Kép:PP archív
Mi is ez a sokat emlegetett big data? A cégek és a kormányok képessége, hogy a virtuális térben nap mint nap hátrahagyott adatainkból bonyolult algoritmusok segítségével pontos képet alkossanak identitásunkról, ízlésünkről, és felállítsanak a jövőbeli viselkedésünkre vonatkozó jóslatokat. Ezeket aztán marketing-, illetve politikai, nemzetbiztonsági célra használják.
A Google és a Facebook sikere nyomán világossá vált, hogy az egyént kontextusában kell nézni: kapcsolatai, vásárlásai, véleménynyilvánításai összegeként. Amióta viszont 2013 júniusában a The Guardian és a The Washington Post cikkei nyomán kiderült, hogy az amerikai National Security Agency (NSA) világszerte megfigyel, tudjuk, hogy az információs korszak egyben információfigyelő korszak is. Az okostelefonunkon keresztül lehallgathatóak vagyunk, a GPS-adatok pedig megmutatják, merre visz az utunk. A bankunk és a telekommunikációs szolgáltatónk is tudja, melyik éjszakai bárba vagy templomba járunk, és minden virtuális innováció – a Google szemüvegtől a vezető nélküli autókig – újabb adattömeget kreál rólunk. Ezeket a szolgáltatók eladják a kereskedelmi cégeknek, amelyek pedig mindenki másnak. A Big Data: A Revolution That will Transform How We Work, Live and Think szerzőpárosa, Viktor Mayer-Schönberger, az Oxford Internet Institute munkatársa és Kenneth Cukier, a The Economist rovatvezetője úgy látja, a felhasználók már képtelenek követni, mi történik a ténykedéseik, vásárlásaik, mozgásaik nyomaival, mert a cégek nem kötik az orrunkra, mit csinálnak az adatainkkal.
A szerzőpáros elemzi, hogy a fókuszált, szűkebb megfigyeléstől miként és miért mozdult el a piac és az állam a nagyobb szórású, a következtéseket tágabb adatmezőből levonó analitika felé, s hiszik, hogy a big data a könyvnyomtatás megjelenésével egyenrangú mérföldkő. Hogy miért? Mert új szinergiák kialakításához segít hozzá. Az Amazon a korábbi vásárlásaink alapján ajánl újabb termékeket, a Google az eddigi kereséseink fényében releváns hirdetéseket jelenít meg az oldalakon, ahol járunk. A célzott reklámfelületek persze a hirdetőknek többet érnek, mint a hagyományosak. Az is a big data műve, hogy a UPS gyorsposta szolgálat GPS-en tudja követni a járművei mozgását, s az adatok elemzésével optimalizálja az útvonalakat, szervezi a karbantartást. New York város vezetői a katasztrófaelhárítási műveleteket és a hamisított cigarettát árusító trafikok üldözését tették hatékonyabbá, míg a kiskereskedők hőtérképekről tudhatják meg, hol érdemes boltot nyitni, mert ott azt a terméket gyakran veszik meg online. Az árusítás is átalakul: mivel a hurrikánok előtt mindig megnőtt a kereslet zseblámpából és kétszersültből, a Wal-Mart a hurrikán-túlélőkészletek mellett elkezdte árulni ezeket az áruházban. Ezekben az esetekben már az emberi mérlegelésnek is szerepe van az automatizált műveletek mellett, de ez is a big data műve.
A szerzőpáros szerint a big data képes hatékonyabbá tenni gyártó, termék és fogyasztó egymásra találását, s így növeli a forgalmat, a nyereséget. Jaron Lanier Who Owns the Future című könyvében viszont azt propagálta: az adatbrókereknek fizetniük kellene a fogyasztóknak azért, hogy használják az adataikat. Az amerikai adatbróker-vállalatok éves forgalma elérte a 156 milliárd dollárt, az adatok alanya és forrása azonban kimarad a körből.
