Öngondoskodás olcsóbban, etikusan

2016. december 26. hétfő - 07:30 / Sebők Orsolya
  •    

Jelentős változás előtt áll a biztosítási piac: 2017. január 1-től számos új rendelkezés lép életbe a biztosítási törvény részeként, amelynek egyik hatása az, hogy százszor inkább összehasonlíthatóvá válnak az ugyanolyan célt szolgáló megtakarítási formák. A várakozások szerint az etikus koncepció hatására erősödni fog az öngondoskodás a hazai lakosság körében.

Az etikus biztosítási koncepció lényege, hogy a jogszabályokon túlmenően a biztosítók fair módon működjenek, megkönnyítve ezzel az ügyfelek életét. Az MNB ajánlásban megfogalmazott – és néhány ponton jogszabályba vagy rendeletbe foglalt – követelményeinek jelentős része 2017 januárjától lép életbe. A jegybank célja, hogy transzparensebbek és érthetőbbek legyenek a megtakarítási – különösen a unit-linked befektetési egységhez kötött – biztosítások.

Az ügyfelek számára átláthatóbbá válik, hogy melyik biztosítás mibe kerül valójában

– Az iránymutatás a megtakarítási célú, egyéb unit-linked életbiztosítások esetében is megszabja a költségek számát és azt is, hogy a biztosítók hogyan nevezik ezeket a költségeket. Ez mindenképp jó hatással lesz a piacra, hiszen a rengeteg különböző költségelemet tartalmazó termékek el fognak tűnni. A biztosítók által alkalmazható költségképzési technikák is tisztulnak, így az ügyfelek számára átláthatóbbá válik, hogy melyik biztosítás mibe kerül valójában. 2017. január 1. után csak olyan egységeket lehet az ügyfélnek kimutatni, amelyeket ténylegesen befektetett a biztosító – magyarázza Sallai Linda, a CIG Pannónia Biztosító termék- és üzletfejlesztési igazgatója.

A változások alapvetően az átláthatóság és összehasonlíthatóság irányába hatnak, a teljes költségmutatóra (TKM) bevezetett és jövő év elejétől érvényes korlátok – a nyugdíjbiztosításokhoz hasonlóan – viszont az árak csökkenéséhez vezethetnek.

Group of business people holding lifebuoy in raised hands

Kép:Fotolia

– A klasszikusan a brókerek által értékesített befektetési életbiztosítások árában várhatunk jelentősebb csökkenést. A jutalék és a biztosító által realizált profit csökkenésével várhatóan a termékekhez kötődő értékesítési technikák is átalakulnak. A TKM csökkentése mellett az etikus koncepció azt is megszabja, hogy a társaságok a megtakarítás hány százalékát kötelesek közvetlenül befektetni. Az első évben az ügyfél által fizetett díj 20, a másodikban 50, a harmadik évben és a futamidő további részében már 80 százalékát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezek a pénzek mindenképp ott lesznek a biztosított számláján, költséget a biztosító csak az ezen felüli befizetésekből vonhat – mondja Sallai Linda.

A transzparenciára és a költségcsökkentésre tett erőfeszítések nagyon fontosak lehetnek abból a szempontból is, hogy az öngondoskodás-jellegű biztosítások szélesebb körben elterjedjenek. Windisch László, az MNB felügyeleti alelnöke június végén, a jegybank és a Magyar Biztosítók Szövetsége közös sajtótájékoztatóján azt mondta, a preventív szemléletű etikus életbiztosítási koncepció erősíti az öngondoskodást, a bizalmat.

Hosszú távon a biztosítási piac motorja valószínűleg az életbiztosítási üzletág, azon belül is a nyugdíj- és egészségbiztosítás lesz. Ezt erősítheti az etikus életbiztosítási koncepció is, amelynek a hatására – az MNB várakozása szerint – a hazai életbiztosítási termékpaletta legalább kétharmada az eddiginél kedvezőbb költségstruktúrával újul meg jövőre.

Hozam vagy biztos jövő?

A hazai kínálatban felsorakozó öngondoskodási célú, hosszú távú megtakarítások – nyugdíjbiztosítás, nyugdíj-előtakarékossági számla és az önkéntes nyugdíjpénztár – struktúrája nagyon hasonló: minden hónapban be kell fizetni egy összeget, amit gyarapít az adójóváírás, és van egy kötelező futamidő. A különbség csupán annyi, hogy a szolgáltatás hátterében biztosító, bank vagy éppen önkéntes pénztár áll. A választást pedig alapvetően a megtakarító hozamvárakozása határozza meg a Bankmonitor összehasonlítása szerint.

