Akár tetszik, akár nem, a szupermarketek polcain számos olyan élelmiszer van, amit a harmadik világban termeltek meg szegénységben tartott munkások, méghozzá brutális munkakörülmények között. És ezeket mi megvesszük. Mások szenvedéséből élünk mi is, nemcsak azok a vállalatok, melyek ezen profitot termelnek.
Az Oxfam olyan amerikai áruházláncokra kíván nyomást gyakorolni, mint a Walmart, a Kroger, az Albertsons, a Costco, az Ahold Delhaize, a Whole Foods, valamint európai társaikra, mint a Lidl és az Aldi, hogy azok kiirtsák ellátási láncukból az emberek kizsákmányolásával létrehozott élelmiszereket.
Megaprofitok
A probléma sokrétű. Az áruházláncok egyre nagyobb hányadát tartják meg az élelmiszerek árának, céges nyereségeik nőnek, felsővezetőik busás bónuszokat kapnak jutalom gyanánt, s egyre kisebb rész marad a termelőknél, a gazdáknál, a munkásoknál. Ez időnként a termék árának az 5 százalékát sem haladja meg, mert az áruházak nagy árrést préselnek ki maguknak.
A világ nyolc legnagyobb tőzsdén jegyzett szupermarketlánca 1000 milliárd dolláros árbevételt könyvelt el 2016-ban, és 22 milliárd dollár profitra tett szert, amiből 15 milliárdot vissza is osztott a részvényeseknek.
Nyomorgó munkások
Egyre inkább elharapózik gazdák és a munkások kizsákmányolása. „Megérett a változásra" (Ripe for Change) című jelentésében az Oxfam öt országban végzett vizsgálatát is ismerteti.
A Dél-afrikai Köztársaságban például a megkérdezett – szőlőművelésben dolgozó – asszonyok 90 százaléka például nem tudta ellátni magát kellő mennyiségű élelmiszerrel, mert nem volt rá elég pénze. Olaszországban a vizsgált női munkások 75 százaléka állította, hogy ő maga vagy valamelyik családtagja ugyanezzel a problémával szembesült.
Az Oxfam jelentésében öt terméket választottak ki véletlenszerűen, többek között dél-afrikai szőlőt, perui avokádót és indiai teát, s kiderült, hogy az ezek termesztésében vagy feldolgozásában dolgozó gazdák és munkások átlagbére nem elegendő ahhoz, hogy tisztességesen ellássák magukat elegendő élelmiszerrel. Ráadásul a nők még kevesebbet keresnek, mint a férfiak.
„Az emberi szenvedésnek nem kellene hozzávalónak lennie az élelmünkhöz" – fogalmazott Irit Tamir, az Oxfam amerikai magánszektorra fókuszáló részlegének igazgatója. Felhívta rá a figyelmet, hogy még a társadalmilag tudatos Whole Foods polcain is találhatók veszélyes munkakörülmények és igazságtalanul kis fizetésekkel termelt élelmiszerek.
Az Oxfam hangsúlyozta, hogy ugyan némely áruházlánc tesz lépéseket a társadalmi tudatosság érvényesítésében, egyik vállalat sem szolgáltat elég információt az ellátási láncáról. Az Oxfam azt szeretné elérni, hogy az abúzus, a zaklatás, a diszkrimináció és az igazságtalan (nem fair) bánásmód tűnjön el a beszállítók szférájából, s biztonságos munkakörülmények között, tisztességes bérért dolgozhassanak a munkások, felszólalhassanak a jogaikért anélkül, hogy retorzióktól kellene tartaniuk, s a nők és a férfiak közötti bérezés is egyenlő lenne.
(Fotó: MTI)
Tengeri herkentyűk
Az Oxfam a Fenntartható Tengeri Élelmiszer Szövetség (Sustainable Seafood Alliance) a legnagyobb thaiföldi és indonéziai rákfeldolgozó üzemekben dolgozók munkakörülményeit vizsgálta. Ezek az üzemek többek között a Whole Foodsnak, az Aldinak és a Lidlnek is beszállítanak.
Természetesen itt is veszélyes körülményeket találtak, szegénységbe taszító béreket, szigorúan szabályozott egészségügyi szüneteket és verbális abúzust. Thaiföldön a tengeri élelmiszereket feldolgozó munkások 90 százaléka állítja, hogy az előző hónapban kénytelen volt egyes étkezéseket kihagyni, mert nem volt pénze élelemre.
Ezekben az üzemekben a dolgozók 80 százaléka nő. Amikor menstruálnak, nem engedik meg nekik, hogy külön kikéredzkedjenek szünetre tisztasági betétet cserélni. A felmérés során megszólaltatott asszonyok egyike például azért szenvedett égési sérüléseket, mert a megfelelő védőöltözet nélkül kellett klórral takarítania.
Ilyen realitások húzódnak meg az áruházak polcairól levett élelmiszereink mögött...
(Sustainable Brands)
