A vállalkozói lét alapjaiban különbözik a munkavállalói élettől. A mindenki számára nyilvánvaló jogi, munkaköri, időszervezési kérdések mellett lelki értelemben is. Más életmódot jelent, másféle gondolkozást és személyiséget kíván. (Néhány legendás vezető vall magáról itt.)
Viszonyulás a szabályokhoz
Már viszonylag korán látszik, hogy valakire inkább a vállalkozói szemlélet, vagy az alkalmazotti típusú működés jellemző-e inkább. A vállalkozói típusok amellett, hogy szívesen és könnyebben hoznak döntést, és vállalják a felelősséget, a változást általában nem stresszként, hanem kihívásként élik meg, élvezetüket lelik benne, mint ahogyan a stratégiaalkotásban és a szervezésben is. Az inkább az alkalmazotti típusba sorolhatók viszont a jól körülhatárolható feladatokat, a rendet és a rendszerességet részesítik előnyben. Bár egy igazán jó alkalmazott is felelősséget érez a cégért, amelynek dolgozik, a vállalkozónak nincs választása, minden felelősséget vállalnia kell. (A vezetés nem pusztán a rendelkezésre álló erőforrások eredményes felhasználását és beosztását jelenti, hanem az emberek és a szervezet kultúrájának megfelelő mederben tartását is. Vagyis menedzsmentet és "lídersipet". A személyiségek egymásnak feszülése, a legváltozatosabb helyzetek megfelelő kezelése miatt ez legalább olyan nehéz.)
A menedzser: a gyakorlatias. Ő a rend, a rendszer, a tervezés és a kiszámíthatóság. A múltban él, rend után vágyakozik, ragaszkodik a változatlansághoz. A lehetőség helyett a problémára koncentrál.
A szakember: aki megcsinálja a dolgokat. A jelenben él. Elmélet helyett a módszertant, stratégia helyett a taktikát részesíti előnyben.
Ahhoz, hogy valaki valami újat és egyedit tudjon létrehozni, vágynia kell a meglévő keretek áttörésére. A két típus közötti fő különbség a szabályokhoz való viszonyulásban van. A vállalkozói alkat megnyilvánulásának kiváló példájaként tekintenek Steve Jobsra, az Apple nemrég elhunyt alapítójára vagy épp Mark Zucherbergre, a Facebook kitalálójára - mindketten kimaradtak az egyetemről. Ezt megerősíti egy friss hazai kutatás is. Szalai Erzsébet Koordinátákon kívül című, 2011-es kötetében számos, az iskolában lázadónak elkönyvelt fiatal vállalkozó szerepel. A szociológus azonban hangsúlyozza: nem világnézeti kérdésekről, inkább a merev keretek elutasításáról van szó, valamint egy erős, mindent átható bizonyítási kényszerről. A vállalkozói típust alapvetően a siker vágya hajtja, szemben az alkalmazottal, aki a kudarc elkerülését tartja szem előtt.
A vállalkozás jövője szempontjából fontos személyiségtényező, hogy valakiben a külső vagy a belső kontrollhit-e az erősebb - magyarázza Visnyei Renáta pszichológus. Utóbbi személy úgy értékeli, hogy élete eseményeit ő irányítja, míg az előbbi a környezet eseményeit tekinti fontos befolyásoló tényezőnek. Elengedhetetlen a jó stressztűrő képesség és az önbizalom is, vagy legalábbis a magabiztos kommunikáció és megjelenés.
Gúzsba köt a szabadság
A Vállalkozó - nagy V-vel - magányos hős, de nevezhető keljfeljancsinak is, aki leküzdhetetlennek tűnő akadályokon jut át magát nem kímélve, hogy megvalósítsa élete álmát. Michael Gerber, a Vállalkozás mítosza című könyvében viszont azt hangsúlyozza, a lehető legnagyobb tévedés azt feltételezni, hogy csak a vállalkozói típusok lesznek az üzleti élet szereplői. Mindenki tisztában van azzal, hogy vállalkozást nem csak azok indítanak, akiknek ez volt minden álma, akik a nyereség reményében szívesen kockáztatnak. A magyar vállalkozások jelentős része a már említett kutatás szerint egyáltalán nem a klasszikus kapitalista indítékok mentén építi cégét: a cél nem a terjeszkedés és a profit gyarapítása, hanem a pénzért megvehető jobb élet reménye. Így többségük a bevételek visszaforgatása helyett „hedonizál".
A vállalkozói lét sokak szemében egyenlő a szabadsággal. A magyar kutatás szerint is a független egzisztencia megteremtésének vágya a vállalkozóvá válás egyik legfontosabb motivációja. Pedig erről szó sincs. A legjobban azok tudják, akik benne vannak, hogy a kötetlen munkaidő általában azt jelenti, hogy a vállalkozó éjjel-nappal dolgozik, az pedig, hogy maga dönthet, felszabadulás helyett sokkal inkább a - magáért és esetleges alkalmazottaiért érzett - felelősség súlyát növeli meg.
