Magyarországon a szövetkezeti szektor legfeljebb 1-1,5 százalékkal részesedik az ország GDP-jéből, míg Franciaországban a legnagyobb szövetkezetek éves árbevétele eléri az ország árbevételének 28 százalékát. Ma a magyar lakosság 8 százaléka tagja valamilyen szövetkezetnek - az európai átlag 16 százalék -, miután a rendszerváltáskor működő közel 7000 szövetkezetből mindössze 2959 maradt: a 3500 ipari szövetkezetből 2868, az 1261 mezőgazdasági és halászati szövetkezetből 945, a 273 fogyasztási szövetkezetből 119 eltűnt húsz év alatt, derül ki az Országos Szövetkezeti Tanács (OSZT) Szövetkezeti Kutatóintézete által 2012-ben készített háttértanulmányból.
Orvosság munkanélküliség ellen
Pedig a szövetkezeteknek nagyon jelentős szerepük lehetne a hazai rendkívül alacsony foglalkoztatottság növelésében. Az OSZT nemrég kidolgozott stratégiája szerint a szövetkezés a munkanélküliség világában valódi alternatíva lehet a társadalmi bajok orvoslásában.
- Ma a tízmillió lakosból mindössze 1,8 millióan termelnek hozzáadott értéket. Több mint négyszázezer a tartósan munkanélküliek száma, a feketegazdaságban keresőké pedig hatszázezer körül van. A foglalkoztatás bővítéséhez gazdasági növekedés kellene, de erre 2013-ig nincs esély. Ebben a helyzetben a szövetkezeti forma jelenthetne megoldást - mutat rá dr. Vadász György, a Magyar Iparszövetség (OKISZ) ügyvezető elnöke. Zs. Szőke Zoltán, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) elnöke szerint a vidék felemelkedése és a hazai mezőgazdaság rendbetétele kizárólag szövetkezeti alapon oldható meg.
A rendszerváltás előtt az áfészek például a mezőgazdasági tevékenységet is integrálták a kereskedelmi tevékenységbe. A mezőgazdasági szakcsoportok között volt sertéstenyésztő, méhész, mezőgazdasági termelő. Az értékesítési szövetkezet biztosította a feltételeket a termeléshez - egyebek közt előleget adott -, majd átvette az árut.
- Az áfészek saját vágóhídján közel negyvenezer sertést vágtak egy évben, és előállítottunk feldolgozott termékeket is. A szövetkezet adta a malacot, amit a háztáji gazdaságban felhizlaltak, majd elhozták a vágóhídra, ahol kifizették az árát. A felvásárlási és termékértékesítési tevékenységünk keretében takarmányt is biztosítottunk. A kistermelő tehát az élőmunkát adta, amelyért a kereskedelmi szövetkezet fizetett. Most nincs ilyen együttműködés, és sajnos a Darányi Ignác Tervben sem jelenik meg a kormányzati szándék, amely ilyen integrált működés kialakítását célozná - mondja Zs. Szőke Zoltán.
Új típusok is vannak
Szakértők szerint nem kellene új dolgot kitalálni, csupán a korábban működő modellt újraéleszteni. A szövetkezetfejlesztés a legolcsóbb és a leggyorsabban megtérülő beruházás, vélik. Kitörési lehetőséget a mezőgazdasági termékek szövetkezeti felvásárlása és ipari feldolgozása, valamint piacra vitele jelentene - ideértve a biotermékek értékesítését is - az OSZT tanulmánya szerint. A turizmussal kapcsolatos népművészeti ipar, a csökkent munkaképességűek közös üzemi vagy háziipari jellegű foglalkoztatásának a megszervezése is jelentős gazdasági hasznot hozhatna, és figyelmet érdemelne a képzési, továbbképzési centrumok, egészségügyi, kutatási, tájékoztatási szövetkezeti intézmények kialakítása is. Az újszerű szövetkezeti típusok - a szociális és a faluszövetkezetek, a modellszövetkezetek, a szövetkezeti klaszterek - megalakítása is komoly előrelépést jelenthetne a foglalkoztatotti mutatókban.
■ A francia AMAP-ok szolidáris alapon működnek. A fogyasztó egy szezonra köt szerződést a termelővel, aki vállalja, hogy rendszeres időnként friss termékkel látja el őt. Az árakat az éves fenntartási költségek és a tagok létszáma határozza meg. Fogyasztó és termelő közösen viselik a felelősséget: a földtől és az időjárástól függően a kosárban hol több, hol kevesebb a termény van. Az viszont biztos, hogy a szerződés ideje alatt a család megfelelő minőségű friss idényzöldséghez és -gyümölcshöz jut, a termelő pedig megél. Az ilyen együttműködések lényege a partnerség, kevésbé a vevő–eladó reláció. A zöldségtermelőkön túl pék, méztermelő és halász is tagja a szövetkezetnek, és sajt vagy hús is kerülhet a kosárba, az együttműködéstől függően.
