Kép:PP/Hatlaczki Balázs
Nehéz józanul közelíteni ma a migráció kérdéséhez, ő megpróbál „földhözragadt” lenni – kezdte előadását Prof. Dr. Dinya László, a Károly Róbert és a Szegedi Egyetem tanára.
„Normálisnak lenni egy nem normális világban, abnormális, ennek ellenére megpróbálom” – mondta Dinya. Hangsúlyozta azt is, nem migrációs szakértő, de érintett diákjai megkeresésre értelmes választ keresve kezdett el foglalkozni ezzel a kérdéssel.
Fontos látni tette hozzá, hogy mindenki cselekedeteiben van logika, ha nem látjuk, annak az az oka, hogy csak a saját szemszögünkből nézzük, ami hiba. Problémaként hangsúlyozta, hogy a nélkül próbálunk stratégiát alkotni, hogy lenne pontos diagnózis a menekült kérdésben, ugyanakkor hangsúlyozta, ez a kérdés – de más kérdések sem – kezelhetőek emóciók nélkül. Ez nem a racionalitás hiányát jelenti, hanem annak kiegészülését etikával.
A konferencia előadásairól készült részletes összefoglalónkat itt találja.
A migráció és terrorizmus is tünet, a diagnózishoz a mögöttes okot kell megtalálni. De rengeteg minden hiányzik ehhez, többek között a normák, a tünetek és okok azonosítása, a saját jelenünk és a közös, elfogadott jövőképünk ismerete mind kellene. Pedig egyelőre abban sincs még az EU vagy Magyarország szintjén sem konszenzus abban, hogy hogyan akarjuk látni magunkat 2025-ben.
Az azonban biztos, hogy ez az évszázad a migráció évszázada lesz. 2013-ban már 232 millió nemzetközi, és 740 millió belső migráns volt a világon az ENSZ adatai szerint, erővel megállítani egy ekkora tömeget nem lehet. Ezért a megelőzés lenne a legfontosabb, ha pedig az nem megy, akkor marad az integráció, mint megoldás. A megelőzés feltétele lenne a pontos diagnózis.
Az Eurobarométer szeptemberi felmérése szerint a két évvel korábbihoz képest 33%-kal nőtt annak nagyságrendje, hogy mekkora kihívásnak érzik az emberek a migrációt Európa számára. A döntéshozók ugyanakkor mintha ezt nem érzékelnék. Tagországok között is jelentős a különbség, Magyarországon például sokkal többen tekintik problémának a jelenséget, mint Franciaországban. (Bár más felmérések szerint ott is csak 26% szerint összeegyeztethető az iszlám az országukkal).
Nem csak „nekik” kell tenniük
A migránsok integrációja kétirányú folyamat – hangsúlyozta Dinya. El kell fogadni a másik felet és a befogadó félnek/országnak is változnia kell. Ha csak azt várjuk, hogy ők alkalmazkodjanak hozzánk, az inkább asszimilációnak nevezhető. Ha pedig ez nem sikerül, akkor a vége a szeparáció, ami azokat a zónákat eredményezi, ahová a rendőrség sem lép be egy adott országon belül, vagy olyan izolált területek megjelenését, ahol akár más jogrend érvényesül az országon belül.
Út a megoldás felé
A migráció a globális gubanc része. A tíz legfontosabb jelenkori kihívás (energia, víz, élelem, környezet fenntarthatósága, szegénység, betegség, konfliktus, oktatás, demokrácia – értve ezalatt a már nemzetközi szinten is megjelent a „csókos kapitalizmus” elnevezéssel illetett jelenséget, világszerte probléma – és demográfia) komplex globális kihívásokhoz vezet. Ezek a klímaválság, pénzügyi válság, globális játszmák, migráció, fenntarthatóság. Ezek megoldására nagyon fontos lenne a „non business innovációk” elterjedése, ami az üzleti innovációk mellett – ami szintén fontos – a társadalmi, közigazgatási innovációkra is nagyobb hangsúlyt fektet. Ez persze nem könnyű, mert „aki meg tudja mondani, hogy 2050 körül Európában milyen országok lesznek, az más disznóságra is képes” – fogalmazott a professzor.
Ezt a sajátos demokráciát akarjuk exportálni ahelyett, hogy először stabilitást exportálnánk, tette hozzá, mégpedig úgy, hogy a saját közös vízióinkban sem tudunk megállapodni, addig viszont nem kéne a terápiáról beszélni.
Ha mégis a megoldási lehetőségekről szeretnénk valamit mondani, azt kell tudatosítani, hogy a leggyorsabban a technológiák változnak, a társadalom csak lassan képes követni azt, amire a technológia képes. Ennél is lassabb a gazdaság és még ennél is lomhább a politika változásképessége. Vagyis kezdenünk kell valamit a nagyon-nagyon gyors technológiai változás mellett ezekkel a területekkel, a terápia az lehetne, hogy az egyéb területek (non-tech és „non-business”) innovációkra is koncentrálunk.
A terápiához nagyon fontos lenne a tiszta beszéd és a fogalmak tisztázása, annak a tudomásul vétele, hogy extrém helyzetre extrém játékszabályok kellenek. „Az atomkor előtt befagyott gondolkodású politikusokkal nehéz ilyen új problémákat kezelni" - idézte Szentgyörgyit Dinya, érdemes lenne a szakmára hallgatni. Hozzátette, komplex problémára komplex megoldást kéne adnunk, komplex ország stratégiára lenne szükség, nem részletmegoldásokra. (Ne felejtsük el például, hogy a saját, kifelé irányuló migrációnk, hogy a magyarok mekkora számban hagyják el az országot, az is hatalmas gond – tette hozzá.)
A lehetséges kimenetek
1. Mindent csinálunk, ahogy eddig és belehalunk
2. Barbarizáció, amikor a 2050-re prognosztizált 9 milliárd ember helyett mondjuk csak 2 milliárdnyian leszünk
3. Nagy átmenet – felismerni a változtatás szükségességét, Darwin szerint is ez volt a túlélés kulcsa.
Amit ma döntünk vagy nem döntünk, nagy mértékben meghatározza a jövőnket, az nem magától alakul. A migráció egy vizsga, ami jól mutatja, hol vagyunk gyengék. Erősséget keveset lát a professzor. A migráció apropó arra, hogy megtanuljuk, hogy a globális felelőtlenséget mindenki megszenvedi, egyértelműen látszik, hogy egy hajóban ülünk – tette hozzá Dinya László.