Hármas háború
A legalapvetőbb különbség, hogy a vállalkozónak nélkülöznie kell az alkalmazotti lét jelentette biztonságot, és hiányzik a csoporthoz tartozás megnyugtató érzése is. A kezdők gyakran nincsenek felkészülve arra, hogy ezentúl mindenért ők a felelősek. Meglepetésként éri őket, hogy nem elég, ha a szakmai munkára és tervekre koncentrálnak, gondoskodniuk kell névjegyről, számítógépről és például arról is, hogy legyen villany az irodában - hangsúlyozza Bite Barbara business coach, a Coaching Team tagja. Ezekért a dolgokért lenne felelős a menedzser, míg a napi munkáért a szakember, a cég távlati terveiért pedig a vállalkozó. Gerber szerint e három szerep mindenkiben egyaránt megtalálható, és a személyiséget az határozza meg, hogy közülük melyik a legerősebb.
A szakmai hozzáértés nem egyenlő a szakmai vállalkozás képességével, hiszen egy vállalkozásban érteni kellene a könyveléshez, a marketinghez, a HR-hez és még számos más területhez is. A vállalkozónak alapvetően nem a munkát kell tudnia elvégezni. Az ő igazi munkája a jövőbe látás, és meg kellene tanulnia azt, hogyan lehet a vállalkozást magát működtetni. Vagyis nem a vállalkozásában, hanem a vállalkozásán kellene dolgoznia. Ha ugyanis nem képes kiadni a feladatokat, a korábban robotként megélt szakmai munka nem lesz kevesebb, csak mellé egy csomó más is kerül, amelyekben ráadásul teljesen kezdő.
A sikeres működéshez a hármasság kiegyensúlyozottságára lenne szükség. Ehhez elsősorban önismeret kell - hangsúlyozza Bite Barbara. Ha valaki tisztában van saját erősségeivel és gyengeségeivel, egyrészt képes lesz az előbbieket fejleszteni, másrészt tudatosan olyan csapatot építhet maga köré, amely a szervezet egészét kiegyensúlyozottá teszi.
A következő egyszerű tesztek megfelelő kiindulást jelenthetnek az önismeret fejlesztéséhez, ezen keresztül pedig a problémák megoldásában való előrelépéshez. Valamennyi ingyenesen elérhető az interneten.
SWOT analízis: a legtöbb üzletember számára jól ismert módszert általában stratégiaalkotáshoz, szervezetek elemzéséhez használják, de éppígy megállja a helyét saját képességeink feltérképezésekor. A módszer táblázatba rendezve sorakoztatja fel az erős (strengths) és gyenge (weaknesses) pontokat, illetve a mozgósítható erőforrásokat (lehetőségek - opportunities) és a lehetséges veszélyeket (threats). Őszintén és kritikusan tekintve magunkra fontos dolgokkal szembesíthet.
Johari-ablak: az önismeret egyik legszélesebb körben használt modellje, amely alapvetően az egyén pozitív tulajdonságait vizsgálja, vagyis az erősségekre épít. Azt mutatja meg, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz saját ismereteink és mások velünk kapcsolatos ismeretei. A nyílt, más néven arénaterület (magunk és mások által egyaránt érzékelhető jellemzők) mellett rejtett (magunk által ismert, mások elől elrejtett), vak (mások által észlelt tulajdonságok, amelyeknek nem vagyunk tudatában) és sötét (mindenki előtt rejtett, tudatalatti szféra) területet különböztet meg. A magabiztos működés érdekében minél inkább el kellene fogadni a rejtett rész elemeit, és szembenézni a vak terület taralmával. Vagyis a négy, eleve különböző méretű terület közül ezeket kellene csökkenteni.
Belbin-teszt: alapvetően a válaszadónak a csoportban betöltött szerepéről, együttműködéséről ad információt. A teszt alkotója, Meredith Belbin kilenc fontos tulajdonságot állapított meg, amelyek meghatározzák egy menedzsercsoport működését. A hatékony működéshez a csoportban legalább nyolc tulajdonság meglétére van szükség. A teszt segítségével azonosítható, hogy ki melyik típust képviseli, és mi az, ami egyelőre hiányzik az adott cégből.
MBTI indikátor: A Jung-féle személyiségtípusokon alapuló, az előbbieknél lényegesen bonyolultabb teszt különböző változatai 4-94 kérdés segítségével meghatározzák az emberre jellemző típust. A teszt eredményeként kapott négy betű az attitűdöt, domináns és másodlagos funkciót, valamint a preferált életstílust mutatja meg. Segítségével könnyebben magyarázható az egyes emberekhez vagy helyzetekhez való viszony, és alapot jelenthet a személyiségfejlesztés irányának meghatározásához is.
