Csütörtökön kezdődik az Unió újabb csúcstalálkozója Berlinben, ahol a politikusok végre megállapodásra juthatnak az eurózóna válságának kezeléséről. A csúcsot azonban beárnyékolja, hogy a német kormány, élén Angela Merkel kancellárral, makacsul ellenszegül minden olyan javaslatnak, amely szorosabb politikai ellenőrzés nélkül engedélyezné a monetáris politika lazítását. Alapvetően három kérdés van, amelyről vita zajlik a németek és az egyre népesedő ellentábor között, amelyhez Barack Obama, Francois Hollande, David Cameron, Mario Monti és Mariano Rajoy után előző héten csatlakozott az IMF is.
A nagy kérdések:
Legyen-e európai banki unió és közös felügyelet?
Lehessen-e monetáris eszközökkel enyhíteni a veszélyeztetett eurózóna tagországok állampapírpiacain kialakult feszültséget?
Legyen-e egységes finanszírozása a tagállamok központi költségvetésének a monetáris unión belül, amelyet közös kötvénykibocsátással érhetnének el?
Talán az első kérdés a legkevésbé konfliktussal teli, Merkel múlt héten elhangzott nyilatkozatai alapján a szorosabb banki szövetség és közös EKB-s felügyelet támogatható, de mélyebb fiskális és politikai unió szükséges hozzá. A másik két kérdés viszont komolyan szembemegy a német elgondolásokkal. Az európai monetáris beavatkozás a német álláspont szerint inflációgerjesztő hatású (a legtöbb német közgazdász rémálma), ráadásul olyan országoknak enyhíthet a finanszírozásán a német álláspont szerint, akik nem tesznek meg mindent a költségvetési egyensúly fenntartásáért.
A közös eurókötvény kibocsátás elutasításának ennél is triviálisabb oka van, a németek jutnak jelenleg a legolcsóbban forráshoz Európában, amelyet nyilvánvalóan fel kellene adniuk, ha a jóval gyengébb mutatóval rendelkező országokkal közösen bocsátanának ki állampapírokat. A német lakosság már jó ideje úgy érzi, hogy neki kell helytállnia a gyengébben teljesítő eurózóna tagállamok fegyelmezetlenségéért, ezért Merkel számára jelentős politikai kockázattal járna, ha szembe haladna ezzel az általános vélekedéssel.
Ezzel áll szemben többek között az olasz miniszterelnök Mario Monti ajánlata, amely szerint korlátozni kellene a német és a valutaövezet perifériális államkötvényeinek hozamfelárát, cserébe az adott ország közösen meghatározott fiskális kondícióinak vállalásáért. Az olasz miniszterelnök szerint fontos lenne megkülönböztetni a fegyelmezett költségvetéssel rendelkező országnak nyújtott finanszírozási támogatást egy hagyományos - bajba jutott országoknak szánt - mentőcsomagtól. Monti szerint lehetővé kellene tenni, hogy az európai mentőalapokon keresztül úgy lehessen megoldani a kritériumoknak megfelelő országok finanszírozási szükségletét, hogy azok eközben nem folyamodnak hivatalos segítségnyújtásért.
Az olasz állásponthoz közel álló véleményt fog megfogalmazni az új francia elnök is, Francois Hollande két javaslata az újonnan felálló európai ESM alap korlátlan feltőkésítése - amely az Európai Központi Bankon keresztül történne meg -, valamint a huszonöt legnagyobb európai pénzügyi intézmény közös felügyelete szintén az EKB-n keresztül.
Eközben szinte biztosan ismét újra kell tárgyalni a korábban elfogadott görög mentőcsomag részleteit, amellyel kapcsolatban eddig természetesen a német álláspont volt a legszigorúbb szemben több Európai Uniós vezető nyilatkozatával szemben. Spanyolország engedett a németeknek és hivatalosan is segítségért fordul a bankrendszere feltőkésítése érdekében, de a piacokat nem nyugtatta meg a lépés, így továbbra is esszenciális lenne a spanyol kamatterhek enyhítése.
Német Marshall-tervet látna szívesen Soros
„Németország hasonló helyzetben van, kint az Egyesült Államok volt a második világháború után" - vélte Soros György a Der Spiegelnek adott interjújában. A Londonban élő magyar származású üzletember szerint Berlin a fiskális megszorítások erősítésével „meggyűlölteti" magát a többi eurózóna tagállammal, amely végső soron ellehetetleníti a válságkezelést és az eurózóna széteséséhez vezethet. „Ha Németország egyfajta saját Marshall-terven keresztül lehetővé tenné, hogy az eladósodott tagállamok, mint Olaszország csökkentsék adósságaikat, akkor nemcsak hogy megmentené az eurózónát, de amellett, hogy Berlin diktálhatná ennek feltételeit, még hálásak is lennének ezek az országok" - vélte Soros.
Az üzletember szerint Berlin „bármit" megtesz az eurózóna fenntartásáért, mivel annak szétesése a német gazdaságra nézve is súlyos következményekkel járna. A pénzügyi guru szerint a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha Angela Merkel lazítana álláspontján és hozzájárulna közös eurókötvények kibocsátásához. „Az így befolyt pénzekből fel lehetne állítani egy, az Európai Központi Bank (EKB) mellett működő ügynökséget, amely pontosan azt tehetné, amit az EKB nem: azaz felvásárolhatná az eladósodott tagállamok államkötvényeit, így lélegzethez juthatna Spanyolország és Olaszország" - mondta Soros György.
