Az Egyesült Királyság 2017. március 29-én az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének megfelelően bejelentette az unióból való kilépésre vonatkozó szándékát. Ez azt jelenti, hogy az elsődleges és a másodlagos uniós jogszabályok 2019. március 30-án közép-európai idő szerint 00.00 órától (a továbbiakban: a kilépés időpontja) kezdődően nem alkalmazandók többé az Egyesült Királyságra, kivéve, ha a kilépésről rendelkező, megerősített megállapodás eltérő időpontot határoz meg.
A – különösen a kilépésről rendelkező esetleges megállapodás tartalmával kapcsolatos – jelentős bizonytalanságokra tekintettel az adóalanyokat emlékeztetni kell azokra a hozzáadottérték-adó (héa) területén jelentkező jogi következményekre, amelyeket figyelembe kell venni akkor, amikor az Egyesült Királyság harmadik országgá válik. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal tájékoztató anyagának segítségével most ezt a kérdéskört vizsgáljuk meg.
Korábban a behozatali/kiviteli engedélyekkel foglalkoztunk.
A kilépés időpontjától kezdődően a vonatkozó uniós szabályok – és különösen a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv, valamint a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottértékadó-visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2008. február 12-i 2008/9/EK tanácsi irányelv – nem alkalmazandók az Egyesült Királyságra.
Ez különösen az adóztatandó ügyletek kezelése és a héa-visszatérítés szempontjából jelent komoly következményeket. A cikk első részében az ügyletek kezelésével foglalkozunk részletesebben.
HÉA-FIZETÉS ÉS HÉA-KÖTELEZETTSÉG
Az unió és az Egyesült Királyság között lebonyolított termékértékesítések kezelése
Az uniós héa-szabályozás különböző héa-fizetési/héa-bevallási rendszereket alakít ki a határon átnyúló értékesítésekre/beszerzésekre és a tagállamokba vagy harmadik országokba irányuló, illetve azokból kiinduló árumozgásokra vonatkozóan.
A kilépés időpontjától kezdődően a határon átnyúló termékértékesítésekre és az uniós tagállamok közötti árumozgásra vonatkozó szabályok nem alkalmazandók a 27 uniós tagállam és az Egyesült Királyság viszonylatában (például nem Közösségen belüli értékesítésről és beszerzésről lesz szó, és nem létezik majd távértékesítésre vonatkozó rendszer az Egyesült Királyságba küldött, illetve onnan érkező árukra vonatkozóan).
Ehelyett a kilépés időpontjától kezdődően az importra és az exportra vonatkozó héa-szabályok alkalmazandók az unió és az Egyesült Királyság közötti termékértékesítésekre és árumozgásokra. Ez azt jelenti, hogy az unió héa-területére az Egyesült Királyságból behozott vagy az unió héa-területéről az Egyesült Királyságba kiszállítandó áruk vámfelügyelet alá fognak tartozni, és az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU rendeletnek megfelelően vámellenőrzés alá vonhatók.
Az unióba való behozatalkor héá-t kell majd fizetni, az ugyanazon termékek unión belüli értékesítésére vonatkozó adómérték alkalmazásával. A héá-t a behozatal időpontjában kell megfizetni a vámhatóságok részére, kivéve, ha az import szerinti tagállam lehetővé teszi, hogy az adóalany a rendszeres időközönkénti héa-bevallásában tüntesse fel az import után fizetendő héá-t.
