Hazai iparági szakemberek szerint dizájn- és divatipari vállalkozásokba befektetést bevonni 5–10 éves szakmai tapasztalattal érdemes.  Az IT startupok akár 4–6 hónapos felfutásához képest a hazai dizájniparban a kezdő vállalkozások lépcsőzetes felépítése, a  szakmai profil, a  csapat kialakítása az elsődleges.

Batta Barnabás, a MITTE stratégiai igazgatója szerint a hazai kreatívok alapvetően innovációs szemléletűek, ezért szükségesek a megfelelő piacosítási aktivitások is. Ebben a céghez illeszkedő értékesítési csatornák, a megfelelő elkötelezettségű, lelkes ügynökségek és buyerek megtalálása, illetve a nemzetközi sales- és PR-aktivitás kialakítása az elsődleges, ami a befektetési  helyzetben válik realitássá.

Kép: Pixabay

A legtöbb vállalkozásra igaz, hogy 5–7 év stabil cash flow pozitív állapot és megfelelő márkastabilitás elérése után tud befektetői partnereket keresni. Nyilván át kell esni az első évek nehézségein, megfelelő rendszeresség kell jellemezze a gyártási, sales és kommunikációs tevékenységet, ezután már könnyebb a növekedés és a stabilitás elérése ezen a területen – mondta Batta Barnabás.

Szandrocha Kamilla, a CEIS befektetési tanácsadó cég ügyvezetője szerint, a dizájnnal foglalkozó magyar cégek is vonzó célpontok lehetnek hazai és nemzetközi befektetők számára, és a szektor követheti az IT- és biotechnológiai projektekben kialakult tőkebevonási ökoszisztéma modelljét.

Egy dizájnprojektnél is hasonló a befektetési életciklus, mint más szektorokban, viszont az egyes szakaszok lassabbak lehetnek, mint például az IT-projekteknél. Indulásként FFF (friends, family and fools), angyal vagy saját finanszírozással indulnak el a dizájncégek, ahol a pár millió forint értékű beszállás jóval inkább szubjektív, jó személyes kapcsolaton alapuló döntés, mint egy későbbi, nagyobb összegű finanszírozásnál. Ha kialakult a márka személyisége, kész az első termékkollekció, és a külföldi piacok visszaigazolták a márka versenyképességét, a következő szint egy magvető vagy első körös tőkebevonás lehet pár tízmillió forint formájában. A külföldi piacok visszaigazolása történhet sikeres szerepléssel egy fontos nemzetközi vásáron, illetve a nemzetközi árbevétel megjelenésével. A CEIS ügyvezetője szerint második körös tőkebevonáshoz, melynek értéke 100–300 millió forint, jellemzően már jóval erősebb validáció szükséges, több, sikeres nemzetközi projekt, több nemzetközi kiállítás, ahol a cég kiválóan helytállt.

A tőketranzakciós tárgyalásokat a tranzakciós dokumentáció összeállítása előzi meg, amely egy professzionális üzleti tervből áll, illetve az üzleti terv kivonataként elkészülő úgynevezett „onepagerből” vagy „teaserből”. Ez utóbbi az a rövid kivonat, ami kvázi kedvet csinál a potenciális befektetőnek ahhoz, hogy egyáltalán tárgyalóasztalhoz üljön a vállalkozással. A szöveges üzleti terv tartalmazza a márka vagy termék validált „KSP” (key selling points) faktorait, vagyis  azokat a  megkülönböztető jegyeket, amelyek a versenyképességét adják. A projektgazdák múltját, addigi eredményeit, azokat a  célokat, amelyeket a  befektetés segítségével szeretne elérni a  csapat, pénzben, időben és árbevétel-növekedésben, valamint az  ezeket alátámasztó sales- és marketingtervet.

Szandrocha Kamilla szerint a befektetőkkel való egyeztetés intenzív folyamat, melynek hosszúságára és intenzitására a projektgazdák sokszor nem feltétlenül készülnek fel. A folyamat eltarthat akár 6–9 hónapig is. Többfordulós tárgyalássorozatokkal kell számolniuk a cégvezetőknek, aminek fókuszában döntően a nemzetközi piaci terjeszkedés irányai, a kapcsolódó sales- és PR-tervek, a menedzsment és a szakemberek kiválasztásának kérdése, a termékfejlesztések előfinanszírozásának, az eszközök beszerzésének és az exit opcióinak kialakítása szerepel majd.

Divatipari projektek esetén a szezonokhoz, vagyis az időzített értékesítési ciklusokhoz illeszkedő cash flow-terv kialakítása, racionalizálása az üzleti terv kiemelt része.