A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) új javaslattal állt elő a transzferár-dokumentációs szabályok globális szintű szabványosítására, amely az érintett adózók számára egyszerűsítést és tehercsökkentést, az adóhatóságok részére pedig nagyobb átláthatóságot biztosítana. A transzferár-dokumentációs szabályok első bevezetése óta robbanásszerűen megnövekedett a globális cégcsoportokon belüli kereskedelem volumene, illetve azon államok száma is, amelyek kötelezően előírják a transzferár-dokumentáció készítési kötelezettséget.
A tervezet fő célja egyfelől az volt, hogy elindítsa a párbeszédet az egyes kormányok, illetve adózók között a nemzetközi transzferár-dokumentációs környezetről. Másrészt pedig, hogy áttekintse a jelenlegi nemzeti és nemzetközi transzferár-dokumentációs szabályozásokat, valamint az üzleti szféra és az adóhatóságok visszajelzése alapján összefoglalja a transzferár-nyilvántartásokkal kapcsolatos eddigi tapasztalatokat. A tervezet konkrét formai és tartalmi javaslatot is tesz arra vonatkozóan, hogy miként lehetne egyszerűsíteni, illetve a lehetőségekhez képest szabványosítani globális szinten a transzferár-dokumentációs kötelezettséget.
A tervezetben foglaltak alapján elmondható, hogy az érintett adózók még mindig meglehetősen nagy tehernek tartják a különböző országok transzferár-dokumentációs követelményeinek a maradéktalan betartását. Az adóhatóságok pedig hiányolják a dokumentációkból azokat az információkat, amelyek szükségesek lennének az adózók globális működésének átlátásához, ezen keresztül pedig a megfelelően alapos ellenőrzésükhöz. Ennek következményeképpen az adózók úgy látják, hogy a transzferár-dokumentáció készítési követelmény egyre inkább csupán a bírság elkerülésére szolgáló, de egyébként minden további előnyt nélkülöző eszköz. Az adóhatóságok ugyanakkor az információ óriási mennyisége miatt gyakran lényegtelenebb szempontokra koncentrálnak, a jelentős transzferárral kapcsolatos problémákat rejtő részletek pedig könnyen elkerülhetik a figyelmüket. A tervezet felveti a kérdést, hogy a transzferár-dokumentációs szabályok vajon hatékonyan szolgálják-e az eredetileg megfogalmazott célokat.
A tervezet részei
A tervezet három fő részből áll. Az első rész a nemzeti és nemzetközi szabályozást, illetve az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat tekinti át. A tervezet szerint az egyre több államban bevezetett dokumentációs előírások összetettsége és szinte követhetetlen sokfélesége mellett leginkább az tűnik szembe, hogy az egyes országok jellemzően leginkább a nemzetközi tranzakciók „belföldi lábára” fókuszálnak.
Az üzleti szféra leginkább a különböző, főleg formai jellegű nemzeti transzferár szabály miatt keletkező nagy mennyiségű többletmunkát kifogásolja. Ezen felül az is sok panaszra ad okot, hogy az előírások az adatbázis-kutatások túl gyakori újrafuttatását teszik szükségessé, illetve hogy az adóhatóságok a helyi összehasonlító adatokat is megkövetelik. Véleményük szerint a helyi adóhatóságok sokszor nem látják át teljes mértékben a cégcsoport működését, nem tudják feldolgozni a sok információt, ezért gyakran lényegtelen részletekre fókuszálnak és olyan kérdéseket tesznek fel amelyekre a nyilvántartásban általában megtalálhatóak a válaszok.
A második rész azt a kérdést feszegeti, hogy pontosan hogyan lehet meghatározni a transzferár-dokumentáció célját. Az OECD szerint igen eltérő szerepet tulajdonítanak a nyilvántartásnak a vizsgált országokban, és részben ez lehet felelős az egyes nemzeti szabályozási rendszerek között tapasztalható erős különbségekért.
A tervezet alapvetően 3 indokot azonosít, amely okot adhat egy kormánynak transzferár-dokumentációs kötelezettség előírására:
- Biztosítani az adóhatóságoknak azt az információhalmazt, amely alapján megfelelően el tudnak végezni egy előzetes kockázatelemzést arra vonatkozóan, hogy mely adózónál szükséges teljeskörű és alapos transzferár ellenőrzés;
- Biztosítani, hogy az adózók megfelelően kialakítsák, és következetesen alkalmazzák a transzferár stratégiáikat;
- Biztosítani, hogy az adóhatóságok részére elég információ álljon rendelkezésre a részletes és alapos transzferár-ellenőrzés végrehajtásához.
A harmadik részben a tervezet konkrét javaslatot tesz a globális transzferár-dokumentációs szabvány formájára és tartalmára vonatkozóan, illetve felsorolja azokat a kritikus tényezőket, amelyek még megvitatásra szorulhatnak. A javaslat alapvetően az EU kétszintű transzferár-dokumentációs rendszerét emeli ki, mint lehetséges alapot egy globális szabvány létrehozásához. Ennek megfelelően lenne egy közös nyilvántartás (az EU-s rendszerből ismert „masterfile”), amely a vállalatcsoport összes tagjára vonatkozó információt tartalmazná, illetve ehhez jönnének hozzá az országspecifikus nyilvántartások. A tervezet felvet egy olyan lehetőséget is, amely szerint a masterfile ne csak cégcsoport szinten tartalmazhasson közös adatokat (mint az EU-s rendszerben), hanem üzletág szinten is.
Az OECD a tervezet végén felsorolja azokat a még nyitott kérdéseket, amelyek jellemzően nézeteltérések tárgyát képezik, illetve jelentős potenciális hatással lehetnek a jövőbeni dokumentációs szabályok kialakítása során. Ezek között szerepel például a nyilvántartásoknak az adott állam nyelvére történő lefordítása, értékhatárok beiktatása illetve a büntetési tételek egységesítése.
