A demagógok világnézete szerint az ukrán-orosz háború mögött kizárólag az Egyesült Államok ördögi cselszövése áll, amelynek kottája alapján el akarták foglalni Ukrajnát. Holott egész másról van szó.
Mi az igazi tét? (Fotó: Depositphotos)
Az Egyesült Államok szándékainál még az ukrán nacionalizmusnak és a régió gazdasági érdekeinek is nagyobb a jelentősége a térség konfliktusaiban. Erre jó példa 2013 novembere, amikor tüntetések kezdődtek Kijev főterén, a Majdanon, mert az euro-atlanti integrációtól, konkrétan az EU társulási szerződéstől az oroszbarát elnök, Janukovics visszalépett, miután szerinte kedvezőbb ajánlatot kapott Putyintól. A tüntetés 2014. február közepén véres összecsapásokká fajult. A vége egy egyezmény lett, melyet 2014. február 21-én írtak alá. A megállapodást mind az oroszbarát Janukovics, mind az ellenzéki vezetők, és mindhárom részt vevő EU-s külügyminiszter aláírta. Egyedül a szintén jelen lévő moszkvai küldött nem szignózta és március 18-án az orosz katonaság egy lövés nélkül elfoglalta az Ukrajnához tartozó Krím-félszigetet. Az orosz-ukrán háború igazából már ekkor kitört, csak akkor még mindenki abban bízott, hogy a folyamatot vissza lehet fordítani. Ha valaki most jól figyelt, akkor észrevehette, ebben az időben, a konfliktus születésekor az Egyesült Államok még sehol nem volt.
Az ukrán-orosz háború tanulságai azért lehetnek fontosak számunkra, mert Magyarország gazdasági értelemben ugyanezekkel a gondokkal küzd évtizedek óta. El tudunk-e szakadni a félgyarmati múlttól? Bogár László közgazdász mesélte egyszer, már Kádár János Országos Tervhivatalában (OT) készítettek egy olyan dossziét, amely arról szólt, hogy mikor érjük el egyszer a nyugati színvonalat. Ezt évenként egyszer varázskönyvként elővették, leporolták, majd visszatették a fiókba. Ehelyett a nagy összeomlások és a kicsiny élénkülések korszakait éljük évtizedek óta, ahogy Zsiday Viktor befektetési szakember 2018-ban, 8 éves Orbán kormányzás után megfogalmazta.
