Kép:PP archív
1. Mielőtt elkezdünk tárgyalni, készítsünk világos és tömör üzleti tervet, amelyben az elkövetkező 3-5 évre tervezett kiadásokat, bevételeket, profitot láthatja a befektető. Legyünk transzparensek, de a ne teregessük ki a lapjainkat az első körben! Fontos, hogy legyen az elején egy jól összeszedett vezetői összefoglaló, ami egyben egy kedvcsináló is a vállalkozásunkhoz. (A Piac&Profit szakértőjének részletes segítségét itt találja a jó üzleti terv íráshoz.)
2. Az első néhány beszélgetés, a vállalkozás üzleti tervének megismerése után, a befektető - az esetek többségében - nyilatkozik arról, hogy lát-e fantáziát a cégben vagy sem. Amennyiben a válasza pozitív, érdemes figyelni "minden szavát" és azt is, milyen hangsúllyal mondja. Bátran kérjünk tőle magyarázatot az igenre is. Az első igen ugyanis korántsem jelenti a végső igent. Amennyiben a befektető néhány órás beszélgetés és egy excel tábla alapján megkérdezi, hova utalja a pénzt, nem ért gyanakodni. Az ideális befektetőjelölt nem dobálódzik ilyen mondatokkal és nem költi el felelőtlenül a pénzét, akármekkora összegről van is szó.
3. Az első beszélgetések során fektessük le, hogy ki mit vár a másiktól - hány éven belül hova jusson el a cég, milyen bevételeket, profitokat tartanak reálisnak a felek, ha az üzleti tervben szereplő adatok - a befektető szerint korrigálásra szorulnak. Alaposan gondoljuk át, hogy a befektető elvárásai számunkra mennyire tarthatóak. Pontosan tisztázzuk azt is, kinek milyen feladata van (akár részt vesz a napi operatív működésben a befektető, akár nem). A feladatmegosztás elhanyagolása későbbi konfliktusforrás lehet!
7. Intő jel, ha a befektető-jelölt nem kompromisszum-kész a tárgyalások alatt. Különösen legyünk óvatosak, ha az "én adom a pénzt, ezért én mondom meg mi lesz" alapállással kezel minket, leendő üzlettársait. Csak olyan partnerrel "álljunk össze", akivel azonos módon gondolkodunk arról, hogy mit jelent a tisztességes üzleti magatartás!
8. A kölcsönös bizalom nem jelenti azt, hogy elég szóban megállapodni. Épp ellenkezőleg, mindent le kell írni, pontosabban rögzíteni a társasági szerződésben, kérjük egy ügyvéd segítségét. ez esetben is figyeljünk arra, hogy a befektető mennyire hajlik arra, hogy a mi ügyvédünket, könyvelőnket összehozza a sajátjával - mindenki a saját embereiben bízik, de fontos, hogy ebben is találjuk kompromisszumot.
9. A társasági szerződés aláírását tárgyalások sora előzi meg. Legyünk óvatosak, ha arra figyelünk fel, hogy tárgyalásról tárgyalásra más-más feltételekkel, célokkal áll elő a leendő befektető. Megállapodáskor mindig a legrosszabbra kell felkészülni, vagyis arra az esetre, hogy minden kezdeti lelkesedés, "lepapírozás" és körültekintés ellenére mégsem úgy alakul az együttműködés, ahogy a felek szerettek volna. Létezik az a mondás, hogy olyan emberrel ne alakíts közös céget, akit nem hívnál meg a családodhoz vacsorázni. Lehet ezzel vitatkozni, de célszerű egy - a felek közreműködésével írásban rögzített - vételi jogot alapító szerződést aláírni a társasági szerződéssel egy időben. (Ehhez egy szerződésmintát adunk itt!)
