2009-es kibocsátása után még legalább két évnek kellett eltelnie, hogy az első kriptovaluta, a bitcoin paritásba kerüljön a dollárral. A következő években kisebb-nagyobb ugrásokkal és visszaesésekkel tarkítva értéke elérte, majd meghaladta az 1 000 dollárt, 2017-ben pedig újabb lendületes emelkedésbe kezdett, decemberben árfolyama kevés híján elérte a 18 000 dollárt, majd hektikusan alakult 2018 elején. A készpénz tulajdonságaival rendelkező kriptovaluták anonim használata az előnyök mellett kockázatot is rejthet. Ilyenek például a hekkertámadások a kereskedelmi platformok ellen, kriptovaluta-lopás, a szélsőséges volatilitás, a pénzvisszafizetési-garancia hiánya, illetve fennállhat annak is a kockázata, hogy egyes országok betiltják a kriptovaluta használatát. Továbbá éppen az anonimitás és az ellenőrzés hiánya vonzóvá teheti az eszközt illegális tevékenységek esetében – hívta fel a figyelmet Kiss Helga, az RSM Hungary szenior adómenedzsere legfrissebb blogbejegyzésében.
Egyet rögtön az elején szükséges leszögezni, a bitcoin vagy más kriptovaluta (a bitcoin mellett a legismertebbek az ether és a ripple) sehol sem minősül törvényes fizetőeszköznek és a biztonságos használatnak jelenleg a rendszer működésének jogi szabályozatlansága, központi ellenőrizhetetlensége szab gátat. A felhasználók és elfogadóhelyek számának exponenciális növekedését látva azonban elkerülhetetlennek látszik a mielőbbi szabályozás. Magyarországon az MNB, mint pénzügyi felügyeleti szerv már több ízben adott ki figyelmeztetést. Felhívta a figyelmet arra, hogy mivel a kriptovalutáknak nincs kibocsátója, nem tartoznak egyetlen ország hatóságának, jegybankjának felügyelete alá sem és nincsenek megfelelő felelősségi, garanciális, kárviselési szabályok, a fogyasztóknak fokozott óvatossággal kell eljárniuk ezek használatakor.
Az EU Bizottsága is foglalkozik a kérdéssel, a tavaly kezdeményezett nyilvános FinTech konzultáció részét képezi a fizetésre használható virtuális eszközök témája is, a szabályozás megoldandó kérdései közt pedig szerepel például a pénzmosási szabályok alkalmazásának az igénye a kriptovalutákkal történő tranzakciók során.
És akkor hogyan adózzunk a kriptovaluták után?
Főszabály szerint a magánszemély minden jövedelme adóköteles, illetve társaságok esetében a gazdasági tevékenység eredménye után adózni kell, továbbá az új Art. szerint az adókötelezettséget nem befolyásolja, ha a magatartás törvényi rendelkezésbe ütközik, vagy sérti a jó erkölcsöt, tehát általánosságban elmondható, hogy adózni márpedig kell a kriptovaluták után is. Természetesen a szakma képviselői le tudják vezetni a hatályos szabályok alapján az adókötelezettséget mind a magánszemélyek mind a társaságok esetén, azonban speciális szabályozás hiányában a megoldás korántsem tekinthető kielégítőnek az adózók szemszögéből.
- bányászattal,
- termék,vagy szolgáltatás ellenértékeként,
- kriptovaluta-tőzsdén, ICO útján, stb.
Magánszemélyek adózása
Magánszemélyek esetében a bitcoinbányászat bitcoinban kapott ellenértéke (a tevékenységet magánszemélyként, és nem egyéni vállalkozás keretében végzik),önálló tevékenységből származó bevételnek tekinthető, amelyre 10 százalékos költséglevonási hányad alkalmazható. Ebben az esetben a bevétel 90 százalékára kell szja-t (15 százalék) és eho-t (19,5 százalék) fizetni.
A bitcoinbefektetésünk árfolyamnyeresége a szabályozás hiánya miatt azonban már csak egyéb jövedelemként lenne adóztatható, amely szintén 15 százalék szja- és 19,5 százalék ehoterhet jelentene a konzervatív megközelítés alapján, csakúgy, mint a bitcoin kriptovaluta-tőzsdei ügyletek kapcsán szerzett bevételünk.
Gazdálkodó szervezetek adózása
Gazdálkodó szervezetek esetében a kriptovaluta – egyes értelmezések szerint – követelésként fogható fel, így mind a számviteli törvény, mind pedig a társasági adó törvény követelések értékelésére és elszámolására, valamint a kapcsolódó adóalap-korrekciós tételekre vonatkozó szabályait (pl. értékvesztéshez és követelés-elengedéshez kapcsolódó adóalap-módosítás) lenne szükséges alkalmazni. Ez a minősítés véleményünk szerint megkérdőjelezhető, legalábbis a bitcoin esetében, ahol nem meghatározható vagy nem ismert az adós (kibocsátó) személye.
Továbbá, egy kriptovaluták kapcsán született EB-ítélet szerint, amennyiben a bitcoinnak nincs más célja, mint hogy fizetőeszközként használják és azt a felek alternatív fizetőeszközként elfogadják, a bitcoin-ügylet pénzügyi ügyletnek minősül, így annak váltása áfamentes tevékenység. Véleményünk szerint az EB értelmezése indirekt módon azt is magában foglalja, hogy a bitcoin funkcióját tekintve olyan nagyfokú hasonlóságot mutat a hagyományos pénzeszközökkel, hogy azt áfa szempontból indokolt lehet kvázi pénzeszközként minősíteni. A magyar adózók szemszögéből az a nagy kérdés, hogy az EB ezen úttörő megközelítése megállja-e a helyét egyéb adónemek, illetve a számviteli kezelés vonatkozásában is.
A kriptovaluták kapcsán publikus adóhatósági tájékoztató nem készült, így jelenleg egyedi, nem kötelező érvényű állásfoglalás iránti kérelmek segítségével menedzselhetjük a kapcsolódó adókockázatokat érintettségünk esetén, ez azonban nem jelent rendszerszinten következetés és előremutató megoldást.
Tekintettel arra, hogy nemcsak általános jogi, de adójogi szabályozatlanság is övezi a kriptovalutákat, számos kérdés nyitott. Miként minősítené az adóhatóság, ha egy magyar társaság pl. kriptovalutára kívánna árfolyam-különbözetet elszámolni, bitcoinból akarna osztalékot fizetni vagy éppen tőkét emelni? Mennyi a valószínűsége annak, hogy az adóhatóság egy adóellenőrzés során eljut addig, hogy valamely adózó bitcoin-tevékenységgel kapcsolatos gyakorlatát beazonosítsa, ellenőrizze, minősítse, illetve ahhoz jogkövetkezményeket fűzzön?
Ezek már most is valós kérdések, így lehetőleg a szabályozási igénynek engedve rövidesen kialakítható lesz egy minden szereplő számára elfogadható, koherens szabályrendszer a kriptovalutákkal végzett tevékenységeket illetően.
