A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) feltételezi, hogy a hőstressz világszerte 2,2 szzázalékkal csökkenti a potenciális munkaidőt, ez körülbelül 80 millió teljes munkaidős munkahelynek felel meg. Egy másik tanulmány, a „Lancet Countdown” a 2022-es évről arra a következtetésre jutott, hogy 2021-ben mintegy 470 milliárd potenciális munkaóra esett ki a hőség miatt – ez 37 százalékos növekedést mutat a 1990 és 1999 között mért éves átlaghoz képest. Érdekesség, hogy ez személyekre lebontva átlagosan 139 kiesett munkaórát jelent. A Word Economic Forum (WEF) és az Allianz 2025 januárjában készült közös tanulmánya szintén azt fogalmazza meg, hogy a szélsőséges hőség rövid időn belül a legköltségesebb éghajlati kockázattá válik: a hőhullámok 2035-ig várhatóan évi 2,4 billió USA dollárnyi termelékenységcsökkenést okoznak.
A felkészülés és a megelőzés kulcsfontosságú
Míg a termelésre, a feldolgozóiparra és a szolgáltatási ágazatra a hőhullámok csak átmenetileg hatnak, és az okozott kiesés után részleges helyreállás valószínűsíthető, addig a mezőgazdaságban és egyes infrastrukturális ágazatokban folyamatos veszteségeket generálnak. Jó hír azonban, hogy a hőhullámokra mind fizikailag, mind gazdaságilag fel lehet készülni, mivel sok más természeti veszéllyel ellentétben, kiszámíthatóak.
Rövid távon hatékonyak a figyelmeztető és megelőző intézkedések. Ezeket azonban ki kell egészíteni hosszabb távú strukturális alkalmazkodási megoldásokkal, amelyek felkészíthetik a városokat az éghajlatváltozásra (pl. városi zöldítés). A munkahelyeket hozzá lehet igazítani a megnövekedett hőterheléshez. Az olyan stratégiák, mint a munkaidő-beosztás optimalizálása, a kora reggeli vagy esti órákban történő munkavégzés és a passzív hűtési mechanizmusok mind ígéretes lehetőségek.
