Megszűnik a magánéletünk?

2018. október 14. vasárnap - 07:30 / Kriston László
  •    

Nem a vonalkód lesz a közeljövő gazdaságának legmeghatározóbb információja, hanem a külső megjelenés, amit vizuális szoftverek értelmeznek. Az alakfelismerő szoftverek révén gyorsul a termékazonosítás, a logisztika, az e-kereskedelem, főleg hogy ezeket a programokat az okostelefon-kamerák és a köztéri kamerák képi információi hajtják. Emiatt aztán az intimszféránknak is lőttek. Már a ruhánk alapján képesek lesznek minket felismerni a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás rendszerei.

Nincs kétség afelől, hogy a következő évtized gazdasági és társadalmi fejlődése ezen technológiai képességek és kapacitások mentén fog történni:

  • gépi felismerés (hang-, alak-, arcfelismerés stb.)
  • gépi tanulás
  • mesterséges intelligencia
  • automatizáció

Ezek együtt új adattömegeket képeznek, és azokat elemzik, egymás között megosztják (a szenzorok, robotok és számítógépek közötti kommunikációra alapul a dolgok internete), s ezzel új üzleti lehetőségeket teremtenek, valamint átalakítják az emberi életvitelt és a céges üzletmenetet. Emlékszünk még arra, amikor az internetpenetráció lassacskán nőtt a lakosság körében?

Egy idő után mindenki tudta, ha nincs internete, akkor nemcsak a jövőből, de a jelenből is kimarad.

Egy algoritmusnak nincsenek megérzései
A mesterséges intelligenciát tekintik az elkövetkező évek egyik legfontosabb technológiai változást kiváltó forradalmi újításának. Azt azonban kevesen tudnák elmagyarázni, hogy mit is nevezünk mesterséges intelligenciának és még kevesebben tudják, hogy az ezzel kapcsolatos kutatások már csaknem hat évtizede zajlanak. Akkor miért most válik fontossá ez a kérdéskör, hogy világszerte komoly összegeket fektetnek bele a cégek a kutatásba? Gulyás László mesterséges intelligencia szakértővel beszélgettünk az MI múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

Még nem igazán tudatosult a lakosságban és az üzleti szektorban, de most is hasonló átalakulást élünk át. A mesterséges intelligencia versenyelőnyt jelent, gyorsabb és hatékony működést nemcsak az üzleti szektor, de a kormányzati és civil szféra számára is. A davosi Világgazdasági Fórum év közbeni haknikonferenciái egyikén, amit a kínai Tiencsinben rendeztek és Li Ko-Csiang miniszterelnök nyitott meg, természetesen kiemelt téma volt a mesterséges intelligencia (MI, angolul: artificial intelligence, AI).

Az üzleti életben a diskurzus már nem arról szól, hogy megmagyarázzák az MI-t, hanem hogy eldöntsék, vajon itt arról van-e szó, a különböző szektorok egyszerűen integrálják a mesterséges intelligenciát, s ettől hosszabb lesz az élvonalbeli cégek uralkodása, vagy az MI diszruptív technológiaként fenekestül felfordítja az iparágakat, és megdönti a fősodorbeli márkák pozícióit. Nincs egyértelmű verdikt, de gyanítható, hogy az utóbbi felé hajlik a mérleg nyelve.

Forrás: BudapestLAB

Fotó: BudapestLAB

Országok is lemaradhatnak

Az világos, hogy bővül és erősödik azon cégek köre, melyek eltökélték, haszonélvezői és új megoldások nyújtásával pionírjai lesznek a mesterséges intelligencia térhódításának. Azok a cégek, melyeknek lövése sincs, hogyan segítheti az automatizáció és a mesterséges intelligencia a saját üzleti folyamatait, azokat ki fogják szorítani a gyorsabb, lendületesebb, karcsúbb okos vállalatok, melyek létszáma exponenciálisan nő majd.

Kialakulhat a „haszontalanok osztálya”?
Ha a gépek kiszorítják az emberi munkaerőt, az üzleti és állami döntéshozóknak már nem áll érdekükben a haszontalan humántőkébe fektetni, ezért leépítik a jóléti szolgáltatásokat, tömegeket taszítva nyomorba – figyelmeztet a Yuval Noah Harari, a Homo Deus szerzője. Azonban nem szükségszerű, hogy tényleg „haszontalanná” váljon az, aki a robotok miatt nem talál munkát.