Uniós kormányt akar Berlin
A nemzetállami kormányok fölé rendelt uniós kormánnyá kell alakítani az Európai Bizottságot (EB) - fejtette ki egy hétfői interjúban Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter, aki szerint a reform alkotmányozási folyamatot indít el Németországban, és az így létrejövő új alaptörvényt népszavazással kell majd megerősíteni. A kancellár egyetért a koncepció alapgondolatával, de úgy véli, hogy a felvetés nem időszerű - reagált a kormányszóvivő. Angela Merkel osztja minisztere véleményét, amely szerint "több Európára van szükség" a válság leküzdéséhez, de úgy látja, hogy a jelenlegi jogi keretek között is jelentős eredményeket lehet elérni, a felvetés így inkább csak "a jövő zenéje" - mondta Steffen Seibert kormányszóvivő hétfői tájékoztatóján.
Schäuble a Der Spiegel című német hetilapban megjelent interjúban kifejtette: az "erős Európa" megteremtéséhez az eddiginél több döntési jogosultságot kell átadni Brüsszelnek. Mostanáig "szinte mindig a tagállamok mondták ki az utolsó szót. Ez nem maradhat így", az Európai Unió szerkezetét át kell alakítani, "hogy a nemzetállamok ne blokkolhassák a döntéseket " - mondta a miniszter.
Schäuble szerint elsősorban a pénzügyek, valamint a kül- és biztonságpolitika területén szükséges csökkenteni a tagállami kompetenciákat. A brüsszeli bizottság pénzügyekért felelős tagja például "európai pénzügyminiszterként" vétójoggal rendelkezne a tagállami költségvetés felett, és csak az ő hozzájárulásával lehetne hitelt felvenni. Az uniós kormány demokratikus legitimációját úgy lehetne megteremteni, ha a testületet az Európai Parlament (EP) választaná meg, vagy ha a testületet egy közvetlenül, az uniós állampolgárok által választott elnök irányítaná.
A tagállami szakminiszterek testületei - mint például a pénzügyminiszteri tanács -, illetve az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács helyébe egy új intézmény, az EP második kamarája léphetne, amelyet a tagállamok tölthetnének fel az amerikai szenátus vagy a Bundesrat - a német tartományokat képviselő törvényhozási felsőház - mintájára. A reformokat először várhatóan csak az euróövezetben lehetne bevezetni, a tizenheteknek azonban a többi tagállam számára is "nyitott klubként" kell működnie - mondta Schäuble.
Van, amiért még Merkel is meg tud enyhülni
A szigorú német álláspont puhulására adhatott múlt héten reményt az, hogy a német kancellár tett olyan nyilatkozatot, amelyben nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az európai mentőalapok (az EFSF és az ESM) vásároljanak egyes országok államkötvényeiből a másodpiacon, bár hozzátette, hogy erre egyelőre nincsenek konkrét tervek. Az elképzelés pusztán elméleti jelenleg, hiszen még nem vitatták meg - tette hozzá Merkel. Bár ezzel nem ígért meg semmit, a piacok már azt is pozitívan értékelték, hogy egyáltalán szóval méltatta az ötletet, így ezt már egy retorikai változásként értékelték. Az EU csúcs talán ebben a kérdésben hozhat majd fordulatot - ha egyáltalán hozhat valamiben. Az biztos, hogy a piaci várakozásokat, az eddigi, lényegében érzékelhető eredmény nélküli csúcstalálkozók után azért már valamennyire sikerült leamortizálni.
Pedig az IMF nyílt állásfoglalása jelentősen növeli a nyomást, Christine Lagarde szavai szerint az euró ,,akut stressz" alatt áll, amit egy közös intézkedéssorozattal lehetne enyhíteni. A gyorsabb válságkezelésre szólította fel a német kormányt Barack Obama is, cserébe ő is kapott tanácsot Wolfgang Schauble-tól arról, hogy érdemes lenne inkább az amerikai költségvetési deficitre koncentrálni a kritizálás helyett. Nem véletlen, hogy szinte minden szereplő ellentétes álláspontot fejt ki a németekkel, hiszen mind az amerikai kontinensen, mind Japánban komoly monetáris lazítás kíséri a gazdaság felépülését, miközben az EKB saját jelentése szerint január közepe óta nem vásárolt semmilyen államkötvényt az eurózóna perifériájáról.
Obama számára az európai kérdés egyre húsbavágóbb, hiszen az elnökválasztás közeledtével komolyan rombolja esélyeit egy esetleges újabb amerikai recesszió - az európai folyamatok pedig ennek esélyét jelentősen növelik. Nem véletlen, hogy amerikai elnöktől ennyire szokatlan módon belefolyik az európai válságkezelés kérdésébe.
Azt pedig egyelőre nem látni, hogy a németek válságkezelési technikáját elfogadó országok gazdaságaiban látszódna bármilyen élénkülés, a komoly GDP arányos költségvetési kiigazításokat felvállaló déli országok mindegyikében recesszió lesz idén, a szigor iránt elkötelezett pártok támogatottsága fogy, a szélsőséges pártok demagógiája pedig egyre több szavazó számára jelent alternatívát.
