A visegrádi országok közül továbbra is a magyar vállalkozások alkalmazzák leginkább a halasztott fizetés módszerét: a 2012-es adatokhoz képest kismértékű emelkedés után immár a teljes külkereskedelmi és hazai céges értékesítés átlagosan 80,8 százaléka, illetve 73,6 százaléka utólagos fizetéssel bonyolódik. Mindkét átlag jelentősen a régiós (56,3 százalék belföld és 57,3 százalék export) és nyugat-európai átlag (48,1 százalék belföldi és 41,9 százalék külföldi értékesítés) felett van – mutat rá az Atradius Fizetési Szokások Barométerének legfrissebb számában, amely Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia 821 cégének vállalatközi fizetési tapasztalatait gyűjtötte össze.
Az elmúlt év során a magyar válaszadók körében átlagosan 2,2 százalékkal emelkedett a halasztott fizetéssel történő belföldi értékesítés aránya. A halasztott fizetéssel történő külföldi értékesítés viszonylag stabilan alakult, mindössze 0,5 százalékkal emelkedett 2012 óta. A hitelbe értékesítés fő célja mindkét esetben (45,6 százalék belföldi és 33,3 százalék külföldi vevők esetében) a hosszú távú kereskedelmi kapcsolat fenntartása, amely hatékonyságát – a megkérdezett cégek állítása szerint – a belföldi ügyletek egyértelműen visszaigazolták. Mivel tavaly ugyanezt az okot a válaszadók 23, illetve 26,1 százaléka jelölte meg, ezért az idei értékek 98,3 és 27,6 százalékos növekedést takarnak.
„Szemmel láthatóan a magyar vállalkozások szállítói hitellel váltották ki a rövid távú banki hiteleket, és nagy részük hajlandó jelentős kockázatokat vállalni, hogy fenntartsa működését, és ne veszítse el a meglévő vevőit. Ez a gyakorlat érthető, de ilyen magas kitettség mellett már akár egy szereplő bedőlésével is könnyedén olyan körbetartozási lánccá alakulhat, amely minden résztvevőt maga alá temet” – mutat rá az extrém mértékű szállítói hitelezés kockázataira Vanek Balázs, az Atradius Hitelbiztosító országigazgatója.
A magyar válaszadók által kibocsátott belföldi és külföldi számláik teljes értékének átlagban 24,9 százalékát és 17,8 százalékát nem fizették ki az esedékességi határidő lejártakor. Mindkét átlag a felmérés kelet-európai (29,4 százalék belföld és 21,6 százalék külföld) és nyugat-európai (30,1 százalék belföld és 28,8 százalék külföld) átlaga alatt van. A magyar vállalkozások körében átlagban a belföldi lejárt határidejű számlák 84,8 százalékát fizetik ki az esedékesség napját követő 30 napon belül, míg a külföldiek 81,2 százalékát. Mindkét szám a felmérés kelet-európai (75,2% belföld és 74,5% külföld) és nyugat-európai (67,3% belföld és 66,4% külföld) átlagánál jobb érték.
A magyar pénzügyi szolgáltató szektor válaszadóinak körülbelül 50 százaléka aggódik amiatt, hogy cash-flow problémák negatívan befolyásolják a jövedelmezőségüket ebben az évben. Méret szerinti összevetésben hasonló veszélytől tart a megkérdezett hazai nagyvállalatok 63,6 százaléka.
Az elmúlt évvel összehasonlítva pozitív változás, hogy a lejárati dátumot követő 90 napon túl meg nem fizetett számlák teljes értéke a belföldi kereskedelemben 68,3 százalékkal csökkent, ugyanakkor az ilyen exportszámlák aránya 194 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a belföldi kinnlevőségek teljes összegének 1,3 százaléka (tavaly 4,1), míg a külföldi vevők felé fennálló kinnlevőségek teljes összegének 5,0 százalékát (tavaly 1,7) nem fizették ki a határidő lejártát követő 90 napon belül sem. A kelet-európai átlag 4,3 százalék és 4,7 százalék, a nyugat-európai pedig 6,9 százalék és 6,5 százalék.
„Az adatok alapján a magyar vállalkozások egész jól boldogulnak belföldi követeléseikkel, azonban a külföldiek esetében vagy nem sikerült megfelelő követeléskezelési gyakorlatot kiépíteni, vagy nem elég körültekintően választottak üzleti partnert” – állítja Vanek Balázs.
A magyar válaszadók a belföldi vállalatközi követelések összértékének 1,7 százalékát írták le átlagosan behajthatatlan követelésként. Ez a régiós átlagnak (3,6%) csaknem a fele, és jóval alatta marad nyugat-európai átlagnak (5%) is. Az Atradius felméréséből az is látható, hogy a pénzügyi szolgáltató és a szolgáltató szektorban tapasztalható a legnagyobb arányú behajthatatlan belföldi kinnlevőség (3-3 százalék). Szintén a szolgáltató szektor jelezte a legnagyobb arányú külföldi behajthatatlan követelést (2,2%). Üzletméret szerint a behajthatatlan belföldi kinnlevőségek legmagasabb arányát a mikrovállalkozások és a közepes méretű cégek észlelték (mindegyiknél 1,8%).
A behajthatatlan külföldi követelések átlagos aránya 0,5% volt a külföldi követelések teljes értékén belül. Ez az átlag jóval a kelet-európai (2,6%) és nyugat-európai (4,7%) átlag alatt van. A válaszadók fele szerint ez főként annak tudható be, hogy a vevő csődbe ment, vagy kivonult az üzletből. A válaszadók 33%-a pedig azt mondta, hogy a vevő nem volt utolérhető. Ha ezeket az arányokat szembeállítjuk a 90 napon túl lejárt belföldi (1,3%) és külföldi (5,0%) kinnlevőségek átlagos arányával, arra a következtetésre jutunk, hogy a régóta lejárt külföldi kinnlevőségek behajtása nagyobb valószínűséggel jár sikerrel, mint a belföldieké.
