe alatt.
– Számoljon a veszteségekkel. A mai vevők nem lesznek automatikusan a holnap vevői is. Nyugodtan számoljon 15-20 százaléknyi lemorzsolódó vevővel évente. Ennek fényében igyekezzen aktívan új ügyfeleket találni, ne csak arra várjon, hátha befut egy-egy új arc. Keressen új vevőket kitartóan és folyamatosan, hogy mindig meglegyen a megfelelő méretű bázis.
– Ne engedje túl messzire kerülni a vevőit. Figyeljen oda az egészen apró elégedetlenségekre is, mielőtt nagyobb problémák, végül szakítás lesz belőle. Ügyeljen arra, hogy a vevő elvárásai mindig teljesüljenek. Inkább beszéljék meg idejekorán a felmerülő témákat, mint hogy váratlanul veszítse el egy fontos ügyfelét.
– Számolja ki, mennyibe kerül a félelme. Vegyen elő papírt, ceruzát, számológépet, és számolja ki, mibe kerül Önnek, ha továbbra sem küld el egy semmi hasznot nem hozó, kellemetlenkedő vevőt? Mennyibe kerül, ha a külső nyomás ellenére sem emel árat? Hogyan hat a cég teljesítményére a csökkenő morál és munkakedv?
– Ne bújjon el a megbeszélések elől. Álljon ki bátran a munkatársai elé, és beszéljék meg, mi kell ahhoz, hogy a problémák megoldódjanak, változzanak, javuljanak. Ezek a nehézségek nem fognak maguktól megoldódni. Reménykedni, hogy minden jobbra fordul, nem egy kifejezetten átgondolt stratégia.
– Lépjen ki a komfortzónájából. Persze csak ésszel. Számoljon, mielőtt kockázatot vállal, eleve bukásra ítélt üzletbe ne vágjon bele. „Vállaljon kiszámítható kockázatokat! Ez teljesen különbözik a meggondolatlanságtól” – mondta egykor nagyon bölcsen George S. Patton tábornok. Hallgasson rá!
Nyugdíj vállalkozóként? Tegyünk érte!
