Kevesebb pénzt vihetnek haza a nők a Randstad Workmonitor legfrissebb eredményei szerint: négyből egy munkavállaló – elsősorban a hölgyek – úgy látják, hogy még az azonos pozícióban lévő női és férfi kollégák bére sincs egyensúlyban. A gyakorlat is ezt igazolja: a Világgazdasági Fórum 2015 év végi adatai szerint az Európai Unióban a nők jövedelme 16 százalékkal marad el a férfiakétól, míg Magyarországon ennél is nagyobb, 18,4 százalék a bérkülönbség. „A bérolló a vezető pozíciókban, felsőfokú végzettségűek esetében még ennél is magasabb” – mutatott rá Szokody Ágnes, a Randstad Hungary marketingmenedzsere.

Az Európai Unió ugyan kiemelt feladatának tekinti a nemek közti esélyegyenlőség biztosítását, a társadalmi berögződések azonban meggátolják azt. „A családban a háztartás vezetése és a gyereknevelés hagyományosan még mindig a nő dolga, ami nem támogatja a karrierépítést – jegyezte meg a Randstad szakértője. – A szülés idejére ráadásul az anyák kiesnek a munkaerőpiacról, a visszatérést pedig megnehezíti, hogy kevés rugalmas lehetőség érhető el.”

A férfiak megugorják, a nők megmásszák a ranglétrát?

A különbségek nemcsak a fizetés terén mutatkoznak meg a Randstad Workmonitor szerint: minden második magyar munkavállaló gondolja úgy, hogy jelentkezéskor vagy előléptetéskor is a férfiaknak kedveznek a munkaadók. „Sajnos ezzel nagyon elmaradunk a globális átlagtól, a csehek mellett nálunk vannak legnehezebb helyzetben a női munkavállalók – tette hozzá Szokody Ágnes. – A hölgyek ráadásul még egyenlőtlenebbnek látják a saját lehetőségeiket: tízből hatan vélik úgy, hogy hátrányból indulnak egy pozíció megpályázásakor, illetve kinevezés esetén.”

Tényleg még mindig ezt akarjuk?
Kép: Flickr

Az Ipsos korábbi kutatása viszont azt mutatja, talán lassanként van némi változás. A kutatás szerint korcsoportos bontásban a 35 év alattiak körében érzik legtöbben (58%) úgy, hogy azonos esélyekkel indulnak. Az sem mindegy, hogy milyen szinten próbálkozik valaki, a kutatás eredményei szerint a legjobban élők 77 százaléka nem érzi, hogy hátrányban lenne.

– Magyarországon az a felfogás, hogy ha már muszáj beengedni egy nőt a vezetőségbe, legalább csinos legyen. Amikor egy női vezetővel készül riport, szinte mindig felmerülnek a női szerepkörrel – háztartással, családdal – kapcsolatos kérdések, míg a férfiak esetében soha nem kérdezik meg, hogy be tud-e verni egy szöget, vagy ő vágja-e a füvet. Ha egy nő inkompetens, általában a nőket értékeljük le, míg ha egy férfi bizonyul rossz vezetőnek, akkor csak a konkrét személyt éri bírálat – mondja dr. Valló Ágnes életmódtanácsadó, terapeuta , a Menedzsernők, menedzserfeleségek című könyv társszerzője.

A beosztottak férfi vezetőre vágynak

Tízből kilenc munkavállaló jobban szeret vegyes összetételű csapatban dolgozni, sőt, úgy gondolják, hogy sokkal jobb eredményeket is tudnak elérni így. „Mindössze négyből egy válaszadó szeretne csak férfiakkal, illetve nőkkel dolgozni, ráadásul a nők azok, akik még inkább ódzkodnak egy tisztán hölgyekből álló csapattól” – emelte ki Szokody Ágnes. Azt ugyanakkor kifejezetten nem szeretjük, ha csupán a sokszínűség fenntartása miatt kedveznek az egyik nem képviselőinek.

Vagyis elvileg a többség hiszi: a képesség és a tehetség számít, nem a nem. Ezt az Ipsos kutatása is megerősíti, ahol a nemzetközi átlag szerint közel 90 százaléknyian osztják ezt az álláspontot nemtől, életkortól, anyagi helyzettől, családi állapottól és végzettségtől függetlenül. A nemzetek közül a svédek emelkednek ki, náluk mérték a legmagasabb értéket, ami 97 százalék. Hazánkban a férfiak 80 százaléka szerint a képesség dönt, s nem az, hogy férfi-e vagy nő a munkavállaló, míg a nők 86 százaléka állította ezt.

Ennek ellenére a nők további falakba ütköznek, ha vezetői szerepbe kerülnek. Háromból két válaszadó – még a hölgyek közül is – inkább férfit választana közvetlen főnökének, és mindössze egy dolgozna szívesebben női irányítás mellett a Randstad-kutatás szerint. „Ez sajnos nem sokat változott az elmúlt években: 3 évvel ezelőtt is minden második válaszadó egyértelműen férfi felettesre voksolt, és csupán minden ötödik beosztott örült volna jobban egy hölgynek” – ismertette a szakértő.

A gyakorlat is ennek megfelelően alakul: a munkavállalók kétharmada mondta el, hogy a közvetlen főnöke férfi. Ez a tendencia világszinten igaz: a legkevesebb női felettest Japánban, Görögországban és Hollandiában találjuk, és mindössze a svédeknél, norvégoknál és kanadaiaknál közel fele-fele az arány. Számos sztereotípia létezik, amely a nők és a vezetői szerep összeférhetetlenségéről szól. Valójában, ha jobban megnézzük ezeket a negatívnak vélt tulajdonságokat, vezetői erényeket találunk.

Pedig a női vezetők nem annyira impulzívak, hosszabb távra terveznek, jobban becsülik munkatársaikat, összességében megbízhatóbbnak tűnnek a női cégvezetők, illetve azok a cégek, ahol a felsővezetésnek van női tagja is. „Ennek ellenére csökken a nők szerepe a cégvilágban” – mondja Pertics Richárd, a céginformációs adatokkal foglalkozó Opten igazgatója. A cégstatisztika szerint a tisztán férfi menedzsmenttel, illetve tulajdonosi körrel rendelkező vállalkozások 10 százalékkal rosszabb kockázati besorolást érnek el, mint azok, amelyek vezetésében egy vagy több nő is található. A nők megbízhatóságát mutatja az is, hogy a jelenleg működő női érdekeltségű cégek átlagéletkora 12 év, míg tisztán férfi kapcsolatrendszer esetén csak 8 év az átlagos cégéletkor.

– Sokkal inkább a világnak van szüksége a női vezetőre, semmint a nőknek erre a státuszra. Nem vágynak a hatalomra, fontosabb számukra, hogy szeretve legyenek, és hasznosnak érezzék magukat. Nem vonzó számukra a vezetéssel járó adminisztráció, sokkal inkább az alkotó, közvetlen visszajelzést adó munkát keresik – mutat rá Valló, aki szerint a változáshoz fontos lenne, hogy látható, érezhető életpályaminták legyenek a nők előtt.