Fennáll a veszély, hogy kétsebességű világ jön létre, mind nemzetgazdasági, mind üzleti értelemben. Azok az országok és szektorok, melyek adaptálják folyamataikba az automatizáció és a mesterséges intelligencia erényeit, az MI-szupersztráda belső sávjában süvítenek majd, azok az államok és cégek, melyek nem, marginalizálódnak, elszigetelődnek.

Felismerő szoftverek diktatúrája?

A tiencsini konferencián egy élelmiszeripari multi technológiai igazgatója is felszólalt, aki felelevenítette látogatását a Hongkonghoz közeli Shendzsenben, Kína egyik hatalmas iparvárosában és logisztikai központjában, ahol elvitték egy textilfelismerő szoftverrel foglalkozó céghez. A cég innovációja egy platform, ami bármilyen ruhaanyagot felismer akár egy okostelefonnal készített fotó alapján is. (Valószínűleg olyan élességű a kép, hogy a gép felismeri a kelme szálait, a szövését, a textúráját.) A szoftver ennek alapján ajánlást is ad a fogyasztónak, hogy milyen ruhát, illetve anyagot vásároljon.

Ez eddig jópofa. De itt jön a baljós csavar. A cég nem ebből él meg, hanem abból, hogy rendelkezik a város polgárainak személyi igazolványában szereplő fotókkal, valamint a városi térfigyelő kamerák által rögzített vizuális anyaggal. Vagyis a vállalkozás főprofilja nem más, mint az embermegfigyelés. Arról nem esett szó, hogy kik a kliensek, a megrendelők. Csak az önkormányzat, a rendőrség vagy esetleg magáncégek és magánszemélyek is? A szoftverjük tehát arcot, bőrt, arcformát, testalkatot is felismer. Következő lépés lehet, ha a szoftver figyeli az egyén testmozgását, és a mozdulatai alapján képes beazonosítani őt.

Mérő László: egy gép nem mondhat nemet
Melyik ajtón jönnek be a robotok? Örömmel fogadjuk őket vagy inkább rájuk csapnánk az ajtót? A mesterséges intelligencia megjelenése számos kérdést vet fel, melyekre a Zukunft Personal Hungary előadójával, Mérő László matematikussal, publicistával és mesterséges intelligencia-kutatóval kerestük a választ, és beszélgettünk robotizációról, kilátásainkról, kreativitásról és egy kicsit a megfoghatón túl a szerencséről is.

A Facebook arcfelismerő szoftvere – sőt más cégek arckifejezést, érzelmeket kikövetkeztető – programjai szintén magánéletünk, pontosabban intimszféránk vészes csökkenéséről tanúskodnak. Amint kilépünk otthonunkból, „közszereplők” leszünk, a tömegben eddig megszokott anonimitásunknak, arctalanságunknak, személytelenségünknek vége. De még az otthoni magánélet érintetlensége sem szent, ha a meghekkelt webkamerák vagy virtuális asszisztensek rögzítik életünk pillanatait a lakásunkban, vagy ha drón száll el az ablakunk előtt, a kertünk felett, éppen működő kamerával, ott sem marad semmi titok. (Mark Zuckerberg például letakarja webkameráját.)

Gyorsuló termékfelismerés

A kereskedelem által mozgatott terméktömegek mind vonalkódszkennelést igényelnek, gyakran manuális kezeléssel. Ez azonban a raktárakban történik, szakemberek végzik. De hogyan azonosítsuk be a vásárló igényeit? Annak a vevőnek az óhaját, aki nem tudja elmagyarázni, mit is akar pontosan, de lelki szemei előtt látja, hogy mire gondol?

Az Amazon kiválasztott „rezidens vállalkozója” Jason Crain, aki létrehozta a látványfelismerő technológia egyik startupját: a Partpic nevű cég mely lehetővé tette, hogy a vevők okostelójukkal lefényképezzék azt az alkatrészt, ami elromlott valamilyen készülékükben, s ez alapján rendeljék újra azt.

fotó: Flickr/Isriya Paireepairit

Fotó: Flickr/Isriya Paireepairit

A szoftver ugyanis a betáplált tudás alapján meg tudja különböztetni a különféle szögeket, csavarokat, csapszegeket. Ezt egy laikus aligha tudja elmagyarázni telefonon a barkácsbolt eladójának, amikor betelefonál, hogy megkérdezze, van-e olyan eszköze, amit ő keres.

