Különös jelenségre lettek figyelmesek egy „kritikus szektorban” (nevezzük infrastruktúra fejlesztőnek) tevékenykedő amerikai cég informatikusai. Szinte minden nap egy külső felhasználó lépett be a rendszerükbe, minden gond nélkül keresztülhaladt a kétlépcsős biztonsági rendszeren, majd lázas tevékenységbe fogott a cég belső hálózatán. Mint kiderült, a cég egyik saját szoftver fejlesztőjének jelszavát és felhasználónevét használta, és a cég zavarát csak fokozta, hogy a kolléga közben nyugodtan ült az irodai számítógépénél és bőszen dolgozott.
A kolléga ráadásul kiváló szakember hírében állt, mint a cég egyik legjobb fejlesztője, rendre komoly dicséreteket aratva le az éves vezetői értékeléseken, egy csendes, jólszituált családapa. A rendszerüzemeltetők először arra gyanakodtak, hogy a feltörték adatait és egy kalóz jutott be az érzékeny céges adatokat, dokumentumokat, tervrajzokat tartalmazó belső céges hálózatra. ez azonban nem magyarázta meg, hogy jutott hozzá a hetente változó jelszóhoz, ahhoz a komplikált kódsorozathoz, amellyel külső felhasználóként becsatlakozhatott a cég hálózatára. A szakemberek komoly összeesküvést, komplikált ipari kémkedési esetet sejtettek a háttérben, egy olyan kémprogramot kerestek, amely az aktuális belépési kódokat eljuttatja a kiberbűnözőnek.
Azonban amikor megvizsgálták a kolléga számítógépét is, a korábban törölt memóriából rekonstruálni tudtak több száz számlát, amelyet egy IT-tanácsadással foglalkozó kínai cég állított ki a kolléga nevére. Ekkor már azt is megvizsgálták, hogy mivel töltötte a programozó a munkaidejét. Mint kiderült, a délelőttjeit főleg kiscicás videók nézésével ütötte, el, majd megebédelt, ezután következett egy kis online vásárlás az Ebay-en, egy látogatás a Facebook és a LinkedIn profilon, majd egy gyors összefoglaló a vezetőségnek a napi teljesítményről emailben, csak munkával nem töltött el egyetlen percet sem az informatikus.
Kis nyomozás azt is kiderítette, hogy az alkalmazott mellékállásokat is „vállalt”, amelyeket azonnal továbbított is bevált kínai partnerének. Évente mintegy 50 ezer dollár értékben rendelt meg programozói, szoftverfejlesztési munkákat, miközben ő maga több százezer dollárt vágott zsebre. Természetesen nem tarthatta meg az állását. Az outsourcing tehát nem csak a cégek kiváltsága, a munkavállalók is nagyban űzhetik. Amíg a munkaadójuk rá nem jön.
Outsourcing: megéri?
A tárgyalt esetben nem a munka kiszervezése jelentett problémát - annak minőségével és árával nem sok baj lehetett, hiszen sorozatos dicséretekben részesült a munkavállaló, - hanem a céges infoirmatikai biztonsági szabályok súlyos megsértése miatt. A biztonsági kockázatokról itt olvashat bővebben. Pedig a kiszervezés rendkívül hatékony – már ha nem egy munkavállaló veszélyezteti így egy cég biztonságát. A versenyképesség fenntartásának ma elengedhetetlen feltétele a hatékonyság, a rugalmasság, a megbízhatóság és a profitabilitás javítása. Az outsourcing (kiszervezett szolgáltatások) megoldások segítségével egyre több vállalat éri el, hogy a bizonytalan, változó piaci környezetben is biztosítsa kiszámítható, nyereséges működését. (Jó példa lehet kisebb cégek számára a nyomtatási szolgáltatások kiszervezése.) Az outsourcing alapelve világos: a vállalat csak a profiljába vágó legfontosabb tevékenységeket végezze el, minden mást külső cégekre bízhat. A kiszervezés a dolgozói bérek megtakarításán túl is költségcsökkenést jelent, ezenkívül a nagyobb technológiai beruházások, a szoftverek és azok rendszeres frissítésének díját is megtakaríthatják a vállalatok.