■ Németországban a tizenhat tartomány számos pontján működik hasonló összefogás, és két évvel ezelőtt Magyarországon is megjelent a kezdeményezés. Egy egyhektáros családi biogazdaság körülbelül harminc négyfős család számára tud zöldséget termelni. Hónap elején kell fizetni, és hetente lehet átvenni a „dobozt”. A teljes doboz – amely egy négytagú család átlagos heti zöldségfogyasztásának megfelelő mennyiségű zöldséget tartalmaz – havonta 20 ezer forintba kerül. A társadalom érettsége is kell ahhoz, hogy működni tudjon a közösségi szövetkezés. Az egyre hangsúlyosabb fenntarthatósági kérdések és a – talán a gazdasági válság hatására – tudatosabbá váló fogyasztói magatartás is errefele tereli az embereket.
Állami szerepvállalás nélkül viszont a legambiciózusabb terv is kudarcra van ítélve.
- A szövetkezeti integrációk kialakulását, nem a szövetkezetet kell támogatni. Olyan együttműködési rendszerek kialakítására van szükség, amelyek mögött valódi termelés és valódi együttműködés van, és azt célozzák, hogy az áru a fogyasztóhoz jusson. Ez nem más, mint a korábbi szakcsoporti rendszer újraélesztése - emeli ki az ÁFEOSZ elnöke.
Hiányzik a bizalom
A stratégiának azonban csak az egyik pontja a méltányos támogatási rendszer elveinek az újragondolása. Legalább ilyen fontos az új szövetkezeti törvény, amely képes lehet arra, hogy a szövetkezésben kialakult negatív helyzeten változtasson.
- Szövetkezetet alapítani elvileg egyszerű: hét-tíz ember társul, jelentős törzstőkére sincs szükség. A tagok az alapszabályban meghatározott összegű részjeggyel járulnak hozzá az induláshoz. Mégsem népszerű ma Magyarországon ez a forma, sőt! Hiányzik a bizalom. A számtalan megoldatlan gazdasági, szövetkezetpolitikai probléma is akadályozza ma, hogy tömegek életlehetőségei és életkilátásai javuljanak a kooperáció révén - mutat rá Farkas Tamás, az OSZT elnöke.
A jelenleg hatályos, 2006. évi X. törvény nem fedi le a teljes szövetkezeti mozgalmat, nem ösztönöz szövetkezet alapítására, és hiányzik a széles körű társadalmi egyeztetés. Ma a pályázatok, támogatási források megszerzése miatt is inkább gazdasági társaság alakításában érdekeltek az emberek, és nem abban, hogy szövetkezetekbe tömörülve próbáljanak meg boldogulni. Az új alaptörvényből is kimaradt a szövetkezeti forma. A kormány megígérte ennek pótlását sarkalatos törvény formájában. „Alapvető igény, hogy a jogalkotó abból induljon ki: a stabilitást és a fejlődést szolgáló 2959 szövetkezet közötti együttműködés, a nyíltság és szolidáris viszony, a közösségért való törődés törvényi megalapozásához és támogatásához közérdek fűződik. Megfelelő szintű mértékben (az adózás keretében) ismerje el a törvény a szövetkezetek szociális célú tevékenységét" - olvasható a Kihívások és válaszok a hazai szövetkezeti rendszerben címmel készült tanulmányban.
A Global 300* csoporthoz tartozó szövetkezetek összes éves árbevétele az országuk gazdaságának teljes árbevételéhez képest (2008-as adatok alapján)
Ország | Árbevételarány (százalék) |
Franciaország | 28 |
Egyesült Államok | 16 |
Németország | 14 |
Japán | 8 |
Hollandia | 7 |
Egyesült Királyság | 4 |
Svájc | 3,5 |
Olaszország | 2,5 |
Finnország | 2,5 |
Korea | 2 |
Kanada | 1,75 |
*A világ 300 legnagyobb szövetkezete alkotta csoport.
Forrás: International Co-operative Alliance: Global 300 Report 2010
Egy tag, egy szavazat
- A szövetkezéssel, a szövetkezetekkel kapcsolatban megrendült bizalom helyreállítása érdekében a törvénynek tartalmaznia kell a szövetkezeti autonómiát, az önrendelkezést, a függetlenséget, az önkéntes és nyitott tagságot, a demokratikus részvételt - mondja Farkas Tamás.
A tanulmány szerzői szerint az „egy tag, egy szavazat" elvének mindenképpen érvényesülnie kell az új jogszabályban az öntevékeny közösségek védelme, az egyéni felelősség, a demokratikus tagi ellenőrzés mellett. A spekuláció elleni fellépés korszerű szabályozása és a közérdekű feladatvállalás elismerése szintén részét kell képezze az új jogszabálynak, hogy az alkalmas legyen a mára holtpontra jutott szövetkezeti rendszer újraformálására.
- Az új törvénytől azt várjuk, hogy visszahozza az eredeti szövetkezés eszméjét, a „manchesteri alapelveket" - szögezi le Vadász György. - Ha a jogszabályi környezet a gazdálkodószervezeteket ösztönözné arra, hogy szövetkezetté alakuljanak, túllennénk a negatív hozzáálláson - állítja a szakember, és hozzáteszi: addig, amíg az adójogszabályok olyanok, hogy a cégeknek jobban megéri szürkülni, mintsem szövetkezni, nem érjük ezt el.
A kormány a koncepcióalkotás szakaszában van, így - bár az OSZT stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal - nem lehet tudni, hogy a háttéranyagban vázolt stratégia milyen mértékben válik majd a koncepció részévé.