Kérdés, hogy az emberek a hosszú távú megtakarításokat megtakarításként vagy a későbbi évek anyagi biztonsága érdekében tett öngondoskodási lépésként fogják-e fel.

– Úgy látjuk, a lakosság kifejezetten érzékeny a hozamokra. Kérdés, hogy az emberek a hosszú távú megtakarításokat megtakarításként vagy a későbbi évek anyagi biztonsága érdekében tett öngondoskodási lépésként fogják-e fel. Összességében a magyar lakosság GDP-hez mért megtakarítása nem marad el a régiós átlagtól, de a megtakarítások szerkezete eltérő. Magyarországon magas a készpénz aránya, viszont a biztosítások és a nyugdíjpénztári megtakarítások volumene nagyon alacsony. Abban is komoly a lemaradásunk, hogy a biztosítási tartalékok a teljes megtakarítás arányában hány százalékot képviselnek. Az uniós átlag húsz százalék, ettől, de még a visegrádi országok átlagától is elmarad a hazai tartalékszint – mutat rá Mérth Balázs, a Deloitte partnere.

Az OTP október végén publikált Öngondoskodási Indexének adatai szerint ebben várható változás: tavaly óta jelentősen nőtt azok aránya, akiknek van banki, pénzpiaci megtakarítása, és még többen vannak azok, akik szeretnének belevágni valamilyen öngondoskodási formába a következő évben. A megkérdezettek 44 százaléka rendelkezik öngondoskodási tervekkel, ami jelentős ugrás a korábbiakhoz képest. A mostani mérés alapján a legnépszerűbb öngondoskodási termékek, mint az életbiztosítás, a lakástakarék, az egészség- és önkéntes nyugdíjpénztár, valamint a betegségre kötött biztosítások mindegyike növelni tudta részesedését, ellentétben a lekötött betéttel. Utóbbi az alacsony kamatkörnyezet miatt jelentősen veszített népszerűségéből.

Nyugdíjat, de miből?
A magyarok legnagyobb arányban a nyugdíjas években várható jövedelmük mértékétől, valamint a súlyos betegségektől tartanak felmérések tanúsága szerint. Nem is alaptalanok az aggályok: az MNB tanulmánya is rámutatott: csak 2030-ig biztosak a nyugdíjak. Ennek tükrében még riasztóbb adat, hogy a 18 és 65 év közötti lakosság mindössze tíz százalékának van megtakarítása.

Célba érnek a riogatások?

Elvileg egyre többen kezdik elhinni, hogy az állami nyugdíjrendszer akár már húsz év múlva sem fog megfelelő megélhetést kínálni az akkori nyugdíjasoknak, tehát még a mai negyvenesek is gondban lesznek saját megtakarítás nélkül. Az OTP Öngondoskodási Index mérésében megkérdezettek közel háromnegyede kiszámíthatatlannak tartja pénzügyileg a jövőjét. Paradox módon viszont soha nem volt még 73 százalék azok aránya, akik szerint az állam feladata a tisztes időskor megteremtése.

– Miközben tíz emberből hét arra számít, hogy nem lesz elég az állami nyugdíj, mégis jelentős részük abból akar megélni. Az emberek egyszerűen arra számítanak: majd az állam megoldja helyettük – mutat rá Kovács Antal, az OTP vezérigazgató-helyettese.

Szeptember végén az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) által szervezett konferencián Hornung Ágnes, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) pénzügyekért felelős államtitkára azt mondta: az állami nyugdíjrendszer szerepét a jövőben csökkenteni kell, helyét a kiegészítő nyugdíj-megtakarítási formáknak kell fokozatosan átvenniük. Az államtitkár azt is leszögezte, az önkéntes pénztárak, nyugdíjbiztosítások vagy a foglalkoztatói nyugdíjintézmények szerepe az, hogy kiegészítsék az állami nyugdíjat, nem pedig az, hogy átvegyék a szerepét. A szükséges kiegészítés mértéke azonban kérdéses, de a demográfiai és más statisztikák alapján, nem elhanyagolható. Mint dr. Farkas András, a Nyugdíjguru.hu alapítója rámutat, 15 éven belül 2,1 millió magyar tölti be a 65 éves nyugdíjkorhatárát, miközben csak 1,6 millió gyerek érik be a munkaerőpiacra . Másfél évtizeden belül tehát biztosan félmillióval kevesebb járulékfizetővel számolhatunk, miközben a nagy létszámú Ratkó-korosztályok nyugdíjba vonulásával a nyugdíjas társadalom létszáma közel 300 ezer fővel nő.

Másfél évtizeden belül tehát biztosan félmillióval kevesebb járulékfizetővel számolhatunk, miközben a nyugdíjas társadalom létszáma közel 300 ezer fővel nő

A kivándorlás sem mellékes a ma aktív generáció nyugdíja szempontjából. Farkas András szerint, ha a jelenlegi becslések középértékével, félmillió fővel számol – a feltételezések 330 ezer és 840 ezer fő közé teszik a tartósan külföldön dolgozó és a határszélen állandóan ingázó magyarok számát –, akkor az ő itthon kieső járulékbevételeik ma is legalább 5-6 heti nyugdíj fedezetét vonják el, s ha a kiáramlás trendje folytatódik, a kieső bevétel elérheti a kéthavi nyugdíj fedezetét is 15 éven belül. Az is erősen befolyásolja a hazai állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, hogy ma közel másfél millióan „minimálbéresek”, akik csak a  minimális nyugdíjjárulékot fizetik. A közfoglalkoztatottak kétszázezres serege ennél is kevesebb járulékot fizet. A szürke- és feketegazdaságban dolgozók pedig részben vagy egészben mentesítik magukat a járulékfizetés alól. Ez az ismeretlen létszámú tömeg állítja elő a magyar GDP 4-5 százalék (kormányzati becslés) és 22 százalék (Transparency International-becslés) közötti részét – mutat rá Farkas.

Biztató adat, hogy az elmúlt évben nőtt a nyugdíjbiztosítások volumene, bár a GfK Financial Intelligence 2015-ös adatai szerint a hazai 15–69 éves korosztály 41 százaléka rendelkezik megtakarítással, ezen belül viszont mindössze 18 százalék gyűjt nyugdíjas korára. Legnagyobb arányban az 50–59 éveseknek van nyugdíjcélú megtakarításuk. A Deloitte szakértője szerint a megtakarítók általában a maximális adókedvezmény kihasználását szem előtt tartva fizetnek be éves szinten.

– A nyugdíjbiztosításra és az önkéntes pénztári befizetésekre hasonló mértékű szja-jóváírás jár, de a munkáltatói befizetéseket csak az utóbbi termék esetében támogatta az állam. 2017-től azonban már mindkét konstrukció az egyes meghatározott juttatások kategóriába tartozik, és a munkáltató közel ötvenszázalékos adózással egészítheti ki dolgozója öngondoskodásra félretett forintjait. Ez nem hat vonzóan – teszi hozzá Sallai Linda, aki szerint az államnak erőteljesebben kellene támogatnia az ilyen típusú megtakarítások felfutását.

Jó hozam, vagy biztos jövő, az itt a kérdés
Míg három évvel ezelőtt arról beszéltek a biztosítási szektor szereplői, hogy csökkennek a díjak, és a piac stagnál, tavaly a trend megfordult, ami elsősorban az öngondoskodási és nem életbiztosítási jellegű termékeknek köszönhető. Ebből viszont bőven van a hazai piacon, kérdés, az emberek többsége melyik mellett voksol.

Mérth Balázs is úgy látja, a mostani fellendülés hátterében az ezekre a termékekre járó adókedvezmény, valamint a csökkenő költségek állnak, de ahhoz, hogy ez a piac tovább növekedhessen, komoly edukációra van szükség a magyar társadalomban, amely az öngondoskodás fontosságát tudatosítja. Szerinte a kereslet és a kínálat egymást húzza majd, vagyis ahogyan nő a megtakarítók tudatossága, úgy bővül a termékportfólió is.

Kétes dinamika

Amennyiben az alacsony kamatkörnyezet megmarad, a hazai életbiztosítási szektor akár 3–6 százalékkal is nőhet éves szinten az MNB korábbi tanulmánya szerint. A Deloitte szakembere viszont úgy látja, ez még önmagában nem elegendő, figyelembe véve a várható 5–6 százalék körüli nominális GDP növekedést.

– A három–hat százalék jobban hangzik, mint az elmúlt évek trendje, de ha megnézzük a nemzetközi biztosítási penetrációkat, azt látjuk, hogy minél fejlettebb egy ország, annál többen rendelkeznek különféle biztosításokkal. Mivel Magyarországon elmarad a biztosítottság szintje az európai átlagtól, optimista jövőkép szerint jóval a nominális GDP-növekedés felett kéne, hogy bővüljön a piac. Ha csak az MNB-s jóslat teljesül, biztos, hogy nem hozzuk be a lemaradást – véli Mérth Balázs. Azért némi bizakodásra adhat okot, hogy a Deloitte biztosítási index-kutatása szerint a biztosítást kötők körében az öngondoskodási motiváció már 51 százalékra nőtt.