Az adóalap a vámértéken alapul, de megnövelik a következők: a) az import szerinti tagállamon kívül esedékes, valamint az import miatt fizetendő adók, díjak, illetékek és más kötelező jellegű befizetések, kivéve magát a felszámítandó héá-t, b) járulékos költségek – így különösen a jutalék, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek – amelyek az import szerinti tagállam területén a termék első rendeltetési helyéig felmerültek, valamint azon járulékos költségek, amelyek a terméknek egy másik, az unión belül található rendeltetési helyre történő fuvarozásából adódnak, amennyiben ez a hely az adóztatandó tényállás megvalósulásának időpontjában ismert.A vámügyi kiviteli eljárás kötelező lesz az unió vámterületéről kilépő uniós áruk esetében. Az exportőr először vám elé állítja az árut, és bemutatja az indulás előtti árunyilatkozatot (vámárunyilatkozat, újrakiviteli árunyilatkozat, kilépési gyűjtő árunyilatkozat) a letelepedési helye szerint vagy az áruk exportálás céljából történő csomagolásának vagy berakodásának helye szerint illetékes vámhivatalnál (kiviteli vámhivatal). Ezután az árukat vám elé állítja a kiléptető vámhivatalnál, amely a kiviteli vámhivataltól kapott információk alapján megvizsgálhatja az árukat, és amely felügyeli az áruknak az uniós vámterületről való fizikai kilépését.
Az áruk mentesülnek a héa alól, ha az unión kívüli rendeltetési helyre adják fel vagy szállítják őket. Az exportált áruk értékesítőjének tudnia kell bizonyítani, hogy az áruk elhagyták az unió területét. E tekintetben a tagállamok általában a kiviteli vámhivatal által az exportőrnek átadott kilépési tanúsítványra támaszkodnak.
Az uniós héa-szabályozás különböző héa-fizetési/héa-bevallási rendszereket alakít ki a határon átnyúló, tagállamok és harmadik országok közötti szolgáltatásnyújtásra vonatkozóan. A szolgáltatás teljesítési helye több tényezőtől függ, például a szolgáltatás jellegétől, a szolgáltatás nyújtásának helyétől, attól, hogy a szolgáltatást igénybe vevő személy adóalany-e stb.
Az Egyesült Királyság kilépése hatással lehet az Egyesült Királyságban letelepedett, a kilépés időpontja után az unióban szolgáltatást nyújtó adóalanyokra, valamint az unióban letelepedett, a kilépés időpontja után az Egyesült Királyságban szolgáltatást nyújtó adóalanyokra.
Közelebbről: a tagállamok megkövetelhetik adóügyi képviselő kijelölését, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany olyan harmadik országban telepedett le, amely nem folytat héa-ügyi igazgatási együttműködést, és nem nyújt behajtási segítséget a héa kapcsán. A kilépés időpontjától kezdődően ez a követelmény az Egyesült Királyságban letelepedett adóalanyokra is alkalmazható lehet. Az Egyesült Királyságban letelepedett, az unióbeli fogyasztók számára nyújtott fogyasztói távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatásaikra a szűkített egyablakos ügyintézés (MOSS) rendszerét alkalmazó adóalanyoknak módosítaniuk kell a MOSS-azonosítójukat.
A héa-irányelv 58. cikkének megfelelően a vállalkozások által fogyasztók számára nyújtott távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatások után a fogyasztás helye szerinti tagállamban kell héá-t fizetni.
A héa-irányelv 358–369k. cikke meghatározza a nem letelepedett adóalanyok által unióbeli, adóalanynak nem minősülő személyek részére nyújtott távközlési, rádió- és televízióműsor- vagy elektronikus szolgáltatásokra vonatkozó különös jogi szabályozási keretet, azaz a szűkített egyablakos ügyintézési rendszert (MOSS). A MOSS lehetővé teszi az adóalanyok számára, hogy minden naptári negyedévre vonatkozóan MOSS héa-bevallást nyújtsanak be az azonosítót kiadó tagállamnak. Az azonosítót kiadó tagállam felosztja a MOSS héa-bevallást a fogyasztás helye szerinti tagállamok alapján, majd továbbítja a részletes adatokat a fogyasztás helye szerinti egyes tagállamoknak.
A héa-irányelv rendelkezik egy, a fogyasztás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban letelepedett adóalanyokra vonatkozó MOSS-rendszerről (a továbbiakban: uniós MOSS-rendszer), illetve egy harmadik országban letelepedett adóalanyokra vonatkozó MOSS-rendszerről.
A cikk következő részében a héa-visszatérítésről ejtünk szót bővebben!
Az említett rendeletekre mutató hivatkozásokat is tartalmazó tájékoztató innen letölthető!
