A két történetben az a különbség, hogy Schmitt Pál lemondására napokat kellett várni, miután kiderült a plágium. Reménykedtek, hátha elül a botrány. Nem ez történt. Aztán a volt köztársasági elnök azzal riogatott, vagy biztatott, nem baj, újra nekimegy a doktori vizsgának. Ez azóta sem történt meg, aminek pártállástól függően örülhetünk, vagy kárörvendhetünk. Schmitt Pál ma is élvezi a köztársasági elnöki címmel járó előjogokat, fizetést, rezidenciát, részt vesz a Fidesz rendezvényeken, sőt az idén életműdíjat is kapott. Ebből is látszik, Norvégia, nem Magyarország. Ahogy mondani szokták, következmények nélküli ország vagyunk.