Főleg a céges ügyfeleknél égetően sürgős egy-egy meghibásodott alkatrész pótlása, mivel a bekrepált gép leállítja a termelést, idő, munkaerő és termelés esik ki, ami súlyos pénzekben mérhető veszteség.

Egyszerűen csak fogjuk az árut és kisétálunk vele
San Francisco legújabb élelmiszer boltjában ki lehet választani az árut, azután egyszerűen kisétálni vele. Se kassza, sem ellenőrzés – mindent elvégez a mesterséges intelligencia.

Az Amazon fejesei azonnal felismerték a látványfelismerő technológiák fontosságát, s Crain megoldását integrálni kezdték az Amazon saját termékkatalogizáló és -szortírozó folyamataiba, ahogy vizuális adatbázisba csoportosítják az árucikkeket. Már több, tízmillió termék fordult meg e technológia „kezei” között.

Ezt a hogy-is-hívjákot keresem, vágod?

Egyébként Crain a Shazamtól érkezett, ami a világ legnagyobb dalfelismerő szolgáltatása, aminek létét nyilvánvalóan hangfelismerő szoftver tette lehetővé. A mesterséges intelligencia többek között úgy fogja megkönnyíteni az életünket, hogy egyszerűen lefotózzuk azt a terméket, amit keresünk, és a szoftver beazonosítja, mi is az. Nem kell a megnevezésével, az elmagyarázásával és a webshopon a kikeresésével bajlódnunk.

A gép elvégzi helyettünk. Nincs messze az nap, amikor mindent így lehet megrendelni az Amazonon. A következő állomás természetesen a gépi termékajánlás a beérkezett fotók alapján. Steve Jobs aligha gondolta, hogy azzal, hogy kamerát helyezett az iPhone-ba, azzal nemcsak a családi videók kreálását, az emberi élet dokumentálását és a netes videomegosztást segíti elő, hanem a logisztikát és a kereskedelmet is felgyorsítja. Meg a kémkedést.

(Business Insider Australia)

Garantált alapjövedelemmel az MI ellen?
A tiandzsini konferencián John Hawksworth, a PwC angliai vállalatának főközgazdásza ismertette az automatizáció makroökonómiai szcenárióját, vagyis mi történik világszinten, ha elterjed a technológia. Őt is meglepte, hogy a forgatókönyv nem annyira lelombozó, mint gondolta. Kína GDP-jéből 20 százalékot hasíthat ki a következő két évtizedben az ipar 4.0-nak köszönhetően, ha az ázsiai ország válik az önvezető autók, a drónok és a robotok első számú gyártójává. Habár arról nem beszélt, hogy a megtermelt gazdasági értéket robotok és szoftverek állítják majd elő automatizált gyárakban, nem emberek.
Ha csak a termékfelismerő szoftvereknél maradunk: gondoljunk bele, hány millió termékmozgató, raktáros állást érint ez a technológia. Raktárosok, gyári rakodók (tíz)millióinak a munkája válik könnyebbé, s egy nap talán feleslegessé is, főleg ha az emberformájú robotok is besegítenek a pakolásban, s “szemükben” termékfelismerő szoftverrel ellátott kamera működik.
Ezzel felmerül a lehetőség, hogy több százmillió ember szegénységből kiemelése válik lehetetlenné, ha a robotok elveszik a munkások melóját a multik ellátási láncában kulcsfontosságú szerepet játszó országokban, mint például Kína és India.
Az univerzális alapjövedelemről a Piac & Profit hasábjain is foglalkoztunk már, de akkor még hiányzott a témát övező szakmai diskurzusból az az érv, ami most már elhangzik: Kína esetében például megoldhatatlan, hogy 1,4 milliárd embernek alapjövedelmet folyósítson az állam. Ezt maga Hawksworth jelentette ki.
Azt már nem vetik fel elemzők, hogy akár tömeges elvándorlás is lehet a dologból, ha a kínai népnek nincs munkája. Esetleg nemzetközi koordináció kellene, valamiféle robotadó, amit a fejlett országok részben a harmadik világ országaiba utalnának át, amiért ott munkanélkülivé váltak nagy tömegek.

Feliratkozom a(z) Info & tech téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor